Olvasnivalók

Krisztus világossága!

Ha nincs fény, sötétben vagyunk, egyszerűen: sötétség van. A sötétségben nincsenek elkülönülések, tájékozódási lehetőségek, mert kivehetetlen.  

Ha van fény, világosságban vagyunk: láthatóság van. Van elkülönülés, tájékozódási lehetőség, mozgás és annak lehetősége, van biztonság. 

2025. április 19.

Nagyszombat

„Péter igen elcsodálkozott a történteken és hazament”

Lk 24,12

2025. április 18.

Nagypéntek

megrendülés, árulás, szenvedés…felajzott tömeg, kiabálás…elnémulás, halál…aki azért jött, hogy életet adjon, új és örök életet, fejét lehajtva kileheli lelkét…mélységes, csupasz csend és sötétség 

2025. április 13.

Virágvasárnap

"Jeruzsálem gyermeknépe kezében olajágat lenget, és örvendve jő az Úrhoz, szent énekszóval így áldják: Hozsanna a magasságban!"
Virágvasárnap antifóna

Útszéli virágot leszedni, fáról virágzó ágat törni, azzal sétálni, virágkoszorút fonni, növényszőnyeget készíteni gyermeki dolog. A legkedvesebb virágcsokrokat egyszerű mezei virágból, pitypangból, lóheréből, boglárkából gyerekek tudják készíteni és nyújtani annak, akihez ragaszkodnak.

2025. március 30.

Nagyböjt 4. vasárnapja – Lætare-vasárnap

Azokban a napokban vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. „Ez szóba áll bűnösökkel, sőt eszik is velük” – mondták. Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik:

2025. március 28.

3. nagyböjti hét péntek

Abban az időben egy írástudó megkérdezte Jézustól: „Melyik az első a parancsok közül?” Jézus így válaszolt: „Ez az első: »Halld, Izrael! Az Úr a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!« A második hasonló ehhez: »Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!« Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.”

2025. március 25.

Urunk születésének hírüladása (Gyümölcsoltó Boldogasszony)

2025. március 17.

2. nagyböjti hét hétfő

Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.

Lk 6,36-38

2025. március 16.

Nagyböjt 2. vasárnapja

Abban az időben Jézus kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot, és fölment velük a hegyre imádkozni. Míg imádkozott, arca teljesen átváltozott, ruhája pedig hófehéren ragyogott. S íme két férfi beszélgetett vele: Mózes és Illés. Megdicsőülten jelentek meg, és haláláról beszélgettek, amelyet Jeruzsálemben kell majd elszenvednie. Pétert és társait elnyomta az álom. Amikor fölébredtek, látták dicsőségét és a mellette álló két férfit.

2025. március 07.

Péntek hamvazószerda után

Keresztelő János tanítványai egyszer Jézushoz járultak, és megkérdezték tőle: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid viszont nem tartanak böjtöt?”
Jézus így felelt nekik: „Vajon szomorkodhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek a napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek.”

Mt 9,14-15

Jn 18,1-19,42

Tömördi Viktor OFM elmélkedése

„Isten Fia volt, de a szenvedésből engedelmességet tanult. Örök üdvösséget szerzett azoknak, akik neki engedelmeskednek.” (Zsid levél) 

 

Mk 14,1-15,47 vagy röv.: Mk 15,1-39

Bakos Gergely OSB elmélkedése

Jézus Jeruzsálem közelébe ér. Tanítványaival az Olajfák hegyének lejtőjénél áll. Ott, ahol majd néhány nap múlva elkezdődnek megpróbáltatásai: tusakodása imájában a rá váró szenvedéssel, virrasztó magánya, szembesülése az árulóval és elfogatása…

Jn 8,51-59

Baán Izsák OSB elmélkedése

Egyetemista koromban reggelente a bkv-n gyakran láttam egy feliratot a Szent Gellért tér környékén a Duna partján egy beton falra festve: „Magyarázd el egy vonalnak, hogy mi a gömb!”

Jn 8,1-11

Quirin Ágnes elmélkedése

Jézus nem válaszol rögtön a nyilvánvalóan provokatív kérdésre, amivel a farizeusok megzavarják a reggeli tanítást.

Jn 5, 31-47

Baán Izsák OSB elmélkedése

Amikor János evangéliumában Jézus a zsidókkal vitatkozik, olyan könnyű azt gondolni, hogy ez csak nekik szólt, vagy legalábbis ma csak azoknak szól, akik nem hívők. Mintha mi Jézus oldalán állnánk, mi hallunk és látunk, s Jézussal együtt vádolhatjuk azokat, akik nem akarnak üdvözülni.

Jn 5,17-30

Hernádyné Szemere Rita elmélkedése

„Az én Atyám szüntelenül munkálkodik, ugyanúgy munkálkodom én is.” Jn 5,17

 

Amikor ezt az igét, olvasom, azonnal megnyugszom, mély békesség tölt el.
Isten SZÜNTELEN, szünet nélkül, folyton folyvást munkálkodik:
gondoskodik rólam, törődik velem, kiárasztja rám kegyelmét!
Ő „vezérel szüntelen, s még a kietlen helyeken is felüdít! Erővel tölti el tagjaimat”.

Lk 15,1-3.11-32

Imrédy Sarolta elmélkedése

Lenyűgöző a szeretet határtalansága. Isten mellett szüleink és gyermekeink által is átéljük ezt a mindenen felülkerekedni képes szeretetet. Igenis jó ezt tudatosítani magamban, hogy engem is körülvesz ez a szeretet, vár egy apa, újra meg újra. 

Mt 26,14-25

Mervay Miklós elmélkedése

Kicsi gyerekkorom óta megrendültséggel hallgatom a nagyheti szentírási szakaszokat, főként a szenvedő Szolgáról szólókat.

Magam elé képzelem az utolsó vacsora termét, milyen lehetett Jézusnak egy asztalnál ülni árulójával, vendégül látni, megmosni a lábát.

Jn 12,1-11

Szatmári Györgyi elmélkedése

A határok közt élő Határtalan (Jn 12,1–11)

Az asztalnál ülnek, vacsoráznak. Ugyanott, ahol nemrég még gyászoltak (Jn 11).

Lk 16,19-31

Jakó Judit elmélkedése

A dúsgazdag és a szegény Lázár történetét mutatja be a mai evangélium. 

A gazdagról annyit tudunk meg, hogy igen jól élt és nem törődött a kapuja előtt fekvő koldussal. Mindkettejük halála után, a pokolban megdöbbentő párbeszéd zajlik a gazdag ember és Ábrahám közt.

Mt 20,17-28

Dohány Edit elmélkedése

Útközben magához hívta tizenkét tanítványát, és bizalmasan közölte velük: „Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát a főpapok és írástudók kezére adják, halálra ítélik, majd kiszolgáltatják a pogányoknak, megcsúfolják, megostorozzák és keresztre feszítik, de harmadnapra feltámad.”

Mt 23,1-12

Petres Lúcia OP elmélkedése

Miért olvastatja ezt velünk az Egyház a mai napon? Hogy óvakodjunk a farizeusok kovászától? Vagy lelkiismeret-vizsgálatot tartsunk, hogy mi nem estünk-e az ő vétkükbe?

Lk 11,29-32

Valaczka János Pál SP elmélkedése

Jézus körül összegyűlnek az emberek. Találkoztunk már ezzel a helyzettel Jézus életében, nem is egyszer. Amikor Jézus magányban akar lenni, vagy amikor a tó túlsó partján akarja folytatni az útját, az emberek megtudják, hova készül, és utána mennek vagy éppen elébe sietnek, hogy hallhassák tanítását és megkérjék, hogy gyógyítsa meg betegeiket.

Lk 5,27-32

Tornay Krisztina és Guba András elmélkedése

Lévi vámos volt, kollaborált, és saját közössége ellen használta hatalmát: a neki kiszolgáltatottakat megkárosította, azok védtelenek voltak vele szemben. Utálat és dühös megvetés  tárgya volt.

Mt 9,14-15

Guba András SP elmélkedése

A böjt a mi elszánásunk, erőfeszítésünk, Istenhez igazodásunk kifejeződése. Mintha volna benne egy üzenet, hogy eddigi életformánkkal nem egészen felé haladtunk. Abból a tapasztalatból ered, hogy távol vagyunk Istentől, közelebbre vágyunk. 

Lk 9,22-25

Hernádyné Szemere Rita elmélkedése

„Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl mindennap a keresztjét, és úgy kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt. De aki elveszíti életét énmiattam, megmenti azt.
Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, önmagát azonban elveszíti, és romlásba dönti?” Lk 9,22-25

 

Lk 1,26-38

Fehérváry Örs Jákó OSB elmélkedése

Hogy némaságunk után értelemmel teli szavakat találjunk, át kell élnünk a kereső, értelmetlen csend ürességét. Ahhoz, hogy utat készítsünk az Érkezőnek a pusztában, előbb meg kell tapasztalnunk annak mély magányát és elveszettségét.

Lk 1,57-66

Mervay Miklós elmélkedése

Úgy kavarognak a napi olvasmányban Malakiásnál (Mal 3,1-4.23-24) az ítélet és az irgalom szavai, hogy csak kapkodjuk a fejünket, egyik lábunkról állunk a másikra, nem tudjuk mire is számítsunk. Tartunk a jogos ítélettől, de vágyjuk az irgalmat.

Ekkor az evangéliumi szakaszban megszületik a fiú, az előfutár, akinek János a neve, vagyis „Jahve megkegyelmezett”. (Lk 1,57-66)

Lk 1,46-56

Hernádi Mária elmélkedése

Erzsébet és a magzat János ujjongására Mária öröme válaszol, aki imája szavait már nem közvetlenül Erzsébetnek címzi, hanem annak, aki Erzsébet egész lényét is eltöltötte, mielőtt megszólalt. Az öröm és ujjongás hangjai a találkozásnak ezen a pontján visszaszállnak ahhoz, akitől elindultak.

Lk 1,26-38

Dohány Edit elmélkedése

Mária igenjéről olvasunk a mai evangéliumban.
Katolikus egyházunk Istenszülőként tiszteli Máriát. Mária igenje tette lehetővé, hogy ez a csoda végbemehessen: egy emberi lény világra hozza a második isteni Személyt.

Jn 1,6-8.19-28

Guba András SP elmélkedése

Éppen advent felénél járunk, annak harmadik vasárnapján. Valami készülődik. A liturgia nem is tud higgadtan várni, örömre vált, lilából rózsaszínre. Valami/valaki eljönni készül, s mi könnyedén úgy teszünk, mintha pontosan tudnánk mi is érkezik. 

Mt 11,28-30

Hernádyné Szemere Rita elmélkedése

GYEREKJÁTÉK

Jézus leguggolva, kitárt karokkal kiáltja felém:
„Ki jön az én házamba?”

S én futok, futok, futok,
ahogy csak bírok,
botladozva,
légszomjasan,
nyilalló oldallal
egy életen át

Mt 7,21.24-27

Tömördi Viktor OFM elmélkedése

Aki hallgatja a tanítást és tettekre is váltja, az kapja meg a legnagyobb dicséretet az Úrtól.

Az adventi várakozás alapja a tanítás megismerése. 

Várunk Valakit, mert tudjuk, hogy ki Ő. 

Mt 15,29-37

Imrédy Sarolta elmélkedése

Hinni abban, hogy meggyógyít feltétel nélkül, és még többet is ad, mint amire szükségem van.

Mt 8,5-11

Jakó Judit elmélkedése

Uram, akit szeretsz, beteg… – „Megyek és meggyógyítom”

A százados történetét Kafarnaum miatt választottam. A találkozás reményében indultam a Genezáreti tó partján fekvő városkába, tudva, hogy Jézus ott élt, és tett sok csodát, meggyógyított sántákat, bénákat, vakokat…  

Jn 20,1-9 este: Lk 24,13-35

Tömördi Viktor OFM elmélkedése

„Látta mindezt és hitt!”

 

A nagyböjti szent idő útkeresésének a megoldása a húsvét hajnalán megélt hit: „Látta mindezt és hitt!” A Szent Negyven Nap után a hitét kereső ember végső mondata ez: látta és hitt.

Jn 18,1–19,42

Szabóné Kármán Judit elmélkedése

„A szolgák és a poroszlók tüzet raktak és melegedtek, mert hideg volt. 
Péter is odaállt közéjük melegedni.”

 

Jn 13,1-15

Petres Lúcia elmélkedése

„Mivel szerette övéit, akik a világban voltak, még egy végső jelét adta szeretetének.”

 

Jn 11,45-57

Fehérváry Örs Jákó OSB elmélkedése

„Attól a naptól kezdve megegyeztek abban, hogy megölik őt. Ezért Jézus nem mutatkozott többé nyilvánosan a zsidók előtt, hanem visszavonult a pusztaság melletti vidékre, egy Efraim nevű helységbe, és ott tartózkodott tanítványaival együtt.”

 

Jn 8,51-59

Kalmár Petra elmélkedése

„Kinek képzeled magad?”

 

Jézus az örök életről beszél, ám azon kapja magát, hogy vitába keveredik a halálról. Könyörtelenül kérdezik őt most is, korábban is: ki vagy te?…milyen hatalommal teszed ezeket?…mondd meg, ki küldött!
Próbál érvelni, de szavai még jobban provokálják a hallgatóságot. Ami a kinyilatkoztatás szép pillanata lehetne, az életveszélyes helyzetté válik. Meg akarják kövezni.

Jn 8,31-42

Révay Edit OCV elmélkedése

„A mi Istenünk, akit tisztelünk, ki tud szabadítani minket az égő tüzes kemencéből és a te kezedből.”

 

Dániel próféta a babiloni fogság idején Isten tagadására felszólított három ifjú történetében arról ír, hogy a tüzes kemencében sértetlenül jártak-keltek a lángok között; magasztalták Istent, aki Úr minden fölött. 

Jn 8,1-11

Nobilis Márió elmélkedése

„Odaállították középre”

Szinte idilli a kép, indokolatlanul. Hiszen Jézus körül növekszik az ellenségeskedés, most mégis ülni és tanítani látjuk, ahogy nagy sokaság hallgat rá és nem is akárhol: a Templomban. Tekintélye van, taníthat és létrehozhatja maga körül a közösséget.

Jn 11,1-45

Tömördi Viktor OFM elmélkedése

„Tudom, hogy feltámad majd a Feltámadáskor, az utolsó napon.”

 

A teremtett ember az örökkévalóságra teremtetett. A Szent Negyven Nap befejező vasárnapja keresztény hitünk beteljesedését hozza el. Lázár feltámasztásával erre a teljes életre jutunk el. 

Lk 1,26-38

Kalmár Petra elmélkedése

„Hogyan történhet meg ez…”

 

Több dolog miatt sem könnyű olvasnom ezt az evangéliumi szakaszt. 

Jn 7,1-2.10.25-30

Guba András SP elmélkedése

„Nemde ő az, akit halálra keresnek…”

 

A mai szövegrészben bemutatott helyzet komor és fenyegető: Jézus nem akar Júdeába menni, mert ott veszélyben van az élete. Aztán titokban mégis felmegy Jeruzsálembe. Ott egyenesen a templomba menve beszélni kezd, sőt kiált: „emelt hangon odaszól”. Jézus viselkedése merész, sőt provokatív egy rendkívül veszélyes helyzetben.

Jn 5,31-47

Hernádyné Szemere Rita elmélkedése

„Hogyan hihetnétek ti, akik egymást dicsőítitek, de nem keresitek azt a dicsőséget, amely Istentől származik?”

 

Létünk lilioma

Jn 5,17-30

Jakó Judit elmélkedés

„A halottak meghallják az Isten Fiának szavát és élni fognak”

 

Az Ige ugyanúgy Jézust hordozza, mint az Oltáriszentség.
Isten szavai által be akar vonni az életébe, teljes életközösségre hív magával, az örök életre.

Jn 5,1-16

Vida-Baráth Márta elmélkedése

„Volt ott egy harmincnyolc éve beteg ember is.
 Jézus látta, hogy ott feküdt, és megtudta, hogy már régóta beteg. 
Megszólította: »Akarsz-e meggyógyulni?«” (Jn 5,5–6)

 

Mt 1,16.18-21.24a vagy Lk 2,41-51a

Török Beáta elmélkedése

„Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?”

 

Jeruzsálem, ünnep, templom, „ottfelejtett” 12 éves gyermek. Szülei is meglepődnek, igyekeznek megérteni, fiuk „Atyja dolgaiban jár”, Vele egy, Tőle elválaszthatatlan.

2000 évvel később…

Jn 9,1-41

Tömördi Viktor OFM elmélkedése

Az igazságra szomjazó ember látni akar. 


Miután Jákob kútjánál csillapítani tudta a szomjúságát, a következő vágyódása a hívő embernek a tisztánlátás. A vakon született fiú története a tisztánlátás élményét hozza el számunkra. Látni akarjuk azt, aki látásunkat tökéletesíti. 

Lk 18,9-14

Petres Lúcia OP elmélkedése

„Mert mindaz, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig magát megalázza, azt felmagasztalják.”

 

Mk 12,28b-34

Imrédy Sarolta elmélkedése

Isten az egyetlen Úr: szeressük őt mindennél jobban!

 

Szeretni Istent mindenek felett – ez a cél. 
Ha szívből jövő, őszinte, odaadó szeretettel lennék Isten felé, akkor már könnyedén menne a többi parancs. Sőt, onnantól már nem is parancs lenne, mert ha az elsőt teljesítem – teljes erőmből szeretek –, akkor a többi már természetesen, magától jön. 

Mt 5,17-19

Papp Miklós elmélkedése

„Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni.”

 

Lk 15,1-3.11-32

Révay Edit OCV elmélkedése

‚Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült.’

 

Mikeás prófétától vett mai olvasmányunkban áll Istenről: „Aki nem haragszol mindörökre, mert kedvedet találod az irgalomban”. „(…) elveszed a gonoszságot, és megbocsátod választott néped maradékának bűneit.” „Isten mindig hűséges a népének tett ígéretéhez: a megtérő bűnösnek szívből megbocsát.” 

Mt 21,33-43.45-46

Hernádyné Szemere Rita elmélkedése

‚Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy örökké éljen minden Őbenne hívő.” 

 

Isten egyszülött Fiát adta a világért.
Jézus önmagát adta a világért,
életünkért,
életemért.

Mit adok én a világért?

Lk 16,19-31

Fehérvári Örs Jákó OSB elmélkedése

„Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül.” (Lk 16,31)

 

Lk 6,36-38

Révay Edit OCV elmélkedése

Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe.  (LK 6, 38)

 

Mt 17,1-9

Tömördi Viktor OFM elmélkedése

A megkísértés után a három kiválasztott apostol megkapja azt az élményt, amelyben megfogalmazódik,  hogy „Uram jó nekünk itt lennünk”! 

 

Mt 5,43-48

Guba András SP elmélkedése

„...hogy gyermekei legyetek mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra és gonoszakra…”

 

Mt 6,7-15

Imrédy Sarolta elmélkedése

Így imádkozzatok…

 

Nagy ajándékot kaptunk: imát, amiben minden benne van. Bármikor, bárhol, bármilyen hangulatban és lelki állapotban segítségünkre van, használni tudjuk. A legtöbbet mondott szavak szerte a világban.

Benne a hála, dicsőítés, kérés, bocsánatkérés. Pár mondat, és mindent, amit fontos mondani, azt elmondtuk ezekkel a szavakkal. 

Mt 4,1-11

Tömördi Viktor OFM elmélkedése

„Erre otthagyta őt a sátán, és íme, angyalok jöttek és szolgáltak neki.”

 

Lk 5,27-32

Tornay Krisztina Petra elmélkedése

„Hogyan lehet az, hogy ti a vámosokkal meg a bűnösökkel együtt esztek és isztok?”

 

Jn 15,9-17

Dohány Edit elmélkedése

Ha szeretek, egy Isteni Személy barátja lehetek

 

Jézus búcsúbeszédéből olvasunk ma. Ha egy szerettünk távozik ebből a világból, és nekünk abban a kegyelemben van részünk, hogy mellette lehetünk életének talán legfontosabb óráiban, akkor nagyon odafigyelünk arra, amit mond. Figyeljünk hát most is nagyon erre az evangéliumi üzenetre.

Lk 9,22-25

Guba András SP elmélkedése

Kell szenvednie…

 

Miért ilyen hangsúlyos ez a „kell”? Mi az a szükség, ami elkerülhetetlenné teszi az Emberfia szenvedését? Ahogy minket, Jézust is megterheli ez a „kell”. A Getszemáni kertben véresen megküzd ezzel a teherrel, s veszi magára véglegesen úgy, ahogy az Atya jónak látja.
Az Atya szándéka nyilvánul meg mindabban, ami hamarosan bekövetkezik, az Ő akarata mindaz, ami megtörténik.

Mt 6,1-6.16-18

Fehérváry Örs Jákó OSB elmélkedése

Egyik nővéremnek köszönhetem e böjtöt indító szavakat:

 

A Szent Negyven Nap egy kipróbált keret nyújtotta alkalom. Alkalom arra, hogy az értetlenségemet az egyetlen nálam Nagyobb elé vigyem.

A böjt egy rejtek a közösségben. Többségi bölcsességben meglelt cinkosság a Teremtővel.

2Sám 7,1–5.8b–12.14a.16; Zsolt 88; Lk 1,67–79

Fehérváry Jákó OSB, rektor elmélkedése

Mi lesz ebből a gyerekből, mi lesz ebből a kalácsból,
mi lesz ebből a karácsonyból?
Kisült-e már? Ide véle!

 

Az étel-, csomagolópapír és befejezetlen házimunkahalmok, 12 órába besűrítendő egy hétnyi teendők hegyei-völgyei, lelkem elvégzetlen utolsó simításai között ma reggel megszólal egy hang és kedvesen megkérdezi tőlem:

„Hát te akarsz házat építeni nekem lakásul?”

Mal 3,1–4.23–24; Zsolt 24; Lk 1,57–66

Tőzsér Endre SP elmélkedése

Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van vele.

 

1Sám 1,24–28; 1Sám 2; Lk 1,46–56

Tőzsér Endre SP elmélkedése

Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat, és felmagasztalta az alázatosakat.

 

Én 2,8–14 vagy Szof 3,14–18a; Zsolt 32; Lk 1,39–45

Petres Lúcia OP elmélkedése

„Mária pedig útra kelt azokban a napokban,
és sietve elment a hegyek közé, Júda városába”,
Zakariás és Erzsébet otthonába.

 

Iz 7,10–14; Zsolt 23; Lk 1,26–38

Dohány Edit elmélkedése

Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem,
mert szelíd vagyok és alázatos szívű,
s megtaláljátok lelketek nyugalmát.

 

Bír 13,2–7.24–25a; Zsolt 70; Lk 1,5–25

Vida Márta elmélkedése

Erzsébet fogant, de öt hónapig titkolta

 

Vannak jó és rossz titkok. A jó titkokból élet, növekedés sarjad, a rossz titkok elsorvasztanak, megbetegítenek. A jó titkokat édes, szívet melengető érzés dédelgetni, míg megérnek arra, hogy a külvilággal is megoszthassuk őket; a rossz titkokról viszont azt reméljük, bár kitörölhetnénk őket még az emlékezetünkből is.

Erzsébet titka felszabadító titok. Isten csendjében gyakran szemlélhette az alatt az öt hónap alatt.

Iz 7,10–14; Zsolt 23; Róm 1,1–7; Mt 1,18–24

Tömördi Viktor OFM elmélkedése

Beteljesedjék, amit az Úr a próféta szavával mondott!

 

Ter 49,2.8–10; Zsolt 71; Mt 1,1–17

Nobilis Márió elmélkedése

A névsor evangéliuma

 

Vágyódunk, vágyakozásunk beteljesedésére várakozunk, és várakozásunk beteljesül: ajándékba kapjuk. De hogyan? Gyakran egészen máshogy, mint amire számítottunk; de lehet, hogy épp ezért sokkal teljesebben, túláradóan és felszabadítóan.

Iz 56,1–3a.6–8; Zsolt 66; Jn 5,33–36

Tornay Krisztina Petra SSND elmélkedése

Keresztelő János égő és világító lámpás volt,
és ti egy ideig örvendezni akartatok az ő fényében.

 

Iz 54,1–10; Zsolt 29; Lk 7,24–30

Guba András SP elmélkedése

miért mentetek ki? Prófétát látni?

 

Iz 45,6b–8.18.21b–25; Zsolt 84; Lk 7,19–23

Rőder Tamásné, Judit elmélkedése

„Maga az Isten jön el, hogy szabadulást hozzon nektek.” (Iz 35,4.5–6)

 

János Heródes börtönében sokat tépelődik. Biztos, hogy jól hallotta és értette a pusztában az Atya hozzá intézett szózatát (Lk 3,2)? Jól értelmezte az írásokat? Biztos, hogy életének volt értelme, biztos, hogy ő volt a kiválasztott előfutár?

Szof 3,1–2.9–13; Zsolt 33; Mt 21,28–32

Jakó Judit elmélkedése

Fiam, menj ki ma, dolgozz a szőlőben!

 

Az elmúlt napokban nagy öröm volt számomra ez a mondat, sokszor eszembe jutott napközben is, hogy Isten a fiának szólít és számít rám.

A két fiú története Máténál jellemző módon kritikusan rávilágít az Atya akaratát nem teljesítő fiú (farizeusi) magatartására. Az olvasmányban Szofóniás a lázadó népről ugyanezt írja: „Jaj a lázadó és tisztátalan városnak” [...] nem hallgatott Isten szavára (Szof 3,1–2).

Szám 24,2–7.15–17a; Zsolt 24; Mt 21,23–27

Flier Gergely elmélkedése

Ne féljetek!

 

A Máté mellett Márknál és Lukácsnál is megtalálható evangéliumi szakaszban megfigyelhetjük az írástudók és vének viselkedése mögött a jól ismert emberi reakciókat. Félelem motiválja őket és azonnal „tanakodásba”, spekulációba kezdenek Jézus visszakérdezésére. A rövid vita Jézus fölényes győzelmével zárul.

Iz 35,1–6a.10; Zsolt 145; Jak 5,7–10; Mt 11,2–11

Tömördi Viktor OFM elmélkedése

Mit mentetek ki látni a pusztába?

Finom ruhában öltözött embert? Vagy Prófétát?

 

Sir 48,1–4.9–11; Zsolt 79; Mt 17,10–13

Szatmári Györgyi elmélkedése

Miért mondják akkor az írástudók,

hogy Illésnek előbb el kell jönnie?

  • a „kell” örömhíre.

 

Ha azt halljuk, „kell”, gyakran ellenállást vált ki belőlünk. Kényszerítő szónak, szabadságunkat csorbító elnyomás, béklyózó kötelességeink szavának tűnik.

A „kell” evangéliumi ereje Jézus Emberfiára – saját személyére – vonatkozó vélekedéseket feltérképező kérdése (Mt 16,13.15) nyomán kezd kibontakozni: kinek tartják őt?

Iz 48,17–19; Zsolt 1; Mt 11,16–19

Guba András SP elmélkedése

De kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket?

 

Az adventi evangéliumok ébren tartják a Keresztelő Szent János-i vonalat, vagyis azt a Jézus életében jelenvaló ószövetségi várakozást, amely a Messiásra vár. „Te vagy az Eljövendő vagy mást várjunk?”

Ter 3,9–15.20; Zsolt 97; Ef 1,3–6.11–12; Lk 1,26–38

Szabóné Kármán Judit elmélkedése

 

Iz 40,25–31; Zsolt 102; Mt 11,28–30

Kék Emerencia elmélkedése

Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem,

mert szelíd vagyok és alázatos szívű,

s megtaláljátok lelketek nyugalmát.

 

Iz 40,1–11; Zsolt 95; Mt 18,12–14

Mervay Miklós elmélkedése

mennyei Atyátok nem akarja, hogy akár csak egy is elvesszen e kicsik közül

 

Mai fogyasztói szemléletünkből könnyen adódna a pásztor reakciója: nem nagy veszteség a 99-hez képest 1 elveszett bárány, hiszen a többség rendben. Főleg akkor nem gond, ha én a 99 rendes bárány közé képzelem magam. Az 1%-os veszteségarány tényleg nem vészes. Általában. Ám ha emberéletről van szó, akkor egy is sok. Hát még, ha én vagyok az az egy elveszett? Ha én volnék az az egy százalék?

Iz 35,1–10; Zsolt 84; Lk 5,17–26

Hetesi Edit elmélkedése

Az Emberfiának van hatalma a bűnöket megbocsátani

 

Az adventi időszakban befelé figyelünk, átgondoljuk életünk eseményeit, döntéseinket, szerepeinket, kapcsolatainkat. Kik azok a legbensőbb barátaink, rokonaink, ismerőseink, akiket a tömeg, mások véleménye sem akadályozhat meg abban, hogy minden akadályt legyőzve Jézus elé vigyenek minket, ha gyógyulásra van szükségünk.

Iz 11,1–10; Zsolt 71; Róm 15,4–9; Mt 3,1–12

Szabó Ráhel OP elmélkedése

Teremjétek a megtérés méltó gyümölcseit!

 

A karácsony sok ember számára a nagy vásárlások, tülekedések, idegeskedések ideje. Sok embernek mára ez maradt a karácsonyból. Sokuknak eszébe sem jut, hogy valójában mit ünneplünk, eszükbe sem jut Jézus, Isten, Mária, vagy a megváltás.

Iz 30,18–21.23-26; Zsolt 146; Mt 9,35–10,1.6-8

Révay Edit OCV elmélkedése

Az Úr irgalmas lesz irántad, amikor meghallja hozzá kiáltó szavadat;
mihelyt meghallja, meg is hallgat.

 

Iz 29,17–24; Zsolt 26; Mt 9,27–31

Imrédy Sarolta elmélkedése

Megérintette a szemüket és így szólt: „Legyen nektek hitetek szerint!”

 

Négy komoly dolog fog meg a rövid evangéliumi szakaszban:

Az első, hogy Jézushoz fordulok nehézségemben. Jézustól remélem a segítséget. Jézusra bízom a megoldást. Vajon nekem hányadjára jut eszembe? Először orvosok sokaságát keresem fel, azután természetgyógyászokat, és még sorolhatnám, hogy ki mindenki tudására és tapasztalatára bíznám a szemem gyógyulását.

Iz 26,1–6; Zsolt 117; Mt 7,21.24–27

Somogyiné Petik Krisztina elmélkedése

Uram, Uram!

 

Van, amikor érdeklődéssel fordulunk valaki felé, és van, amikor közömbösen.

Van, hogy szívből szólítunk meg valakit, és van, hogy csak rutinból.

Vannak őszinte és nem őszinte szavaink, vannak hiteles megszólításaink és vannak látszat-odafordulásaink.

Vannak a lelkünk mélyéből feltörő „Uram, Uram”-jaink, és vannak rutinból, kötelességből, megszokásból eldarált „Uram, Uram”-jaink.

Róm 10,9–18; Zsolt 18A; Mt 4,18–22

Vízvárdy Rita SSS elmélkedése

Jézus megszólította őket:

„Gyertek, kövessetek, s én emberek halászává teszlek benneteket!”

 

Iz 11,1–10; Zsolt 71; Lk 10,21–24

Bakos Gergely OSB elmélkedése

együgyűnek lenni – Szentlélekkel telve

 

Karácsonyra újra gyermeknek lenni? Igen.

Letenni minden fölösleges okoskodást és fölnőttes sallangot? Igen.

Nyitottnak lenni a Lélek új kezdetére, a messiási ajándékokra, az igazságban újjáteremtett krisztusi ember vonásaira, a Lélek ajándékaira – Akit bőkezűen mér az Atya.

S nyitottnak lenni az Atya végtelen titkára, egy adakozó eredetre, egy titokzatos ajándékozásra, egy mérhetetlen jóakaratra…

Iz 4,2–6; Zsolt 121; Mt 8,5–11

Tömördi Viktor OFM elmélkedése

Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról és letelepednek a mennyek országába.

 

Iz 2,1–5; Zsolt 121; Róm 13,11–14; Mt 24,37–44

Fehérváry Jákó OSB, rektor elmélkedése

Amikor az Emberfia eljön, ugyanaz történik, mint Noé napjaiban. A vízözön előtti napokban az emberek ettek, ittak, nősültek és férjhez mentek –, egészen addig a napig, amikor Noé beszállt a bárkába. Semmit sem sejtettek mindaddig, míg be nem következett…

 

Iz 35,1–10; Zsolt 84; Lk 5,17–26

Hetesi Edit elmélkedése

Az Emberfiának van hatalma a bűnöket megbocsátani

Az adventi időszakban befelé figyelünk, átgondoljuk életünk eseményeit, döntéseinket, szerepeinket, kapcsolatainkat. Kik azok a legbensőbb barátaink, rokonaink, ismerőseink, akiket a tömeg, mások véleménye sem akadályozhat meg abban, hogy minden akadályt legyőzve Jézus elé vigyenek minket, ha gyógyulásra van szükségünk.

Címkék