…mert hitelesen akarok élni
„A »projekt« szó a latin pro-iectus (pro-iacio), »előre vetült«, »előre lendült« szóból származik.
…
Az ember állandó késztetés arra, hogy túllépjen azon, ami, és tovább haladjon onnan, ahol van.”
Az ember egyszerre egyéni és társas lény. E két dimenzió egymástól elválik ugyan, de egyik sem lehet teljes a másik nélkül.
Juan Mari Ilarduia OFM két munkájában, amelyek a Személyes projekt és a Közösségi projekt címet kapták, külön-külön dolgozza fel és fejti ki az emberi élet e két aspektusát. A keresztény embert és a keresztény közösséget más-más módszerek, szempontok segíthetik a megújulásban, abban, hogy túl tudjon lépni azon, aki, és ahol van.
A ferences szerző e könyvek megírása előtt több évtizeden keresztül foglalkozott szerzetesek képzésével, a szerzetesi közösségek életével, belső dinamikájával. Saját rendi közegében megélt tapasztalatait is felhasználva alkotta meg “a projektek” rendszerét.
——————————————————
“Makkszem mélyén rejtőző tölgyfaként
bújik meg személyiségének teljessége,
alkotó és spirituális lehetőségeinek tárháza,
a befejezetlen emberi lény mélyén,
amely csendben várja az alkalmat a kibontakozásra.”
(Ira Progoff)
Mennyire ismerem önmagamat? Mennyire vagyok őszinte magamhoz? Melyek azok a nehézségek, amelyekkel évek, évtizedek óta nem tudok megküzdeni, és már nincs kire/mire fognom?
Ahogyan és amit élek, az valóban én vagyok, vagy csak egy szerep, ami mögé elbújhatok?
Mi akadályoz fejlődésemben, vágyaim elérésében? És valóban arra vágyom, amiért elvileg napi szinten dolgozom?
Hosszan sorolhatóak még a kérdések, melyekkel – megakasztva rutinszerű működésünket – időről időre foglalkoznunk kell.
A személyes projekt abból az előfeltevésből indul ki, hogy meg akarom ismerni magamat, olyannak akarom elfogadni magamat, amilyen vagyok, és kész vagyok megismerni személyiségem általam még feltáratlan mélységeit is. Mindezt nem cél nélkül vagy a fájdalmat keresve, hanem azért, hogy úgy tudjam megvalósítani küldetésemet, hogy közben hűséges maradok önmagamhoz.
“A projekt kihívás, hogy vegyem a kezembe az életemet, és vállaljak felelősséget saját történetemért.”
Ahhoz, hogy létrejöjjön a projekt, szükség van néhány feltételre: önállónak kell lennem, vagyis képesnek arra, hogy megéljem saját szabadságomat; őszintének kell lennem önmagamhoz és ahelyett, hogy elrejtőznék magam elől, el kell jutnom odáig, hogy védekezés nélkül tudjam megismerni és elfogadni magam. Ez nem jöhet létre segítség, a Szentlélek segítsége nélkül. Csak a Szentlélekre nyitottan tudok kijutni velem született korlátaimból és tudom Istenre bízni életemet. Ha megismerem magam és hagyom, hogy a Lélek vezessen döntéseimben, akkor válhatok képessé a változásra. Nem kívülről rám kényszerített elvárásként, hanem szabadságom következményeként törekszem majd arra, hogy minél közelebb kerülhessek Istenhez. A magam eszközeivel tudok erre törekedni, tudva, hogy Istennek van egy rám vonatkozó, engem felszabadító és átalakító terve, melyet megsejthetek, felismerhetek. A Szentlélek bennem, az én bensőmben segít – ha kész vagyok ezt a segítséget elfogadni –, hogy egyre inkább ennek a tervnek megfelelően formálódjam. A személyes projektnek erre a belső átalakulási folyamatra kell összpontosítania.
A közösségi projekthez hasonlóan a személyes projekt kidolgozását is elsősorban a szerzetesek élethelyzetéhez igazította a szerző, de minden hiteles keresztény életre törekvő ember számára segítséget, megerősítést jelenthet.
Vajon személyes vagy közösségi szinten jobb elkezdeni a projektek kidolgozását? Ilarduia szerint, mivel a személyek önazonosságának egyes szintjeivel a közösségi projekt nem tud foglalkozni, a személyes projektjük hiánya akadályozhatja a résztvevőket a közösségi projektben való elkötelezettségben, kommunikációban.
A személyes projekt abból a meggyőződésből fakad, hogy Isten országának önmagunkkal kell kezdődnie, ezáltal ha a résztvevők a személyes projekt elkészítése után fognak a közösségi projekthez, jó esélyük van arra, hogy az gazdagabb, mélyebb lesz. A személyes projekt viszont sokkal nehezebb, ezért nem feltétlenül érdemes a közösségi projekt elkezdését annak meglétéhez kötni. Magyarán ennek is, annak is megvannak az előnyei, a lényeg azonban az, hogy bátran lássunk neki.
A kötet az elméleti alapozáson túl konkrét útmutatást ad a projekt elkészítéséhez: kérdőívekkel segíti a megkülönböztetés folyamatát, módszertani támogatást ad az egyes gyakorlati lépésekhez.
Nagyon fontos, hogy amikor a szerző projektről beszél, akkor nem egyszerűen egy megszervezett, időben ütemezett tervről beszél. Sokkal többet ért a projekt alatt: olyan életet – legyen szó a személy vagy a közösség életéről – melyben a Szentlélek által vezetett megkülönböztetés az, ami a növekedést, a kiteljesedést biztosítja. Ez csak akkor tud bekövetkezni, ha átadjuk szabadságunkat és ezzel vállaljuk, hogy biztonságot jelentő viszonyulásaink, igazságaink, választásaink mind megkérdőjeleződhetnek.
Juan Mari Ilarduia OFM, Személyes projekt …mert hitelesen akarok élni című kötete a Vita Consecrata sorozat 2. köteteként jelent meg.
L'Harmattan-Sapientia, 2021.
Bellovics Gábor SJ Benső időjárásunk – A megkülönböztetés alapjai címmel tartott nagyböjti lelkinapot a pálferis közösségnek március 2-án Budapesten, az óbudai szalézi Segítő Szűz Mária Lelkészségen.
Az ott elhangzott gondolatokról, melyek bevezetnek a megkülönböztetés hétköznapi használatába, részletesen számolt be a Magyar Kurír, melynek cikke itt olvasható.
