Ferenc pápa a Szinódusra készülve is fontosnak tartja felhívni a figyelmet arra, hogy a csend a hívő ember személyes életében, az Egyház életében és keresztény egység felé vezető úton is döntő jelentőséggel bír.
“A mai zajos világban már nem vagyunk hozzászokva a csendhez, sőt néha nehezen viseljük, mert szembesít bennünket Istennel és önmagunkkal. Pedig a csend a beszédnek és az életnek az alapja.”
…
“Az igazságnak egyébként nincs szüksége erőszakos kiabálásra ahhoz, hogy eljusson az emberek szívéhez. Isten nem szereti a kiáltozást és a zajongást, sem a fecsegést és a lármát: Isten inkább – mint Illés esetében – „enyhe szellő suttogásában” (1Kir 19,12), „csendesen súgva” szeret beszélni. Ezért nekünk is, mint Ábrahámnak, mint Illésnek, mint Máriának, meg kell szabadulnunk a nagy zajtól, hogy meghalljuk az ő hangját. Mert csak a csendünkben hangzik fel az ő szava.”
…
“…az egyházi közösségben a csend teszi lehetővé a testvéri kommunikációt, amelyben a Szentlélek összehangolja a nézőpontokat”
…
“Minél inkább együtt fordulunk az Úrhoz imádságban, annál inkább érezzük, hogy ő az, aki megtisztít bennünket és egyesít bennünket különbözőségeinken túl.”
Ferenc pápa teljes beszéde a Magyar Kuríron itt olvasható