Ugrás a tartalomra
Duna-parti iskola a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola szellemi műhelye
  • Szinódus
    • Kontinentális találkozó
    • Miért fontos?
    • Sapientia-nap 2022
    • Hallgatóink munkáiból
    • A megkülönböztetésről
    • Ferenc pápa és Vatikán
    • Egyházmegyék
    • A német folyamat
  • Megkülönböztetés
    • Eszköz és feladat
    • A megkülönböztetés története
    • Alapok
    • 11 lépés
    • Ferenc pápa katekézise a megkülönböztetésről
    • Személyesen
    • Közösségben
    • A jezsuiták nyomában
  • Liturgia
    • Vágy a találkozásra
    • Sapientia Nap 2022/2
    • Liturgia online
  • Közösség és szervezet
    • A szupervizióról
    • Hangoló
    • Sapientia Nap 2023/1
    • Szupervizor képzés
  • Teremtésvédelem
    • Teremtettség, odafordulás és túllépés
  • Globális nevelési paktum
    • Útmutató
  • Keresztény gazdaság – KETEG
    • KETEG Események
    • Mi a KETEG?
    • Mit tanulunk a KETEG-en?
  • Keresztény férfi spiritualitás
    • A Szent László-legenda bölcsessége
    • Exodus – lelkigyakorlat férfiaknak
  • Keresztény női spiritualitás
    • A Szent László-legenda bölcsessége
    • A szavak jelentése - mit jelent ez?
    • Te, ilyen nincs is!
    • Alappillérek - az Elzárt Kert
    • Ember-képek, nő-képek - antropológiai megközelítésünk
    • Van-e: magyar keresztény női identitás?
    • A női személyiség kibontakozásának útja
    • Női minták, női archetípusok
    • Női bűnök, női erények
    • Keresztény ikonográfia - feltáruló tanítás
    • Nők egymásközt - a női közösség működése

Fő navigáció

  • Rólunk
  • Szabadegyetem
  • Vasárnapi elmélkedések
  • Napló
  • Kapcsolat
  • Nagyböjti gondolatok

Keresés a honlapon

Duna-parti iskola

Címke
Szinódus

A szinodális folyamat még nem ért véget!

A Vatican news és a Magyar Kurír beszámolói a pápa beszédéről, melyet az olaszországi egyházmegyék szinodális útért felelős referenseinek országos gyűlésén tartott 2023. május 25-én.

A beszédben szó van arról, hogy a bürokrácia, a formaságok és a klerikalizmus miként nehezítik el az Egyházat és akadályozzák annak küldetését, valamint arról, hogy miért kap döntő szerepet az egyház-és közösségformálásban a sebezhetőség.

olasz egyházmegyei referensek
Címke
Naplóbejegyzések

“Úgy csináltam, ahogy tudtam.”

“Jól csináltam? Nem. 

Rosszul csináltam? Nem.

Úgy csináltam, ahogy tudtam.” - mondja, és ebben benne van az az alázat, amit régtől fogva ismerünk, és ami annyira tiszteletre méltóvá tette számunkra.

 

Benyomások Gyulay Endre rubinmiséjéről.

Gyulay Endre rubinmise

Máté evangéliumának hét hegye és az imádság

Darko Tepert OFM homíliája (Mt 28,16–20)
elhangzott Szent Domonkos ereklyéi átvitelének ünnepén, 2023. május 24-én a római Santa Sabina Bazilikában
(fordította: Szatmári Györgyi)
Részlet a homíliából: 
“Domonkos, a Hegy Istenének tanúja meghív bennünket, hogy társunknak ismerjük fel Istent, olyasvalakiként, aki mindennapjaink eseményeiben kísér bennünket. Így szobád Isten jelenlétének hegyévé válhat. Munkahelyed Isten jelenlétének hegyévé válhat. Autód Isten jelenlétének hegyévé válhat. Minden hely, ahol te vagy, Isten jelenlétének hegyévé válhat. Az egyetlen feltétel, hogy te társadnak lásd Őt. Beszéld el neki nehézségeidet, meséld el neki gondjaidat, mondd el neki, hogy nem vagy képes megérteni a döntéseit, a világban és körülötted történő dolgoknak az okait. Igen, légy szabad, légy szabad arra, hogy perlekedj Vele, mint egy társsal!”

Róma fölött az ég
Megkülönböztetés

A megkülönböztetés története

Mariette Canévet: A lelki megkülönböztetés a kereszténység történetében című munkáját ismertetjük

A lelki megkülönböztetés történetének főbb állomásait, a jó és rossz megkülönböztetésének már Krisztus előtt is létező tapasztalataitól, az ókeresztény hagyományon át Szent Ignác rendszeréig bemutató és mindezt Bonhoeffer modern emberre szabott gondolataival kiegészítő munka nem egyszerűen egy gondosan összeállított tematikus válogatás. Az egyes szerzők, éljenek bár a II. vagy a XX. században, felismeréseit olvasva saját dilemmáinkkal, belső küzdelmeinkkel, elakadásainkkal találjuk szembe magunkat. És még valami nagyon fontossal: hogy ezek az elakadások szükségesek, és bár néha nagyon nehéz így látni, de hasznosak is lehetnek számunkra.

Guba András SP
Címke
Naplóbejegyzések

A Mesterem volt

Tegnap halt meg a Mesterem, Jézus színeváltoztásának napján.
Jézus az evangéliumban magához vette Pétert és néhány társát, felvitte őket a hegyre. A valóság feltárult előttük érzékelhetően, láthatóan, hallhatóan. Péternek nagyon jó volt ez, maradni akart, de le kellett jönnie a hegyről. 

Mustó Pétert tegnap Jézus kézen fogta, felvitte a Hegyre: érzékel, lát, hall, és maradhat, nem kell félnie semmitől,  észrevétlen otthon van.

Hélisz Kati
Címke
Naplóbejegyzések

Mese a három facsemetéről

Ez a mese közel harminc éve talált rám. Fiatal házasok voltunk és férjem születésnapjára fordítottam le, aki épp teológiai tanulmányait kezdte, de később gyermekeinknek és barátaiknak is sokszor olvastam. Mindig megérint, mert – mint minden igazán jó mese – olyan mély igazságról szól, amit talán csak a mesék bírnak el. 

Szabadegyetem 2023. 05. 25.

Milyen módon épül be ismereteinkbe és világlátásunkba istenkapcsolatunk?

Bagyinszky Ágoston OFM előadása a Sapientia Szabadegyetemen

Az előadásban, a címnek megfelelően, szó van istenkapcsolatról, szakrális ismeretekről és azok megszerzéséről, valamint arról, hogy ezek az Istenről, Istennel kapcsolatban szerzett élményeink beépülnek világlátásunkba.

Megvizsgáljuk, hogy miért van az, hogy aki a szent dolgokról kezd gondolkodni, rendre úgy érzi, hogy akadályokba ütközik. És megvizsgáljuk, hogy szükséges-e egyáltalán hitéleti kérdésekről gondolkodnunk, vagy egyetértünk azokkal a véleményekkel, melyek szerint a hitet élni kell, és nincs szükség ezzel kapcsolatban mélyebb reflexióra?

Címke
Szinódus

A XVI. Püspöki Szinódus Rendes Közgyűlésének előkészítő dokumentuma magyar nyelven

Elkészült a Szinódus előkészítő dokumentumának magyar fordítása.

Címke
Közösség és szervezet

Szinodalitás, szolgálat, misszió

A Római Kúria reformjának alapot és hátteret adó lelkiségről, egyházképről, a Kúria szolgálatának címzettjeiről és módjáról is képet kapunk Mons Michael Wallace Banach pápai nuncius március 18-án, a Sapientia Napon tartott előadásából.

A kulcsszó itt is: szinodalitás.

Közösség és szervezet

Sapientia Nap 2023/1

Praedicate evangelium – hangzik a felszólítás Ferenc pápa szervezeti reformról szóló apostoli konstitúciója címében. 

Hirdessétek az evangéliumot! - mondja Banach érsek, Magyarország apostoli nunciusa is a Sapientia Nap bevezető előadásában.

A küldetés világos, de a hatékony  és hiteles út megtalálása folyamatos erőfeszítést kíván.

Vajon van-e helye ebben az útkeresésben azoknak a módszereknek, ismereteknek, melyek nem az Egyház közegében keletkeztek? Beengedhetünk-e külső szakembereket, hogy több évszázados hagyománnyal rendelkező közösségeinket modern eszközökkel fejlesszék?

A március 18-i Sapientia Nap tanúsága, hogy igen.

Az előadásokból megtudhatjuk, hogy miért. 

kerekasztal
Bakos Gergely OSB
Címke
Naplóbejegyzések

Úrnapjára

…meg kellene fogadunk a lelki élet nagy mesterének, Szalézi Szent Ferencnek jótanácsát, aki a XVII. században egy tőle lelki útmutatást kérő hölgynek ezt válaszolta: „Mihelyt elkezd egy kicsit lassabban járni, lassabban beszélni és lassabban enni, akkor tudok majd lelki útmutatást adni önnek.”

Élő közvetítés?
Liturgia

Liturgia online

Vajon igaza van Christopher Helland kanadai vallásszociológusnak, aki szerint abban az új világban, amit az online dimenzió ural, csak az úgynevezett “online religion” lesz életképes, míg az a fajta vallásosság, mely a digitális lehetőségekre csak mint alternatív pasztorális eszközökre tekint, el fog tűnni?

Míg korábban jól elkülönültek a digitális és valós, vagyis az online és offline dimenziók az egyes ember számára, mára ez a különbségtétel egyre inkább meghaladottá, a digitális bennszülöttek számára pedig szinte értelmezhetetlenné válik.

Erről, a világjárvány alatt az online térben megjelent liturgiáról, a szentmisék, zsolozsmák és egyéb liturgikus alkalmak közvetítése által felvetett kérdésekről gyűjtötte össze és elemezte a szerző neves liturgikus szakemberek véleményét.

Bartók Tibor SJ tanulmányát ismertetjük.

Keresztény férfi spiritualitás

Exodus – lelkigyakorlat férfiaknak

Eljött már az idő? - teszi fel a kérdést a beharangozó videóban többször több férfi. Egyikőjük a TV távirányítóját kapcsolgatja, a másik videojátékot játszik, a harmadik a híreket nézi vég nélkül, vagy pörgeti a netet. 

Az értelmetlen, üres szokások, a semmire nem jó, mégis újra és újra végigvitt rutinok, a kisebb-nagyobb függőségek mind akadályai annak, hogy férfiként, emberként, keresztényként kiteljesedjünk. Ha változtatni szeretnénk ezen, ha elérkezettnek látjuk az időt arra, hogy férfiak és ne kisfiúk legyünk, akkor számunkra is eljött az “Exodus” ideje. 

Ima, aszkézis és testvériség. Ez az a három pillér, amellyel össze lehetne foglalni az Exodus 90 lelkigyakorlat lényegét. Ahogy az Exodus nevében is benne van, a kihívás lényege a kivonulás. Kivonulás mindazokból a kötöttségeinkből, amelyek elválasztottak addig Istentől, társainktól, szeretteinktől, egy jobb önmagunktól.

A lelkigyakorlatról és személyes tapasztalatairól Morvai Gábor írt oldalunkra.

napi imádság
Címke
Liturgia

A liturgia mint spirituális hely – Patrick Prétot előadása a Sapientia-napon

Patrick Prétot OSB (Párizsi Katolikus Egyetem, Liturgikus Intézet) a liturgiáról és a lelki életről folytatott több éves elmélkedésének eredményeként tárta a hallgatóság elé a Desiderio desideravinak ezt az olvasatát.

Előadásában remekül megfogalmazott "tételmondatokat" találhatunk, miközben az előadó reflektál azokra a kihívásokra is, melyeket korunk a liturgiával szemben támaszt. Kiderül, a megértéshez változtatnunk kell perspektívánkon.

“A liturgia nem magánáhitatok összessége, hanem egy testület imája. Ahogyan már Romano Guardini hangsúlyozta: ez minden egyes résztvevő személytől önfeláldozást igényel. Ez az áldozat a közösség szolgálatában áll, ráadásul egy olyan világban, ahol bővelkednek a gnosztikus tendenciák. Ez az önfeláldozás egyházi mintát kínál a spiritualitások nagy piacának szabályozására.”

Liturgia

Vágy a találkozásra

Hogyan ragadható meg a liturgia lényege? Tehetünk-e az ellen, hogy az imádság, a szentmise rutinná váljon? Miért korlátozza Ferenc pápa a tridenti liturgia használatát? Miért lelkesítő és forradalmi Ferenc pápa Desiderio desideravi kezdetű apostoli levele?

Főiskolánk rektora, Fehérváry Jákó OSB gondolatai.

Megkülönböztetés

A jezsuiták nyomában

Döntsünk úgy, mint az első jezsuiták!

A szerző Szent Ignác és társai példájából kiindulva mutatja be, hogy honnan érdemes elindulni, milyen szempontokat érdemes figyelembe venni, mit és Kit nem szabad figyelmen kívül hagyni, ha keresztény közösségünkben közösen kell döntésre jutnunk.

Bernhard Waldmüller könyvét ajánljuk. 

Pierbattista Pizzaballa heti elmélkedése

Évközi 24. vasárnap (A év)

bizonyos értelemben adóssággal születünk, és adósságunk napról napra nő: adósok vagyunk az élettel, adósok vagyunk a kapott szeretettel, sokféleképpen vagyunk sokaknak adósai, akik hozzájárultak, hogy azok legyünk, akik vagyunk. Adósai vagyunk egy Istennek, aki meghalt értünk: nem élhetünk úgy, hogy azt gondoljuk, viszonozhatjuk azt, amit naponta kapunk, sem úgy, hogy azt hisszük, Isten elvárja tőlünk a viszonzást. Arról van szó, hogy egyszerűen szégyen és félelem nélkül el kell fogadnunk, hogy jóvátehetetlenül adósok vagyunk. Vagyis meg kell tanulnunk élni az ingyenességnek azt a közegét, ahol megfizethetetlen az, ami adatott, mert a semmit nem váró szeretet megnyilvánulása az.

Címke
Megkülönböztetés

Ha a közösséged növekedni akar

A keresztény, elsősorban szerzetesi közösségek megújításához, életteli működéséhez mutat egy lehetséges utat Juan Mari Ilarduia OFM: Közösségi projekt című könyve. 

A közösségi projekt megmozdítja és beindítja mindazokat a kreatív energiákat, melyek egy rendi közösségben már eredendően is jelen vannak.
Ha pedig megismertük, a közösség életteliségét, fejlődését biztosíthatjuk általa.

A könyvben leírt módszert a magyar piaristák már több, mint tíz éve alkalmazzák közösségeikben.  A Guba András piarista szerzetessel készült videóból nemcsak a rendtag, hanem a házfőnök szempontjából is láthatjuk, hogyan segíti a közösség fejlődését, a fiatalok képzését, a rendtagok közti kommunikációt ez az út. 

Szinódus

Ferenc pápa és Vatikán

Folyamatosan gyűjtjük azokat a megnyilatkozásokat (beszédeket, írásokat, dokumentumokat), melyeket Ferenc pápa és a Vatikán adott ki a szinódussal kapcsolatban. Egyes dokumentumoknak már korábban volt magyar fordításuk, ezeket azok alapján közöljük, van olyan dokumentum is, amit annyira fontosnak gondoltunk, hogy mi fordítottuk le, és van több olyan is, ami még csak gépi fordítással érhető el jelenleg magyarul.  

Ferenc pápa ünnepi beszédet mond

Iratkozzon fel a Sapientia hírlevelére!

Ha szeretne rendszeresen értesítést kapni a Duna-parti iskola újdonságairól, kérjük, iratkozzon fel hírlevelünkre!


Megkülönböztetés

Ferenc pápa katekézise a megkülönböztetésről

Ferenc pápa a megkülönböztetésről szóló utolsó katekézisében január 4-én a lelki kísérő szerepéről, fontosságáról beszélt.

”A tükörbe nézés, melyet egyedül végzünk, nem mindig segít, mert az ember eltorzíthatja a képet. Viszont a tükörbe nézés egy másik ember segítségével sokat segít, mert a másik – ha igazmondó – megmondja az igazat, s ezzel sokat segít nekünk.”

Ferenc pápa katekézise

Naplóbejegyzések

aug.
07.

A Mesterem volt

Meghalt Mustó Péter jezsuita. Tegnap. A Mesterem volt. Hadd hívjam így most, annak ellenére, hogy “egy a ti Mesteretek”. 

Mások voltunk: ő jezsuita, én piarista. Valami vonzás hatalmába kerített minket: ő leült, várt. Én elindultam, utána mentem. 

Észrevenni tanított, azt, ami épp szembe jön. Néha Jézus-szerű, ami érkezik. Legtöbbször meg azt veszem észre, hogy épp máshol járok belül, mint ahol épp lábaim járnak. Észrevehetően mindkettő találkozás.  

Sokszor hallgatott engem, sokszor hallgattam őt. Néztük egymást, egy másik világot. Valami feltárult ilyenkor Péterből, Istenből. 

Mindez megtörtént,  itt maradt velem. Hálás vagyok örökre. 

Tegnap halt meg a Mesterem, Jézus színeváltoztásának napján. Jézus az evangéliumban magához vette Pétert és néhány társát, felvitte őket a hegyre. A valóság feltárult előttük érzékelhetően, láthatóan, hallhatóan. Péternek nagyon jó volt ez, maradni akart, de le kellett jönnie a hegyről. 

Mustó Pétert tegnap Jézus kézen fogta, felvitte a Hegyre: érzékel, lát, hall, és maradhat, nem kell félnie semmitől,  észrevétlen otthon van.

júl.
17.

Mese a három facsemetéről

Ez a mese közel harminc éve talált rám. Fiatal házasok voltunk és férjem születésnapjára fordítottam le, aki épp teológiai tanulmányait kezdte, de később gyermekeinknek és barátaiknak is sokszor olvastam. Mindig megérint, mert – mint minden igazán jó mese – olyan mély igazságról szól, amit talán csak a mesék bírnak el. 

Akkoriban vesztettem el édesanyámat. Sokat imádkoztam érte és a gyógyulásáért, de Isten hazahívta őt. Sok minden szétesni látszott, sok minden sajgott, és mégis minden rendben volt. Nemigen értettem. Ebben a megrendült tűnődésben, a könnyes miértek és az ámuló hogy lehet ezek kavalkádjában bukkantam rá a három facsemete meséjére egy amerikai barátunk nappalijában. 

Azóta is kísér. Hisz az ember életútján többször éli át azt, amit az emmauszi tanítványok úgy mondtak: „Pedig mi azt reméltük …” (Lk 24,21). Ilyenkor, ha igazán csend van – körülöttem és bennem –, egész halkan megszólal a mese záró mondata is …

Mese a három facsemetéről

Régi angol népmese ​Hélisz Katalin fordításában, illusztráció: Votin Dóra

​Volt egyszer egy magas hegytető, annak a legeslegtetején három apró facsemete álldogált. Arról álmodoztak, hogy ha majd egyszer felcseperednek vajon mi is lesz belőlük.

​Az első facsemete felnézett a csillagokra, amik úgy csillogtak-villogtak felette, mint gyémánt gyöngyök egy ékszerdobozban. "Azt szeretném, ha kincseket tartanának bennem" - mondta - "bárcsak arannyal borítanának, és drágakövekkel töltenének meg! Én lennék a világon a legszebb kincsesláda!"

​A második facsemete elnézett a messzeségbe, ahol egy patakocska csörgedezett útban a tenger felé. "Azt szeretném, ha erős vitorlás hajó lehetnék." - mondta - "Hatalmas vizeket szelnék át, és nagy királyokat vinnék. Én lennék a világon a legerősebb hajó!"

​A harmadik facsemete letekintett a völgybe. Szorgos asszonyok és férfiak dolgoztak ott egy takaros városkában. "Nem akarom én elhagyni ezt a hegytetőt." - mondta - "Magasra szeretnék nőni, olyan magasra, hogy amikor az emberek megállnak alattam és felnéznek rám, tekintetüket a mennybe emeljék és Istenre gondoljanak. Én lennék a világon a legmagasabb fa!"

​Teltek-múltak az évek. Jött az eső, sütött a nap és az apró facsemeték magasra nőttek.

​Egy nap aztán három favágó mászott fel a hegyre.

​Az első favágó felnézett az első fára. "De gyönyörű ez a fa! Pont jó lesz nekem." - mondta. Fényes fejszéjét jól megsuhintotta, és bizony kidőlt az első fa.

​"Na, most majd gyönyörű kincsesládát faragnak belőlem." - gondolta az első fa - "Szépséges kincset fogok magamba rejteni."

​A második favágó felnézett a második fára. "Milyen erős ez a fa! Pont jó lesz nekem." - mondta. Fényes fejszéjét jól megsuhintotta, és bizony kidőlt a második fa is. "Na, most majd hatalmas vizeket szelhetek át." - gondolta a második fa - "Erős hajó leszek, királyokhoz illő!"

​A harmadik fának összeszorult a szíve, mikor a harmadik favágó feléje pillantott. Sudáran meredt a magasba, lombkoronáját büszkén nyújtotta a menny felé. De a favágó még csak fel sem nézett rá. "Bármilyen fa jó lesz nekem." - mormogta. Fényes fejszéjét jól megsuhintotta, és bizony kidőlt a harmadik fa is.

Örvendezett ám az első fa, mikor a favágó elvitte őt egy asztalosműhelybe, de hogy is gondolt volna a szorgoskezű asztalos kincsesládára. Érdes keze e helyett vályúvá formálta a fát.

​Az egykor gyönyörű fát nem borította arany, és nem töltötték drága ékszerek. Fűrészpor lepte és szénát szórtak bele éhes állatok eledeléül.

​A második fa is mosolygott, mikor a favágó elvitte őt a kikötőbe, de aznap nem készítettek hatalmas vitorlás hajókat. Ehelyett az egykor erős fát szétfűrészelték, és egy közönséges halászbárkává ütötték össze. 

​Túl kicsi és túl gyenge lett volna még ahhoz is, hogy a folyón járjon, nemhogy tengereket szeljen át. Egy kis tóhoz vitték, ahol nap nap után döglött, büdös halakkal megrakva tért vissza a partra. ​

​A harmadik fa zavartan nézte, ahogy a favágó erős gerendákká hasogatta szét törzsét, majd otthagyta egy fatelepen.

"Mi történt?" - álmélkodott az egykor sudár fa. "Nem akartam én mást, csak hogy a hegytetőn állhassak, és Istenre mutassak."

​Sok-sok nappal és éjszaka váltotta egymást. A három fa már-már el is felejtette álmát.

​De egy holdfényes éjszakán megannyi csillag ragyogta be az első fát, miközben egy fiatalasszony óvatosan belehelyezte újszülött gyermekét a vályúba.

​"Bárcsak készíthetnék neki egy bölcsőt" - suttogta férje. Az anya megszorította férje kezét és elmosolyodott. Az éjszaka csillagfénnyel szórta teli a simára csiszolt, zömök favályút. "De szép is ez a jászol." - mondta.

​És hirtelen az első fa megérezte, hogy a világ legnagyobb kincsét rejti magában.

​Egy este egy fáradt vándor és barátai zsúfolódtak be az öreg halászbárkába. A vándort hamar elnyomta az álom, míg a második fa csendesen siklott tova a tavon. 
Nemsokára mennydörgés és tomboló vihar kerekedett. A kis fa megremegett. Jól tudta, hogy ennyi utast szélben és esőben nincs ereje épségben átvinni a túlpartra.
A fáradt ember felébredt. Felállt, kinyújtotta kezét és így szólt: "Békesség!" A vihar egy szempillantás alatt elállt, oly gyorsan, mint ahogy elkezdődött.
És hirtelen a második fa megértette, hogy hajótestében a menny és föld Urát viszi.

​Egy péntek reggel a harmadik fa igen megijedt, mikor gerendáit kirángatták az elfeledett farakásból. Össze-összerezzent, ahogy egy dühödt, zúgó tömegen vitték keresztül. Megremegett, mikor katonák egy ember kezeit szegezték hozzá. Csúfnak, durvának és kegyetlennek érezte magát.
De vasárnap hajnalban, mikor a nap felvirradt és a föld szinte vibrált az örömtől gerendái alatt, a harmadik fa tudta, hogy Isten szeretete mindent megváltoztatott.

​Az első fát gyönyörűvé tette.

​A második fát erőssé tette.

​S ahányszor csak az emberek a harmadik fára gondolnak, mindig Isten jut eszükbe.

​Sokkal jobb volt ez így, mintha a világ legmagasabb fája lett volna.

 

jún.
20.

Úrnapjára

Jn 6,51-58

Furcsa világban élünk. Rohanunk s alig állunk meg, ülünk le akár enni is. Az utcán kapunk be valamit. Egyedül. Számosan ritkán étkeznek együtt családtagjaikkal. Akad olyan család, ahol az édesanya alig főz. Futárral hozatják a meleg ételt. Soha nem dobtunk ki ennyi élelmiszert a szemétbe…

A keresztények pedig ebben a világban élve rendszeresen összejönnek egy különös szertartásra. Ahová illik időben érkezni. Nem akármilyen öltözékben. Szerencsés esetben lelkileg-szellemileg fölkészülve a találkozásra. Figyelve egymásra, az énekekre. S a végén, az összejövetel csúcspontján semmi kis búzakenyeret, ostyát s alig korty, csöppnyi bort kapnak.

Ők pedig, kívülállók számára érthetetlen áhítattal fogadják e szegényes étket. Mondják, hallják, hiszik róla: Krisztus teste a semmi kenyér, Krisztus vére a semmi bor. Nem akármi: igen szent dolog. Szentség. Nagy erejű lelki-szellemi táplálék, útravaló. Amit ősi keresztény szokás szerint el lehet vinni a távollévőknek, a betegeknek is. Olyan erős. Amit csak megkeresztelt ember kaphat meg. Aki bánja bűneit és hiszi, hogy a semmi kis étekben és kortyban valósággal Krisztussal találkozik. S ez a Krisztus teszi őt is szentté.

Krisztus maga mondja nekünk az evangéliumban egyszerű, egyértelmű, közvetlen szavakkal: teste étel, vére ital. Életadó a hívőnek. Azt mondja: vegyük Őt magunkhoz. Hogy emlékezzünk Őrá és tegyük ezt meg. Hogy higgyük el: Ő valóban igazi, tartós, romolhatatlan, örök életet tud adni nekünk.

Furcsa világban élünk, az életet hajszoljuk folyton, az pedig elszökik előlünk. Rohanunk, talán már nem tudva, valójában mit keresünk. Mindenekelőtt meg kellene fogadunk a lelki élet nagy mesterének, Szalézi Szent Ferencnek jótanácsát, aki a XVII. században egy tőle lelki útmutatást kérő hölgynek ezt válaszolta: „Mihelyt elkezd egy kicsit lassabban járni, lassabban beszélni és lassabban enni, akkor tudok majd lelki útmutatást adni önnek.” Majd pedig egyszerűen le kéne ülnünk enni. Egyedül, közösen családtagjainkkal, hívő testvéreinkkel. Kialakítani és ápolni a rendszeres közös étkezés kultúráját. Este, vagy reggel, vagy napközben. Hétköznapokon és hétvégén.

Ha így teszünk s ebből a gyakorlatból érkezünk a vasárnapi eucharisztiára, akkor nagyobb eséllyel érthetjük meg mit jelentenek Krisztus Urunk e szavai: „Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él.”

Bakos Gergely OSB

jún.
16.

“Úgy csináltam, ahogy tudtam.”

Hetven papként eltöltött év. 

A történet a II. világháború előtt kezdődik a Káli-medencében és vezet 93 éven át a mai napig, a szegedi Dómba. 

A test már talán nem olyan erős, a fülledt meleg, a nehéz miseruha a fiatalt is megpróbálná, de a jelenlét, a küldetéstudat és az ahhoz tartozó mindennapos erőfeszítés töretlen. A hang, mely hetven év meghatározó mozzanatait idézi fel nem remeg. Határozottsága, tisztasága pontosan olyan, mint harminc évvel ezelőtt. Tiszták és határozottak a gondolatok is: becsületes számvetés és hálaadás – hiszen ezért jöttünk össze.

“Jól csináltam? Nem. 

Rosszul csináltam? Nem.

Úgy csináltam, ahogy tudtam.” - mondja, és ebben benne van az az alázat, amit régtől fogva ismerünk, és ami annyira tiszteletre méltóvá tette számunkra.

Még gyermekként, Úrnapján született meg benne a vágy, hogy egyszer majd maga is Krisztus testét vihesse, és ma is hálás érte, hogy ez valóra vált. Ez a kötődés segítette helytállni a veszteségek, feszültségek, kilátástalannak tűnő körülmények között is. Ezek az egykor küzdelmes élethelyzetek mára már mind értelmet nyertek.

Egyszerűség és hitelesség az életben, a küldetésben és ma az ünnepben.

Gyulay Endre nyugalmazott Szeged-csanádi megyés püspök rubinmiséjén jártunk.

 

Az elhangzott beszéd itt hallható:

ápr.
08.

“Az éjszaka úgy ragyog, mint a nappal fénye”

„A nép ópiuma az a vallás, amelyik nem vesz tudomást az emberi boldogtalanságról és szenvedésről. Az az Isten, aki nem képes sebeket kapni, elviselni az emberektől, az halott Isten” – írja Tomáš Halík cseh pap, teológus és filozófus.

Húsvét. Hat héten át erre készülődtünk. A sötétben, elfogódottan, talán halk sustorgás közt, de mégis csendben gyülekezünk. Az udvaron már ropog a frissen rakott tűz. Minden készen áll. A szavak, az ének, a víz, az olaj, a bor és a kenyér. Mi készen állunk-e?

„Ó valóban áldott éj, csak te voltál méltó, hogy tudjad a napot és órát, amelyben Krisztus a halálból feltámadt. Ez az az éjszaka, melyről az Írás mondja: »Az éjszaka úgy ragyog, mint a nappal fénye, és világosság támad boldogságomnak éjén.«”

Az az éjszaka ez az éjszaka. Az élő Isten éjszakája, aki képes volt sebeket kapni, elviselni az emberektől; az örök Hajnalcsillag éjszakája, ki soha nem lát alkonyt: Jézus Krisztusé, ki visszatérve a sírból, az emberi nemre szelíden árasztja a megváltás fényét, él és uralkodik mindörökkön örökké.

fény az éjben
feb.
24.

Nagyböjt 1. vasárnapja (A év)

Mt 4,1–11

 

Jézus pusztai megkísértésének epizódja mindhárom szinoptikus evangéliumban követi Jézus megkeresztelkedését a Jordánnál. Jézus feljön a Jordánból telve Szentlélekkel, Isten életével.
A Lélek pedig a pusztába vezeti őt (Mt 4,1), a mindennapi életbe, abba az életbe, amely próbára tesz, és megköveteli, hogy megmutassuk valódi önmagunkat, hogy feltárjuk, kik vagyunk.

Jézus pontosan az, akinek nyilvánult a Jordánban, a szeretett Fiú, akibe az Atya a szeretetét helyezte (Mt 3,17). Rá nézve tehát a „ki vagy te?” kérdés megegyezik azzal, hogy „kinek a fia vagy? Kihez tartozol?”.
Nem véletlen tehát, hogy a kísértő éppen ezzel kezdi: „Ha fia vagy…” (Mt 4,3.6).

A kísértés mindig az életnek ezt az alapvető szempontját érinti, mindig itt ér el bennünket, az Atyával való kapcsolatunkban, mert ettől függ az életünk.
A próbatételben pontosan ez látszik: gyermek-e valaki, gyermekként él-e vagy sem?
Jézus jól tudja, hogy ő Fiú. Ezért az ördög ennek a kapcsolatnak a lényegében kísérti meg őt, abban, ahogyan Fiú. A fiúi lét más módját sugallja neki.
A kísértés pontosan ez: az az agyafúrt gondolat, hogy másként is lehet gyermeknek lenni, hogy mindenki megválaszthatja a maga módját, hogy mindenki választhat magának más atyát, mint akije van.
Valójában egyetlenegy mód van, és Jézus ezt választja, anélkül, hogy annak kísértésébe esne, hogy másikat ötöljön ki. Milyen egyéb lehetőségeket sugall az ördög?

Sokféle helyzetben ugyan, de egyetlen más alternatíva van: az, amelyik szerint nem a Fiú engedelmeskedik az Atyának, hanem az Atya kellene, hogy engedelmeskedjen a Fiúnak.
Az első kísértésben ezért annak kellene történnie, hogy ha éhes vagyok, én döntsem el, hogyan változzanak meg a dolgok, hogyan hajlítsam azokat a magam szolgálatára. A teremtett világ nekem engedelmeskedjen, és nekem engedelmeskedjen az Atya.
Jézus számára azonban ez nem így van: mert ami táplál, ami táplálja a fiú életét, az minden Szó, ami Atyám szájából származik, ezért engedelmeskedem neki (Mt 4,3–4).

A második kísértésben más szinten, de ugyanaz a dinamika működik: nekem mindent lehet, én mindent merek, és ezért kényszerítem az Atyát, hogy szabadítson meg engem, jöjjön a segítségemre.
Jézus számára viszont: én nem tehetek meg mindent, hogy szabadon hagyjam az Atyát, hogy úgy szeressen engem, ahogy akar. Nem kényszerítem, hogy engedelmeskedjen nekem, hanem én vagyok az, aki megmaradok a gyermeki magatartásban (Mt 4,5–7).

És hasonlóan a harmadik kísértés esetében: nem én döntöm el, hogy milyen Istent imádjak, mert nem lehet, csak egyetlen Atya (Mt 4,8–10).

Az ördög műve, a kísértés célja a szent történet kezdetétől az, hogy azt sugallja az embernek, hogy van más Isten, mint aki Atyaként nyilatkoztatta ki magát: egy olyan Isten, aki nem szeretet, aki nem ad meg mindent, akiben nem lehet teljes mértékben megbízni, ezért nekünk egyedül kell mindent megoldanunk, egyedül kell megváltanunk magunkat.

Ez a kísértés még drámaibb és alattomosabb módon tér vissza a kereszten.

Jézus azonban ott is azt választja, hogy egyedül az Atyára hallgat, egyedül az Atyában bízik, egyedül az Atyát imádja.

Világos tehát, hogy a nagyböjt elején újra meg kell vizsgálnunk alapjainkat, azt, hogy kik vagyunk; hogy a mi identitásunk – Jézushoz hasonlóan – nem más, mint hogy szeretett gyermekek vagyunk, akik szívük tekintetét az egyetlen Atyára szegezik.

+ Pierbattista

feb.
22.

Budapest kálváriája

A Magyar Nemzeti Galériában április 2-ig látható az a Vaszary János (1867–1939) kiállítás, amelyen a kép szerepel. Több változata is van: vázlatos, kisebb-nagyobb, de kompozíciójában mindegyik rokon. Éjszakai, fényektől-reklámoktól csillogó nagyvárost látunk, jól felismerhetően a pesti Duna-partot. Villódzó, játékos, zavaros fények, ember-sokaság, járművek, lovasok, víz, hegy, épületek. Eleven színek, merész vágások, lazán odavetett könnyed vonalak, s alig észrevehetően, a jobb lenti sarokban, egy különös csoport. Egy anya csecsemővel, óvó-védő mozdulattal, szinte menekítve a gyermeket. Mögöttük terhet cipelő hordár. És előttük egy keresztet hordozó Krisztus-alak. Alig kivehetően, belesimulva a tömegbe, egyedül vannak. Ahogy egyedül van egy mankós öregember is, akiben Krisztus meghajlott, terhet hordozó alakját ismerjük fel ismét. Nem tűnnek fel, sőt, eltűnnek a forgatagban, amelyet látszólag egy rendőr irányít. A kép címe: Budapest Kálváriája, s azok közül való, amelyeket nemrég találtak meg évtizedekig való porosodás után egy raktárban. 

Megvan a története minden műalkotásnak. Ez a kép most tárul elénk, évtizedes hallgatás után. Talán nem véletlen, talán aktualitást ad neki most a háború, a gazdasági és társadalmi feszültségek, a menekültek tömege, a földrengések számtalan sebesültje... Velük együtt támolyog a súly alatt Krisztus és velük együtt menekül Mária, alig észrevehetően, miközben tűzijátékok és reflektorok, a jólét és kényelem buborékjainak sokasága pukkan és játszadozik körülöttünk.

Még több naplóbejegyzés

Olvasnivalók

szep.
16.

Évközi 24. vasárnap (A év)

szep.
09.

Évközi 23. vasárnap (A év)

szep.
02.

Évközi 22. vasárnap (A év)

aug.
26.

Évközi 21. vasárnap (A év)

aug.
18.

Évközi 20. vasárnap (A év)

aug.
12.

Évközi 19. vasárnap (A év)

aug.
05.

Urunk színeváltozása (A év)

Még több olvasnivaló

Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola

1052 Budapest, Piarista köz 1.
tel.: (+36 1) 486 4421
e-mail: dunapartiiskola@sapientia.hu

Lábléc gyors

  • Főiskolánkról
  • Események
  • Könyvtári esték

Lábléc

  • Képzéseink
  • Kiadványaink
  • Katalógusok
  • Adatbázisok
© 2020-2023 Sapientia