Sapientia Napok

Miről szól az előadás?

A Praedicate evangelium konstitúció előzményeiről, létrejöttének folyamatáról, főbb hangsúlyairól.

A Kúria szolgálatának gyakorlati vonatkozásairól, arról, hogyan jelentkeznek a szakmai elvárások az egyes területeken dolgozókkal szemben.

A szubszidiaritás és együttműködés fogalmának megjelenéséről és meghatározóvá válásáról, a püspökkari konferenciák felértékeléséről.

Arról, hogy milyen szerepet kap a megkülönböztetés a megújulási folyamatban, és hogy végső soron milyen Kúriát képzel el a pápa.

Az előadás betekintést nyújt a Váci egyházmegye szervezetének megújításába, a folyamat során felmerült dilemmákba, tapasztalatokba.

Egy papnak rengeteg dologhoz kellene nagyon jól értenie. Amint papként megjelenik az emberek előtt, egyszersmind vezetőként is tekintenek rá. Erre is fel kell készíteni. Hogy ehhez minél több támogatást kaphasson, a görögkatolikusok három fő területen kívánnak segítséget nyújtani papjaiknak: a kispapok képzésében, a szemináriumi élet fejlesztésében és a papok támogatásában.

A tréningek mára a papképzés részévé váltak, félévente a növendékek egy képzésen vesznek részt, vagyis mire végeznek, 30 tréning napon vannak túl, ami jelentősen meghaladja a for-profit szférában dolgozó vezetők 20 napos átlagát.

Az önismeret, együttműködés, kommunikáció, konfliktuskezelés témái jelentik az alapot, de a felsőbb évfolyamokban lehetőségük van a tárgyalástechnika, motiváció, stresszkezelés, menedzsment, stb. alapjainak elsajátítására is.

Az, hogy a szemináriumi élet megújításába is beengedték a fejlesztőket, őket is meglepte, végül hosszú és átfogó kutatás után tették meg javaslataikat a különböző változtatásokra, melyek bevezetéséről a szeminárium vezetői és a püspök atya döntöttek.

A papok támogatása továbbra is kihívásokkal teli feladat, de elengedhetetlen ahhoz, hogy az egyház életképes és “jövőképes” legyen.

Miről szól az előadás?

A Piarista Rend belső szervezetfejlesztésének fogalmairól, alapvetéseiről,  és arról, hogy a fejlődés- és fejlesztésközpontú szemlélet a rendet alapításától fogva jellemzi. Megtudjuk, hogy a fejlesztő munkatársaknak ebben a redszerben a képzésen túl értékőrző, értékelő, reflexiós, motiváló szerepük is van.

Végül szempontokat kapunk ahhoz, hogy miért alkalmazzunk és miért ne alkalmazzunk belső szervezetfejlesztőket.

Az előadó a 2017-es pannonhalmi főapátválasztást előkészítő folyamat bemutatásán keresztül emel ki néhány egyházi szervezetekre jellemző sajátosságot: a kezdeti egyformaságból kibontakozó egyéniségeket; a tanácsadó részéről a még nagyobb alázat és a profitorientált szférában használatostól eltérő eszközök alkalmazásának szükségességét; a közös döntés iránti elköteleződés fontosságát; végül pedig a megerősítést abban, hogy a fejlesztő csak kísérő, nem több annál.

Az egyházi szervezetekben szerzett tapasztalatai alapján az előadó állítja, hogy a coach szempontjából a folyamatban résztvevő emberek legfeljebb annyiban térnek el másoktól, hogy lényegesen nagyobb hajlandóságot mutatnak az önreflexióra.

Arra a kérdésre, hogy az egyházi szervezetek struktúrája jelentősen eltér-e a világiaktól a válasz: attól függ. A centralizáltság és formalizáltság mértéke szerint különböző konstrukciók működnek, melyekben nagy szerepet kap a vezetők egyénisége, belső elvárásai, feszültsége, a változásra való hajlandóság hiánya vagy megléte.

Tanúságok 5 pontban:

1. Az egyházi szervezeteknél nem kell követni a divatokat, a fontolva haladás jó.
2. A változás elkerülhetetlen, ezért igazuk van a reformereknek.
3. A külső szempontok segítséget jelentenek, bármennyire is profik vagyunk.
4. A változásnak belülről kell fakadnia - a tanácsadó nem fogja átvenni a felelősséget.
5. A coaching ehhez jó eszköz.

A szerzetesrendekben folyó szervezetfejlesztés sajátosságait bemutató előadás.

Olyan témákról van szó, mint a férfi és női rendek eltérő fejlesztési igényei és módszerei; a nagy hagyománnyal rendelkező vagy viszonylag új rendek közötti különbségek; a generációs szakadékok okozta problémák és a képzés korszerűsége.

Az előadó a protestáns gyülekezetek fejlesztése során szerzett tapasztalatai között beszél arról, hogy:

• Van egy sajátos “közegellenállás”: keresztény szervezet vagyunk, és nem egy cég - melyik a fontosabb a lelkiség, vagy a szervezet? El kellene kerülni ezt a szembeállítást ezek együttműködését kell megteremteni.
• Ha teret adunk a tudatos reflexiónak, az utat nyit a bölcsességnek, az idők szava felismerésének és megalapozott, az Istennel együttműködő engedelmességhez vezet.
• Meg kell tanulni a problémákra úgy tekinteni, mint a fejlődés előfeltételeire, és látni, hogy a problémák nem arról szólnak, hogy a vezetés rossz.
• Milyen akadályok állnak a változás útjában?

Hogyan lehetnénk többen? Hogyan lehetnénk mélyebbek? Leszünk-e tíz év múlva? – néhány gyakori kérdés, amely az egyházi közösségekben nagy jelentőséggel bír.

A válaszok megtalálásához további kérdések megválaszolásán át vezet az út. Az előadó által alkalmazott módszer lényege, hogy alapelvek alapján a közösséggel együtt keresi a válaszokat. Ez nem egy gyors megoldás, nem fog egy csapásra csodát hozni.