Antalfai fejlesztő művészetterapeuta szakirányú továbbképzési szak

Célja:

Egészségvédelem és fejlesztés: a személyiség kiteljesedésének elősegítése a velünk született kreatív képességek és emberi értékek kibontakoztatásával.

Fókuszban:

• a természet éves ritmusára hangolódás
• az emberélet sorsfordulói
• a személyiségfejlődés archetípusokra épülő állomásai a személy kapcsolódásai
• az alkotófolyamat ereje
• intenzív belső munka

Milyen ez a képzés?

A művészetterápia nem művészképzés. Mindenki számára nyitott és elérhető. A mindannyiunkban ott lévő teremtő, alkotó képességre épül. Az alkotói folyamatban (speciális módon alkalmazott képzőművészeti technikákkal) mód nyílik a trauma, a komplexus megjelenítésére és annak komplex, azaz a személyiség egészét (nem csak kognitív szinten) érintő és bevonó feldolgozására is.

Mire tanít meg?

Hatására fejlődik az érzelmi és akarati élet, a megérző és beleérző készség, valamint a tudat felismerő képessége. Összességében segít meghallani a lelkünk mélyéről érkező ’üzeneteket’, ami egyszerre hozhat változást, elevenséget és harmóniát, valamint új örömöket és célokat életünkbe.

A részvétel művészi képességet és rajztudást nem igényel.

Információk:

Diplomát adó, posztgraduális kétéves, önköltséges képzés.

Várhatóan márciusban indul, péntek-szombati napokon. Felvételi február második felében.

A Te arcodat keresem, Uram!

Miközben a keresztény női spiritualitásról beszélek, de főként, mikor ezt kutatom, azért teszem, mert Istent keresem. Az a hitem, hogy az ember teremtésében – és ezt nem csak történetileg, hanem a jelen időben is folytatódó valóságként értem – Isten kinyilatkoztatta önmagát nekünk. 

A Biblia tanítása

A Bibliában az ember megteremtésének sorrendben nézve második leírása hangsúlyt fektet a férfi és a nő életbe szólításának különbségére (Ter2,4b-25). Először Isten a föld porából a férfit teremti, majd csak később az ő oldalcsontjából az asszonyt. 

Az első teremtéstörénetben egyszerre teremti Isten a férfit és a nőt: „Megteremtette az Isten az embert a maga képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.”  (Ter1,27) Figyeljünk fel arra, hogy Isten a saját képmását a férfiban és a nőben együtt teremtette meg. E kettő az ember, és az ember így értve Isten képmása. 

„Ember” nem létezik, csak nő vagy férfi. Így adódik a gondolat: Isten a maga képmását e kettőben, kettősségben és különbségben együtt nyilatkoztatja ki. Másként a nőben és mást a férfiben. S a kettőben együtt tárja fel Isten előttünk „sohanemlátott” Arcát, jön közel hozzánk, mutatkozik meg. Így különösen is nagy jelentőséget kap külön-külön a férfi és a nő, mint Isten képmásának egy-egy összetartozó, de sajátos valósága. 

Ez úgy értelmezhető, hogy ők együtt, a férfi és a nő együtt Isten képmása. Vannak olyan sajátosságai, tulajdonságai, jellemzői Istennek, amit a nőben tudott megteremteni, vagy a nőbe teremtette, és vannak olyanok, amiket a férfiba, és ez a kettő különbözik. Elveszítve e különbség hordereje iránti érzéket, magából Isten felénk forduló valóságából veszítjük el azt a részt, ami a számunkra – nőként - feltárulhatna. 

A nőnek Isten felé csak a saját útja van, s csak azon keresztül tudja Őt megközelíteni, megérteni, megismerni. Aki vagyok, azon keresztül, azt, Aki van . A képmás-darabon keresztül, amit ő belé teremtett. Ez a két út – a férfié és a nőé -  különbözik. Ugyanakkor nagyon egymásra van utalva, kiegészíti egymást.

Én, mint nő, azt, hogy egy férfi hogyan kapcsolódik az Istenhez, bár nagyon igyekezhetem megérteni, nyitott vagyok rá, de valószínűleg nem vagyok képes megérteni teljesen. És a férfiak sem képesek megérteni, hogy a nők hogyan kapcsolódnak az Istenhez. Nem azért, mert nem nyitottak, s nem szeretnék. Sőt tulajdonképpen létkérdés lenne nekik, s a nőknek is ez a kölcsönös és tényleges megértés. 

A szakrális képek tanítása

A következő két kép a második teremtés-történet illusztrációja. Vagy talán több is ennél. A kódex-rajzon a Teremtő Isten nem választja le a bordát az alvó Ádámról, hanem úgy formálja Évát, hogy a kapcsolódás élő, eleven a két személy között. Míg Évát in situ nascendi látjuk, amint Isten felé fordul, közben látható az eltépet(het?)len kötelék, amellyel Ádámhoz kapcsolódik, amivel Ádám hozzá kapcsolódik. 

A Bosch triptichon képének részletén Isten éppen bemutatja a teljesen elkészült Évát Ádámnak, aki örömmel teljes gyönyörködéssel figyeli a szemérmesen lebegő Évát. A Teremtő Évát csuklójánál fogva, finoman vezeti, felidézve a házassági szertartást. Ádám elkülönülve ül, de lábával Isten után nyújtózik, s lábujjaival hozzáér. 

Ahhoz, hogy megértsük, milyen jelentőséget tulajdonít Ferenc pápa a szinódus folyamatának, hasznos adalékként szolgálhat az alább megosztott cikk:

2015 októberében Ferenc pápa beszédet tartott a szinódus létrehozásának 50. évfordulója alkalmából. Ebben megfogalmazta, hogy a szinódusra úgy tekint, mint a II. Vatikáni Zsinat egyik legértékesebb örökségére, s hogy "az egyház nem más, mint Isten nyájának együtthaladása a történelem útjain a Krisztussal való találkozás felé".