„egyMásra utalva” Közösség- és szervezetfejlesztés az egyházakban
Hangoló – első felütés a 2023. március 18-án megrendezésre kerülő Sapientia-naphoz
Gyökereink
A Katolikus Egyházban nagy hagyományanyaga van annak, amit úgy nevezhetünk: a közösség elevenségének, életének szolgálata. Ez a különböző keresztény közösségek működésének, vezetésének, konfliktusainak, megoldáskeresésének, ünneplésének és kríziseinek kezelése kapcsán, két évezred során, számos kultúrkörből gyűlt össze, kristályosodott ki s vált bölcsességgé.
Szent Pál. Rekeszzománc ötvösmunka. Szent Korona, corona latina
Ha csak Szent Pál vonatkozó szövegeit vizsgáljuk, a különböző keresztény közösségekhez intézett leveleinek vissza-visszatérő témája a közösségi kapcsolatok minősége, a közösség vezetésének mikéntje. Ilyen pl. a konfliktusok, megosztottság, pártokra szakadás kezelése, társadalmi feszültségek megjelenése a közösségen belül. Meghökkentő az a gazdag tudás és mély ember- és kapcsolati dinamika-ismeret, amely az apostol sajátja.
Elvontabb, teológiai szintű tanításának egyik alapmondata: “Térdet hajtok (Urunk Jézus Krisztus) Atyja előtt, akitől minden közösség származik égen és a földön…”(Ef3,14-15)
E szemszögből tekintve az emberi közösséget, minden jól működő – avagy egyáltalán működő – közösség ajándék, kegyelem, gratia, olyan Istentől eredő adomány, amely nem állhat fenn pusztán emberi erőlködés eredményeképpen. Végső gyökerében a közösség – vagyis a tényleges, élő, emberek közti kapcsolathálón alapuló, erőt adó és hatékony, dinamikus valóság – Istentől ered. Ő ebben is kinyilatkoztatja önmagát, belső életét, amit mi, keresztények mint Szentháromságot vallunk.
Duccio di Buoninsegna (1255k-1319k) Maesta, részlet, Jézus tanítja tanítványait, 1308/11., Siena, Dóm Múzeum, tempera, fatábla
Jézus már tanítói működése elején közösséget alapított maga körül – méghozzá egy szűkebb, kiválasztott csoportot, a tizenkettőt, és egy tágabb tanítványi kört, amely hol 72 fős, hol több-kevesebb létszámúnak tűnik – és ennek a közösségnek a formálása, fejlesztése kiemelt szívügye volt. Az evangéliumokban vissza-visszatér néhány fontos téma: így kapunk Jézustól tanítást a rivalizálásról, az egyenrangúságról, megbocsátásról, szakadásokról, a közösségeket egybentartó erőkről, szeretetről, befogadásról, irgalomról. Érinti a közösség határkérdéseit a pogányokkal – a szamaritánus eretnekekkel – kapcsolatosan; a befogadás-kizárás esetei tűnnek fel pl. a vámos Máté és a gazdag ifjú történetében; az intézményes közösség és a saját karizmatikus közössége közti feszülések jelennek meg pl. olyan kérdéseknél, mint a szombat megtartása, vagy az adófizetés a Templomnak. Talán a legérdekesebb témánk szempontjából az, ahogy a meglévő, jól működő zsidó vallási közösség megújításán, reformján dolgozik.
Bizonyos értelemben kudarcos volt a törekvése, hogy a zsidó intézményesült közösség befogadja Őt és övéit. Nemcsak megvádolják és kivégzik, de követőit is üldözik és fenyegetik, s ezen üldözés egyik jelentős alakja éppen az a Szent Pál, aki később, megtérvén, maga is üldözött lesz és vértanú. De ez a kudarc, más szinten szemlélve, mégiscsak egy eredményes, hatékony, életet adó folyamat része volt, és innen van az, hogy mi, keresztények nem a szenvedés elkerülésében, vagy a fájdalomtól mentes boldogságban hiszünk, hanem a feltámadásban, amely a halál után következik. Ez az alaptapasztalat, hogy a közösség gyógyítása, elevenítése, építése, kibontakoztatása halálsötét völgyeken átjutva történik, a kereszténység alaptapasztalata.
Az Apostolok Cselekedeteiben olvassuk, hogy a keresztény közösség ereje Pünkösdkor támadt fel, s a Szentlélek ihlete tette bátorrá és ékesszólóvá, hitelessé és magával ragadóan vonzóvá az apostolokat. Ez megint csak arra a titokzatos működésre irányíthatja a figyelmünket, hogy a közösség megelevenedése nem pusztán emberi erőfeszítés és jóakarat eredménye. Van egy olyan belső erő, forrás, ami Istentől ered, ami Ő maga és ami nélkül jószándékú, de reménytelen, tehetetlen csapat vagyunk csupán. Ez a közös forrás minden emberben – teremtett voltunknál fogva – ott rejtőzik, elérhető, a képnél maradva: meríteni tudunk belőle. És mégse. Nem áll rendelkezésre, mint egy szolgáltatás. És éppen ez az, ami alázatra int és megállásra, csendre, tanulásra, figyelemre.
Ezért érdemes egy teljes napot azzal tölteni, hogy keressük, mi visz közelebb a forráshoz, az élet csobogásához és a szemek csillogásához, s mi tart távol, mi vezet félre s mi segít, hogy utat találjunk és azt megőrizzük.
Tornay Krisztina M. Petra SSND
Merab Abramishvili: A Szentlélek. 2001. farostlemez, tempera
Hangoló II. – Vezetői szempontok
egyMásra utalva
Krisztus megmossa az apostolok lábát (Velence, Szent Márk Székesegyház, mozaik, XI/XII. sz.)
A Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola 2023. március 18-i konferenciájára készülve megkértünk néhány szerzetesi elöljárót, hogy osszák meg tapasztalataikat és gondolataikat a közösségeikben professzionális segítséggel történt/történő fejlesztői folyamatokról.
Két kérdésünk: Mit tart ma az egyházi szervezetek legégetőbb problémáinak? Milyen esélyei vannak a fejlődésnek?
A paphiányt és a képzett, alkalmas és felhatalmazott világi közösségszervezők hiányát. Egyedül maradnak a vezetők a problémák kásahegyeivel, a felmerült szervezeti problémákkal, és saját vezetőiktől nem kapnak támogatást. Így aztán nem tudják kezelni (képtelenek objektíven számba venni) a felmerült problémákat. A tagok pedig rezignálódnak, a lábukkal szavaznak…
Túlzottan hierarchikus a felépítés és klerikális a hozzáállás, viszont az elkötelezettség a szervezet iránt átlagon felüli.
A közösség fejlődése, kibontakozása alapvetően vezetői kultúra függvénye egy egyházi szervezetben.
Hortobágyi Cirill OSB
A fejlődés feltétele, hogy a közösség akarjon fejlődni, változni, alakulni. Higgye el, hogy nem önmaga, ha nem változik, ha nem állandóan válik önmagává.
Lássa önmagát a jövőben, lássa a maga identitását a jövőben. A jövőben és „kint”. Higgye el, tapasztalja meg, hogy a múlttal viszonyban van, nem azonos vele. Higgye el, tudja, hogy a múlt (a múltja, a hagyománya) olyan üzenet, amely a jövőből érkezik, a jövő felé haladásra szólít. Az identitás mint „kinnlevőség”.
A vezető ezt akadályozhatja, ha nem így gondolkodik. A vezető helyes szemlélete és működésmódja (kultúrája) szükséges, de nem elégséges feltétel. Ha nem rendelkezik vele, akadály, de ő önmagában nem elég a változáshoz.
Úgy érzem, igazuk van azoknak, akik valamiféle szemléleti válságról beszélnek. Voltaképpen a hit válsága ez, erősebben fogalmazva, a hit hiánya. Első lépésben zárttá, be- és elzárkózóvá tesz. Aztán hamarosan megjelenik a támadottság érzése, főleg az olyan helyzetértelmezések nyomán, amelyek a „ki a hibás mindezért?” paradigmájában születnek. A „világot” ellenségesen és mindig ostorozva emlegető szóhasználat árulkodik erről. A zárt szemlélet struktúrákat hoz létre, amelyek nemcsak fenntartják, de tovább erősítik az elzárkózást. Nem egyszerű kitörni ebből a circulus vitiosusból, ebből a beteg működésmódból.
Pozitívan megközelítve, a szinodalitásra, a szinodális működésmódra való meghívás jelenti a nagy kihívást. Ez olyan szervezeti működést jelent, amely nemcsak a belül levők egymás közötti viszonyaira érvényes, hanem a szervezet mint egész kifelé irányuló kapcsolataira is. Nincs belső szinodalitás a „világgal” való szinodális kapcsolat nélkül.
Urbán József SchP
A küldetés mellett ott van – legalábbis többé-kevésbé, s persze soha nem elválaszthatóan – a közösségek alakulásának, azok fejlesztésnek a kérdése. Tapasztalataim szerint ez egy nehezebb terület. Hiszen valójában mit is jelent itt a szervezetfejlesztés? Mi az irány, amely felé haladni szeretne egy-egy közösség? Rendalapítónk, Kalazanci Szent József világosan megfogalmazza azt, ami minden szerzetesközösségre – s valójában minden keresztény közösségre is – igaz: ezek a közösségek a „szeretet tökéletességére” törekszenek. A szeretet tökéletessége és az arra való törekvés pedig Jézus Krisztus követéséből fakad, ebből meríti értelmét és lehetőségét. S akkor a szervezet- illetve közösségfejlesztés célja sem lehet más: növekedni a szeretetben, egyre odaadottabban, egyre teljesebb szívvel követni Jézust. S ez olyan terület, amely érzékenyen érint mindnyájunkat személyesen. Talán ezért is ódzkodnak sokan a szervezetfejlesztéstől a szerzetesi közösségekkel kapcsolatban.
A kérdés talán az, érintheti-e ezt a síkot, ezt a lényegi dimenziót a szervezet- vagy közösségfejlesztés?
Olyasféle kérdéskör ez, mint a pszichológia és a spiritualitás, vagyis az Istennel való kapcsolat kérdése. Segítheti-e s ha igen, mennyiben, hogyan a pszichológia az Istennel való kapcsolatot? Érintkezik-e s ha igen, hol és hogyan a kettő?
Meggyőződésem, hogy a kettő találkozik, kapcsolódik egymáshoz, hatnak egymásra.
Labancz Zsolt SchP
Úgy tűnik, mintha az egyházi szervezetek, közösségek néha idegenkedve kerülnének kapcsolatba azzal a tudással, amely az emberi közösségekről, azok működéséről, az emberi kapcsolatrendszerekben megjelenő mintázatokról körülöttük felhalmozódott.
Pedig ezzel a tapasztalati tudással könnyebb felfedezni a közösség, szervezet életének elakadási pontjait, segít kibogozni a szervezetben lévők, a vezetők számára sokszor feloldhatatlannak látszó, bonyolultnak tűnő helyzeteket, viszonyokat és segít visszatérni a mélyen meglévő, alapvető motivációhoz, küldetéshez.
Meggyőződésem, hogy ez a tudás, amivel érdemes volna találkozni, nem csak kívül van, hanem közösségeinkben is ott hordozzuk feltáratlanul. Szerzetesközösségeink több száz éve működnek, újra és újra életre kelve. Az egyházak, keresztény közösségek mintha elengedték, kiengedték volna a kezükből azt a hozzáértést, amely éppen a közösségek elevenségéhez, gyógyulásához kapcsolódik hagyományukban.
Ugyanakkor sok közösség felismerte a fejlődés szükségességét és egyre több tapasztalatot szerzünk arról, hogy hogyan segíthetik professzionális fejlesztők a spirituális alapokon nyugvó emberi szervezeteket, közösségeket, és ezzel együtt hogyan tárul fel újra az a sajátos életadó tudás, amit ezek a közösségek hordoznak.
Nagyon örülök, hogy a hétvégi Sapientia Napon lehetőségünk lesz a fenti felismeréseinket, tapasztalatainkat megosztani, egymástól tanulni.
Guba András SchP
Az interjú folytatását lásd: