Ugrás a tartalomra
Duna-parti iskola a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola szellemi műhelye
  • 25 évesek vagyunk
    • Sapientia Nap 2024/2: A bölcsesség házat épít
  • A
  • A bor „ízei” a teológiában, filozófiában, életünkben
    • Sapientia Nap 2024/1
  • Gyermekvédelem
    • "Memorare" kezdeményezés a kiskorúak védelmében
    • "Merjük észrevenni a bántalmazást"
    • Közös képzés indult a Pápai Gergely Egyetemmel
    • Van remény a kiskorúak elleni bántamazások megelőzésére
  • Hit, tudás, egyházi autoritás
  • Szentév 2025
    • A 2025-ös jubileumi év útra kelésre, zarándoklatra hív: tájékozódj a Szentév honlapján!
    • Szent Kapu
  • Szinódus
    • Konferencia a szinódusról - két magyar bíboros fővédnökségével
    • Szinódus 2023-2024
    • Miért fontos?
    • Zsinati alapok
    • Kontinentális találkozó
    • Sapientia-nap 2022
    • Hallgatóink munkáiból
    • A megkülönböztetésről
    • Ferenc pápa és Vatikán
    • Egyházmegyék
    • A német folyamat
  • Megkülönböztetés
    • Gondolatok a megkülönböztetésről és a spiritualitás elvesztéről
    • Eszköz és feladat
    • A megkülönböztetés története
    • Alapok
    • 11 lépés
    • Ferenc pápa katekézise a megkülönböztetésről
    • Személyesen
    • Közösségben
    • A jezsuiták nyomában
  • Liturgia
    • Az imádság helye (video)
    • Vágy a találkozásra
    • Sapientia Nap 2022/2
    • Liturgia online
  • Közösség és szervezet
    • A szupervizióról
    • Hangoló
    • Sapientia Nap 2023/1
    • Szupervizor képzés
  • Teremtésvédelem
    • Laudato Si' szemlélődő virrasztás: január 25.
    • Teremtettség, odafordulás és túllépés
  • Globális nevelési paktum
    • A. Sosa jezsuita genelális a Golobális Nevelési Paktumról
    • Handout iskoláknak
    • A nevelő falu szövetségre hív
    • "Egy gyermek neveléséhez egy egész falura van szükség"
    • Útmutató (Vademecum)
  • Keresztény gazdaság – KETEG
    • KETEG Események
    • Mi a KETEG?
    • Mit tanulunk a KETEG-en?
  • Keresztény férfi spiritualitás
    • A Szent László-legenda bölcsessége
    • Exodus – lelkigyakorlat férfiaknak
  • Keresztény női spiritualitás
    • A Szent László-legenda bölcsessége
    • A szavak jelentése - mit jelent ez?
    • Te, ilyen nincs is!
    • Alappillérek - az Elzárt Kert
    • Ember-képek, nő-képek - antropológiai megközelítésünk
    • Van-e: magyar keresztény női identitás?
    • A női személyiség kibontakozásának útja
    • Női minták, női archetípusok
    • Női bűnök, női erények
    • Keresztény ikonográfia - feltáruló tanítás
    • Nők egymásközt - a női közösség működése

Fő navigáció

  • Újdonságok
  • Rólunk
  • Szabadegyetem
  • Vigilia a Duna-partin
  • Vasárnapi elmélkedések
  • Napló
  • Kapcsolat

Keresés a honlapon

Duna-parti iskola

Újdonságok

A szinódusi főtitkárság levele XIV Leó pápához
"a csend finom hangján" / XIV. Leó beszéde a bíborosokhoz
XIV. Leó pápa első beszéde: A feltámadt Krisztus békéje fegyvertelen béke, alázatos és állhatatos
Ferenc pápa hazaköltözött az Atyai házba
Húsvét
Még több újdonság

Vigilia a Duna-partin

Rowan Williams a hit és a művészet kapcsolatáról

Isten iránti érdeklődés a kultúrában

További írások:

Nádas Péter: Tanítványai tanították

Urbán József SchP: „Atyám, Atyám, Izrael szekere és fogata!”

Andrea Riccardi: Szegények, marginálisok és a periféria

Összes bejegyzés
Címke
Naplóbejegyzések

Nagycsütörtök

Utolsó vacsora

Címke
Globális nevelési paktum

Útmutató (Vademecum)

"Ez a Vademecum a nevelési paktum megvalósításához készült útmutató, és mindenekelőtt azoknak a pedagógusoknak készítettük, akiknek az a feladatuk, hogy az iskolai és iskolán kívüli, formális és nem formális képzésen keresztül kísérjék a gyermekeket és fiatalokat a közös otthon építésében. "

Címke
Globális nevelési paktum

Handout iskoláknak

A Piarista Rend jóvoltából egy nagyon gyakorlatias útmutató áll rendelkezésünre, hogy intézményünkben azonnal elkezdjük építeni azt a hálózatot, mely segíti a "nevelési falu" kiépítését.

„A rendi küldetés egyéni látásmódjáról át kell térnünk az egyházi küldetés globális látásmódjára (megtérés). Minden kongregáció a saját karizmájából kiindulva válaszolt a küldetésre, kongregációközi megoldásokat azonban nem keresett” 

María Isabel Moraza Herrán, a Nevelés Misszionáriusai Koncepcionista Nővérek általános elöljárója

handout
Címke
Naplóbejegyzések

Nagypéntek

Keresztút Mária szemével

Címke
Naplóbejegyzések

Húsvét

MEGVÁLTÁS 

Michalis Vasilakis képei

Címke
Naplóbejegyzések

A remény keresztútja fiatalokkal

A Piarista Rend Magyar Tartománya a jubileumi szentév mottója által inspirált keresztutat készített A remény keresztútja címmel a piarista iskolák, közösségek számára. A keresztút elmélkedései és imádságai a fiatalok történeteire épül, hogy ezáltal is közelebb hozza Jézus útját a fiatalok saját életútjához.

Szabó László Sch.P. és Kalmár Petra

Címke
Szinódus

"Hogyan legyünk missziós szinodális egyház?" : a szinódus vezérfonala

Az Instrumentum Laboris 2 sajtótájékoztató keretében került bemutatásra július 9-én délben a szentszéki sajtóközpontban. A dokumentum, mely a Hogyan legyünk missziós szinodális egyház? címet kapta és a most folyó októberi második ülésszakra készült és több nyelven elérhető a szinódus hivatalos honlapján. (Tovább a dokumentum magyar fordításához...)

IL2

"A remény nem csal meg."

A  „Spes non confundit” – „A remény nem csal meg” (Róm 5,5) kezdetű bullával 2024. május 9-én a Szent Péter bazilikában a Szentatya, Ferenc pápa meghirdette a 2025-ös Szentévet. A 2025-ös jubileum az Egyház történetében a 27. rendes Szentév lesz. Az első rendes Szentévet VIII. Bonifác pápa (1294-1303) hirdette meg 1300-ban. „E nagyszerű hagyományra támaszkodva, és meggyőződve arról, hogy a jubileumi év az egész Egyház számára a kegyelem és a reménység eleven megtapasztalása lesz", a Szentatya a vatikáni Szent Péter-bazilika Szent Kapuját 2024. december 24-én kitárja, ezzel megnyitja a jubileumi évet. 

Címke
Szinódus 2023

Egy csendes másság hangja - fogyatékosok az egyházban

A Világiak, Család és Élet Dikasztériuma kiadta a fogyatékossággal élő személyek szinódusi úthoz való hozzájárulásának összefoglalóját Határtalan öröm címmel (An Unlimited Joy). Hogyan lehet a fogyatékkal élők társfelelősségét támogatni egy szinodális egyházban? Mi a fogyatékkal élő hívek hozzájárulása az egyház életéhez? tovább a fordításhoz...

 

Határtalan öröm
Címke
Szinódus 2023

A szinódus módszertana

Címke
Szentév 2025

Szent Kapu

Szimbolikus szempontból a Szent Kapu különleges jelentőséggel bír: ez a jubileumi év legerősebb jele, hiszen a zarándokok végső célja, hogy áthaladjanak rajta. A pápa által történő ajtónyitás jelenti a Szentév hivatalos kezdetét.

A Szinódus menetrendje

menetrend másolata.pdf (252.52 KB)

Személyes univerzus - Ferenc pápa levele az irodalmi nevelésről

„A nyaralás unalma közepette, kihalt városrészek kánikulai magányában egy jó könyv oázissá válik (…). A fáradtság, a harag, a csalódás, a kudarc pillanataiban, és amikor még az imádság sem hozzza meg lelki békénket, egy jó könyv segít átvészelni a vihart, mígnem kevéske nyugalomra találunk. És az olvasás talán új belső tereket nyit meg, amelyek segítenek, hogy ne záruljunk be pár rögeszmés gondolat könyörtelen rabságába.” 

(Ferenc pápa: Levél az irodalom szerepéről a képzésben)

Az ismertetőt itt érheted el a MÉRLEG online oldalán:

https://www.merleg.org/papai-bevezetes-a-szepirodalomba-ferenc-papa-levele-az-irodalmi-nevelesrol/

 

Liturgia

Vágy a találkozásra

Hogyan ragadható meg a liturgia lényege? Tehetünk-e az ellen, hogy az imádság, a szentmise rutinná váljon? Miért korlátozza Ferenc pápa a tridenti liturgia használatát? Miért lelkesítő és forradalmi Ferenc pápa Desiderio desideravi kezdetű apostoli levele?

Főiskolánk rektora, Fehérváry Jákó OSB gondolatai.

Megkülönböztetés

A jezsuiták nyomában

Döntsünk úgy, mint az első jezsuiták!

A szerző Szent Ignác és társai példájából kiindulva mutatja be, hogy honnan érdemes elindulni, milyen szempontokat érdemes figyelembe venni, mit és Kit nem szabad figyelmen kívül hagyni, ha keresztény közösségünkben közösen kell döntésre jutnunk.

Bernhard Waldmüller könyvét ajánljuk. 

Liturgia

Liturgia online

Vajon igaza van Christopher Helland kanadai vallásszociológusnak, aki szerint abban az új világban, amit az online dimenzió ural, csak az úgynevezett “online religion” lesz életképes, míg az a fajta vallásosság, mely a digitális lehetőségekre csak mint alternatív pasztorális eszközökre tekint, el fog tűnni?

Míg korábban jól elkülönültek a digitális és valós, vagyis az online és offline dimenziók az egyes ember számára, mára ez a különbségtétel egyre inkább meghaladottá, a digitális bennszülöttek számára pedig szinte értelmezhetetlenné válik.

Élő közvetítés?
Címke
Sapientia Nap

A bölcsesség házat épít: 25 évesek vagyunk

A Sapientia Nap idei témáját a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola 25 éves fennállása adja. 

Konferenciánk célja nem múltba révedés, hanem a Főiskolánk küldetését érintő nagy területeken végbement változások számbavétele és előretekintés.

Címke
Naplóbejegyzések

Sarlós Boldogasszony (Vizitáció)

MÁRIA LÁTOGATÁSA ERZSÉBETNÉL EGY MISZTIKUS FELVIDÉKI FRESKÓN

Gecelfalva/Koceľovce, evangélikus templom

„Az ochtinai szentély Mestere” 1377-1400 között

Tornay Krisztina

Címke
Megkülönböztetés

Gondolatok a megkülönböztetésről és a spiritualitás elvesztéről

 „A világot átfogó közösség prófétai tanújaként élni” - a Boldogasszony Iskolanővérek általános káptalanján hangzott el a fenti című előadás, amely kimondottan egy női missziós közösség számára készült, akik apostoli küldetésük megújulásának forrásait keresve gyűltek össze 24 országból. A szöveg egy belső kör számára volt elérhető, ezért itt az arra születő reflexió olvasható.

Naplóbejegyzések

máj.
14.

A szinódusi főtitkárság levele XIV Leó pápához

Áldott Szentatyánk!

A Szinódus Főtitkársága hálás szívvel köszöni meg az Úrnak, hogy Téged rendelt az egyház élére. Örömmel tölt el bennünket, hogy Veled, aki e titkárság szolgálatát is vezeted, együtt járhatjuk közös utunkat, és részt vehetünk abban a szolgálatban, amelyet az egyház egységéért vállalsz.

A szinódus maga az egyház útja, amelyet a Szentlélek vezet: a feltámadt Krisztus ajándéka ez, aki képessé tesz bennünket arra, hogy missziós egyházként növekedjünk, és az evangélium figyelmes hallgatása által folyamatos megtérésben éljünk. A Ferenc pápa által összehívott szinódus Isten egész népét bevonja ebbe a közös úton járásba. Mindenki - karizmája, hivatása és szolgálata szerint - a megkülönböztetés útján keresztül járul hozzá Isten Országának építéséhez.

A 2021-ben megkezdett folyamat - amely az Isten népe meghallgatásával indult - a XVI. püspöki szinódus Záródokumentumával, amely Ferenc pápa jóváhagyott lezárta a lelkipásztori megkülönböztetés idejét. “A Záródokumentum már most gyakorlatban kivitelezhető irányelveket is tartalmaz a helyi egyházak számára, melyek – figyelembe véve a helyi sajátosságokat és hagyományokat, a megvalósított és megvalósítandó intézkedéseket – segítenek tanulni és fejlődni a missziós, szinodális Egyháznak megfelelő módon.” (vö. Ferenc pápa záródokumentumot kísérő jegyzete) Ezzel párhuzamosan munkacsoportok dolgoznak azon, hogy Őszentséged elé javaslatokat terjesszenek az egész Egyház életét érintő döntések meghozatalára.

Most, hogy ez az út vezetésed alatt folytatódik, bizalommal tekintünk az általad kijelölt irányokra. Szeretnénk támogatni az egyházat abban, hogy olyan közösséggé növekedjék, amely nyitott a meghallgatásra, közel áll minden emberhez, és képes hiteles, befogadó kapcsolatokra - hogy valóban Isten mindenki számára nyitott otthonává és családjává váljék: missziós, szinodális egyházzá.

A Szinódus Főtitkársága továbbra is teljes készséggel áll rendelkezésedre, hogy az együttműködés és az engedelmesség lelkületével ajánlja fel szolgálatát.

Gyermeki szeretettel és imádságos lélekkel:

 

Mario Card. Grech (általános főtitkár) 

Sr. Nathalie Becquart, X.M.C.J. (altitkár)

H.E. Msgr. Luis Marín de San Martín, O.S.A. (altitkár)

 

Angolból fordította Kalmár Petra

eng_lettera_a_papa_leone_xiv.pdf (179.35 KB)

A Záródokumentum és benne Ferenc pápa záródokumentumot kísérő jegyzete:

xvi._puspoki_szinodus_zarodokumentuma.pdf (426.18 KB)
máj.
11.

"a csend finom hangján" / XIV. Leó beszéde a bíborosokhoz

Május 10-én, szombat délelőtt a Szentatya találkozott a bíborosi testület tagjaival, akikhez beszédet intézett, azt követően pedig az általános kongregációkon felmerült témákról beszélgettek. Beszédében a Szentatya világossá tette, hogy a II. Vatikáni Zsinat által elindított úton kívánja továbbvezetni az Egyházat, figyelembe véve Ferenc pápa törekvéseit, melyek mind evangéliumi ihletésűek.

 

Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes beszédének fordítását közöljük.

Köszönöm szépen, Eminenciás uram!

Mielőtt elfoglalnánk a helyünket, kezdjük imával! Kérjük az Urat, hogy kísérje ezt a testületet és különösen az egész Egyházat, hogy továbbra is ebben a szellemben, lelkesedéssel, de legfőképp mély hittel éljen! Imádkozzunk együtt latinul!

Pater noster… Ave Maria…

A találkozó első részében egy rövid beszédet mondok, amellyel néhány gondolatot szeretnék megosztani veletek. Aztán lesz egy második rész is, egy kicsit olyan, mint az a tapasztalat, amelyet sokan kértetek, egyfajta megosztás a bíborosi testülettel, hogy hallhassunk tanácsokat, javaslatokat, ajánlásokat, nagyon konkrét dolgokat, amelyekről a konklávé előtti napokban már beszélgettünk egy kicsit.

Bíboros testvérek!

Köszöntelek benneteket, és köszönetet mondok mindannyiatoknak ezért a találkozóért és az ezt megelőző napokért, amelyek egyfelől szomorúak voltak Ferenc pápa elvesztése miatt, megterhelőek a ránk háruló közös felelősség miatt, másfelől – Jézus nekünk tett ígérete szerint – kegyelemben és lelki vigasztalásban gazdagok is voltak (vö. Jn 14,25–27).

Kedves bíborosok, ti vagytok a pápa legközelebbi munkatársai, és ez nagy vigaszt jelent számomra, amikor elfogadok egy olyan igát, amely nyilvánvalóan meghaladja erőimet, ahogyan bárkiét is.

Jelenlétetek arra emlékeztet, hogy az Úr, aki rám bízta ezt a küldetést, nem hagy egyedül e felelősség viselésében.

Mindenekelőtt tudom, hogy mindig, mindig számíthatok az ő segítségére, az Úr segítségére, az ő kegyelméből és gondviseléséből pedig a ti közelségetekre, valamint megannyi testvérem közelségére szerte a világon, akik hisznek Istenben, szeretik az Egyházat s imádsággal és jó cselekedetekkel támogatják Krisztus helytartóját.

Köszönetet mondok a bíborosi testület dékánjának, Giovanni Battista Re bíborosnak –legalább egy tapsot megérdemel, ha nem többet –, akinek bölcsessége – hosszú életének és az Apostoli Szentszéknek nyújtott sokéves hűséges szolgálatának gyümölcse – nagy segítségünkre volt ebben az időszakban. Köszönetet mondok a Római Szent Egyház ügyvivőjének (camerlengo), Kevin Joseph Farrell bíborosnak – úgy tudom, itt van – azért az értékes és nehéz munkáért, amelyet a széküresedés és a konklávé összehívásának ideje alatt végzett.

Gondolataimat azokhoz a bíboros testvéreimhez is intézem, akik egészségügyi okokból nem tudtak jelen lenni, és veletek együtt közel vagyok hozzájuk a szeretet és az ima közösségében.

Ebben az egyszerre szomorú és vidám, gondviselésszerűen a húsvét fényében fürdő időszakban szeretném, ha mindannyian úgy tekintenénk Ferenc pápa távozására és a konklávéra, mint húsvéti eseményre, annak a hosszú exodusnak egy szakaszára, amelyen keresztül az Úr továbbra is vezet bennünket az élet teljessége felé; és ennek fényében bízzuk az elhunyt pápa lelkét és az Egyház jövőjét az „irgalom Atyjára és minden vigasztalás Istenére” (2Kor 1,3). 

A pápa – Szent Pétertől kezdve, velem, méltatlan utódával bezárólag – Istennek és a testvéreknek az alázatos szolgája, semmi más, csakis ez.

Ezt jól mutatja számos elődöm példája, legutóbb magának Ferenc pápának a példája, aki egészen átadta magát a szolgálatnak, az életben józan lényeglátás jellemezte, a küldetés idején Istenre hagyatkozott, és derűs bizalommal tért meg az Atya házába. Vegyük át ezt a drága örökséget, és folytassuk utunkat, ugyanattól a reménytől vezérelve, amely a hitből fakad!

A köztünk jelen lévő feltámadt Krisztus az, aki védelmezi és vezeti az Egyházat, és aki továbbra is reménységben élteti, azáltal a szeretet által, amelyet „a nekünk adott Szentlélek áraszt a szívünkbe” (Róm 5,5).

A mi dolgunk pedig az, hogy tanulékony hallgatóivá váljunk az ő hangjának és hűséges szolgáivá váljunk üdvterveinek, emlékezve arra, hogy Isten nem annyira a mennydörgésben vagy a földrengés robajában szereti közölni magát, hanem az „enyhe szellő susogásában” (1Kir 19,12)

vagy, ahogyan egyesek fordítják, „a csend finom hangján”. Ez az a fontos találkozás, amelyet nem szabad elszalasztanunk, és amelyre Isten egész ránk bízott szent népét – kísérő magatartásunkkal – nevelnünk kell.

Az elmúlt napokban láthattuk a szépségét és érezhettük az erejét ennek a hatalmas közösségnek, amely nagy szeretettel és áhítattal köszöntötte és gyászolta pásztorát, hittel és imával kísérve őt az Úrral való végleges találkozásának pillanatában. Láthattuk, mi az igazi nagysága az Egyháznak, mely tagjainak sokféleségében él, egyesülve az egyetlen Fővel, Krisztussal, lelkünk „pásztorával és oltalmazójával” (1Pét 2,25). Az Egyház az anyaméh, amelyből mi is születtünk, s egyúttal a nyáj (vö. Jn 21,15–17), a mező (vö. Mk 4,1–20), melyet azért kaptunk, hogy gondozzuk és műveljük, hogy tápláljuk az üdvösség szentségeivel és megtermékenyítsük az isteni ige magvaival, hogy szilárd egyetértésben és lelkes küldetésben járjon, mint az izraeliták a pusztában, a felhő árnyékában és Isten tüzének fényében (vö. Kiv 13,21).

Ehhez kapcsolódóan

szeretném, ha ma együtt megújítanánk teljes ragaszkodásunkat ahhoz az úthoz, amelyen az egyetemes Egyház a II. Vatikáni Zsinat nyomdokait követve évtizedek óta jár.

Tanítóhivatalát gyakorolva Ferenc pápa felidézte és aktualizálta a zsinat tanításait az Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdításában, melyből szeretnék kiemelni néhány alapvető pontot: 

  • visszatérés Krisztus elsőbbségéhez az igehirdetésben (vö. EG 11); 
  • az egész keresztény közösség misszionáriusi átállása (vö. EG 9 [főleg EG 30]); 
  • növekedés a kollegialitásban és a szinodalitásban (vö. EG 33); 
  • odafigyelés a sensus fidei-re (vö. EG 119–120), 
    különösen annak olyan legsajátabb és leginkluzívabb formáiban, mint például a népi jámborság (vö. EG 123); 
  • az utolsókról és a leselejtezettekről, kivetettekről való szerető gondoskodás (vö. EG 53); 
  • bátor és bizalomteljes párbeszéd a mai világgal annak különböző összetevőiben és valóságaiban (vö. EG 84; II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 1–2).

Ezek az evangélium alapelvei, melyek mindig is vezérelték és inspirálták Isten családjának életét és tevékenységét, olyan értékek, amelyeken keresztül az Atya irgalmas arca tárult és tárul fel az emberré lett Fiúban, mindazok végső reménységében, akik őszintén keresik az igazságot, az igazságosságot, a békét és a testvériséget (vö. XVI. Benedek pápa: Spe salvi enciklika, 2; Ferenc pápa: Spes non confundit bulla, 3).

Mivel úgy éreztem, hogy ezen az úton kell továbbhaladnom, azért gondoltam arra, hogy a XIV. Leó nevet veszem fel.

Névválasztásomnak több oka is van, de elsősorban az, hogy XIII. Leó pápa a Rerum novarum kezdetű történelmi enciklikájával a szociális kérdéssel foglalkozott az első nagy ipari forradalom összefüggésében; az Egyház pedig ma mindenkinek felajánlja az ő szociális tanításának örökségét, hogy válaszoljon az újabb ipari forradalomra és a mesterséges intelligencia jelentette fejlődésre, melyek új kihívásokat állítanak elénk az emberi méltóság, az igazságosság és a munka védelmét illetően.

Kedves testvérek, találkozónk első részét azzal szeretném zárni, hogy magam is megfogalmazom – és nektek is javaslom – azt a kívánságot, amelyet Szent VI. Pál 1963-ban péteri szolgálatának kezdetén mondott: „Ragyogja be az emberiség egész családját a hit és a szeretet tündöklő lángja, és gyújtson tüzet az összes jóakaratú emberben, világítsa meg a népek közötti összefogás útjait, és hozza el minden nemzet számára Isten végtelen jóságának megnyilvánulásait, és magának Istennek az erejét, amely nélkül semmi sem erős, semmi sem szent” (Qui fausto die üzenet az egész emberi családhoz, 1963. június 22.).

Legyenek ezek a mi érzéseink is, melyeket az Úr segítségével imává és elkötelezett munkává alakítunk! Köszönöm!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír : https://www.magyarkurir.hu/hirek/xiv-leo-beszede-biborosokhoz-zsinat-evangeliumi-utjan-kell-tovabbhaladnunk

 

máj.
08.

XIV. Leó pápa első beszéde: A feltámadt Krisztus békéje fegyvertelen béke, alázatos és állhatatos

Május 8-án este a délután folyamán megválasztott XIV. Leó pápa elmondta első beszédét a Szent Péter-bazilika központi loggiájáról, az úgynevezett áldások erkélyéről. Olaszul és részben spanyolul elhangzó üdvözlő beszéde után pedig Urbi et Orbi áldást adott.

Az alábbiakban XIV. Leó pápa áldás előtt mondott teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Béke mindnyájatokkal!

Drága Fivéreim és Nővéreim, ez a feltámadott Krisztus első köszöntése, a jó Pásztoré, aki életét adta Isten nyájáért.

Én is azt szeretném, hogy ez a békeköszöntés belépjen a szívetekbe, hogy elérje családjaitokat, az összes embert, bárhol éljen is, elérje az összes népet, az egész földet.

Béke veletek! Ez a feltámadt Krisztus békéje, fegyvertelen és lefegyverző béke, alázatos és állhatatos béke. Istentől származik, attól az Istentől, aki mindnyájunkat feltétel nélkül szeret.

Még ott halljuk fülünkben Ferenc pápa gyengécske, de mindig bátor hangját, aki húsvét napján megáldotta a világot, az egész világot. Engedjétek meg, hogy folytassam ugyanazt az áldást: Isten szeret bennünket, Isten mindnyájatokat szeret! És a rossz nem fog győzni!

Mindannyian Isten kezében vagyunk. Ezért félelem nélkül, Istennel és egymással kéz a kézben haladjunk előre! Krisztus tanítványai vagyunk. Krisztus előttünk jár. A világnak szüksége van az ő világosságára!

Az emberiségnek szüksége van őrá mint hídra, hogy elérje Isten és az ő szeretete. Segítsetek nekünk és segítsétek egymást hidakat építeni, párbeszéddel, találkozással! Mindannyian egyesüljünk, hogy mindig békében élő egyetlen nép lehessünk! Köszönet Ferenc pápának!

Szeretnék köszönetet mondani összes bíboros testvéremnek is, akik engem választottak Péter utódjának, és hogy veletek együtt járjak, összetartó Egyházként, mindig a békére és az igazságosságra törekedve, mindig azon fáradozva, hogy Jézus Krisztushoz hű férfiakként és nőkként félelem nélkül hirdessük az evangéliumot, hogy misszionáriusok legyünk.

Szent Ágoston fia vagyok, Ágoston-rendi szerzetes.

Szent Ágoston azt mondta: „Veletek vagyok keresztény, értetek vagyok püspök.” Ennek szellemében haladhatunk mindannyian együtt az Isten által számunkra előkészített haza felé.

Különleges üdvözlet Róma egyházának! [Taps.] Együtt kell keresnünk, hogyan lehetünk misszionárius Egyház, olyan Egyház, amely hidakat épít, párbeszédre törekszik, mindig nyitott, hogy befogadjon – mint ez a tárt karokat szimbolizáló tér –, hogy befogadjon mindenkit, mindazokat, akiknek szüksége van szeretetünkre, jelenlétünkre, akik párbeszédre és szeretetre vágynak.

[Spanyolul] És ha megengeditek, szeretnék szólni egy szót, szeretném üdvözletemet küldeni mindenkinek, különösen szeretett chiclayói egyházmegyémnek, Peruban, ahol egy hűséges nép kísérte püspökét, megosztotta hitét, és oly sokat, oly sokat adott azért, hogy továbbra is Jézus Krisztus hű egyháza maradjon.

[Ismét olaszul] Mindnyájatoknak [mondom], Fivéreim és Nővéreim Rómában, Olaszországban, az egész világon, hogy szinodális Egyház akarunk lenni, úton járó Egyház, mely mindig békére törekszik, mindig szeretetre törekszik, mindig közel lenni igyekszik, különösen azokhoz, akik szenvednek.

Ma van a Pompeji Szűzanya ünnepnapja. Anyánk, Mária mindig velünk akar járni, közel akar lenni hozzánk, közbenjárásával és szeretetével segíteni akar bennünket. Ezért szeretnék veletek együtt imádkozni.

Imádkozzunk együtt ezért az új küldetésért, az egész Egyházért, a világ békéjéért,

és kérjük ezt a különleges kegyelmet anyánktól, Máriától!

Üdvözlégy, Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Eredeti megjelenés:

https://www.magyarkurir.hu/hirek/xiv-leo-papa-elso-beszede-feltamadt-krisztus-bekeje-fegyvertelen-beke-alazatos-es-allhatatos

 

ápr.
20.

Húsvét

MEGVÁLTÁS 

Michalis Vasilakis képei

 

A görög művész minimális eszköztárral és a bizánci-görög szakrális festészet hagyománya iránti tisztelettel közelíti meg a húsvét titkát. 

A keleti liturgiában a nagyszombat történetéhez szorosan kapcsolódik Jézus pokolra szállása: az a mozzanat, amikor felkeresi az igazakat, akik előtte éltek és rá várakoztak a pokol tornácán. Közülük kiemelt szerepe van Ádámnak és Évának, akik az emberiség szimbolikus alakjai. Emberpár, az ősbűn elkövetői. De ők azok, akiknek az ígéret is elhangzott: a Teremtő Atya nem hagyta vígasz nélkül magukra maradt, tőle elszakadt teremtményeit. Az ún. protoevangélium (Ter3,15) reményét Jézus váltotta valóra: Ő győzte le a Gonoszt, a halál, sötétség, bénultság, bűn és reménytelenség fejedelmét. 

Ádám és Éva az elsők, akiket nagyszombaton Jézus kiszabadít a sötétségből és a fényre emel. 

A kompozíció egyik változatán az ősszülők sötét gomolyagként, formátlan, görcsben összerándult alakokként jelennek meg. Az arany háttér előtt sötétségük, fény-nélküliségük még kontrasztosabb. Ádám eltakarja arcát szégyenében, Éva lehajtja fejét. Kezüket mégis az egyetlen reménység, Jézus felé nyújtják, aki könnyedén emeli ki őket a színtelen, szürkés sírból. 

Egy másik változatban Ádám és Éva bekerült Jézus sugárzó körébe és maguk is átfénylenek: ruhájuk fehérebb a hónál, akárcsak Jézusé. 

Az ő megváltás utáni szomjukat, sötétségüket látjuk a húsvét hajnalban a sírhoz siető asszonyok alakjában is. Csak az üres sírt találva kétségbeesetten panaszkodnak: alakjuk félelmet, bánatot, összetörtséget fejez ki. A Jézus nélküli sír kulisszái közt kóborolnak elveszetten, egymástól is elválasztva: ki-ki a maga reménytelenségével. A háttérben azonban  felfénylik az aranyló Nap: még nem mernek rátekinteni, de egyikük kezeit — Éva mozdulatával —felfelé nyújtja. 

 Az igazi, személyes-baráti találkozást a Feltámadottal az utolsó képen szemlélhetjük.

 Jézus megjelenik az apostolok között, s egyikük – valószínűleg épp a „hitetlen” Tamás —  személyében magához öleli őket.  Ez a személyes találkozás az, ami a húsvét valódi öröme, Teremtő és teremtmény, Megváltó és megváltásért sóvárgó egymásra találása.



Tornay Krisztina Petra SSND

ápr.
18.

Nagypéntek

Keresztút Mária szemével

Tornay Krisztina Petra

A budai klarisszák közösségénél volt egy középkori eredetű, nagyheti áhítatgyakorlat a XVIII. században. Feloszlatásuk (1782, II. József) után a helyükre lépő Erzsébet-apácák átvették ezt a szokást és egészen 1948-ig élt náluk tovább. Ekkor őket is feloszlatták. 

Van azonban egy barokk olajfestmény, ami megőrizte ezt a hagyományt. Egy magyar – pozsonyi vagy budai – klarissza nővér festette meg a szenvedés állomásait. Ezek nem egyeznek meg a mai keresztúttal, de szintén 15 lépcsőből állnak. A középkori látnokok – Svéd Szent Brigitta és a klarissza Magdaléna Breutel – Jézus szenvedését egészen részletekbe menően, közelről írták le. Az ő szavaik nyomán keletkezett az a jámbor gyakorlat, hogy Jézus szenvedését állomásokra osztva, azokon el-elidőzve élik át vele együtt a megváltó kínszenvedés és halál történetét.  S ami a megközelítés legfontosabb fókusza: Mária szemléli a jeleneteket: az alsó képsor végén láthatjuk őt. 

 

 

Mária, az anya szemével tekinteni Jézust ezekben az órákban, az együttérzés egészen bensőséges, közeli lehetőségét adja. Alapvetően női jellegű spirituális megközelítés ez. A képek szemlélése, a vizualitásra való nyitottság, a kapcsolódás jellege és az odaadó azonosulás nem az értelmet, hanem a szívet mozdítja meg. 

A keresztút végig járásához egy egyszerű vezető: csupa Jézus-arc. Szemlélhetjük úgy, mint Mária, aki Jézus számtalan arcát ismerte, szenvedésében mégis másként, soha nem látott módon látta őt.  

keresztut_maria_szemevel_2.pdf (1.5 MB)
ápr.
18.

A remény keresztútja fiatalokkal

a-remeny-keresztutja.pdf (18.14 MB)

A szöveg itt tölthető le.

a-remeny-keresztutja.pdf (18.14 MB)
ápr.
17.

Nagycsütörtök

Utolsó vacsora 

Tornay Krisztina Petra SSND

Merab Abramishvili grúz festő megnyitja felénk az utolsó vacsora asztalát: felülről rálátunk az asztallapra. Rajta kisebb-nagyobb kelyhek, kerek kenyérkék, halak – csupa eukarisztikus szimbólum -  s sorban az apostolok kezei, amint mind Jézus felé nyúlnak. Az asztal alatti sávban látjuk az lakomázók lábait. Megjelenítésük kedvesen játékos, kicsit esetlen. Az emberi lábak egyszerűségükben, őszinteségükben vallanak arról, ami az egész történet alapja: Jézust követők, őrá figyelők, felé fordulók lábai ezek. 

 

Az apostolok felsőteste ismétli ezt az odafordulást, a kép felső regiszterében azonban az érzelmek hevessége uralkodik. A kezek a levegőben, gesztikulálva. Jézus szavaira – egy közületek elárul engem – izgatottság, zavar keletkezett. S az kérdezik: én vagyok az, Mester? Ez a közös érzés hullámzik a képen, s csak egy alak válik külön, meghúzódva, összegörnyedve: egy másik takarásába bújó, bal szélén gunnyasztó Júdás. 

Jézus alakja középen az odaadás, osztozás szelíd mozdulatával teremt békét, biztonságot. 

Abramishvili egyszerre merít a grúz szakrális festészet és a nyugati keresztény hagyomány forrásaiból. Képe jól felismerhetően Leonardo milánói alkotásának ihletét is mutatja. Az alakok elrendezése, csoportok kialakítása, az ellentét Jézus szelídsége és a tanítványok nyugtalansága között onnan ismerős. 

Leonardo képén a sokféle érzelem, temperamentum felismerhetően, jól értelmezhetően jelenik meg: Látunk kérdező, védekező, összesúgó, vitatkozó figurákat, van, aki hárítani próbál és van, aki érintettségében felpattan az asztaltól. Jézus itt egyértelműen jobban, világosabban elválik a két oldalán kibontakozó történettől. Sokkal inkább egyedül van. Abramishvili képén szinte kapaszkodnak belé, s a tanítványokhoz való közelsége, a velük vállalt közösség is hangsúlyosabb. Ugyanakkor Leonardonál Jézus és Júdás mélyebben összekapcsolódik, mint a grúz festőnél: ott Júdás távolabbról, elhúzódva jelenik meg, mint aki kilépőben van ebből a közösségből és már csak megbújik benne. 

 Leonardo képe az évszázadok alatt súlyosan megrongálódott, az egykor világos vonások összemosódnak és egészen másként látjuk, mint ahogy eredetileg kinézett. És mégsem vesztett semmit a kisugárzásából, sőt, sebzettségében talán méginkább közel engedhető, befogadható. 

Abramishvili lemond a részletekről. Csak sejtet, vázol: alig-alig húzza el a függönyt a jelenet elől. 

Rufusz Ferenc Az utolsó vacsora animációs filmje ezt a titkot, feltáratlanságot mutatja meg más eszközökkel. 

https://www.youtube.com/watch?v=m-2Puz1ilNE&t=20s

 

Még több naplóbejegyzés

Olvasnivalók

ápr.
22.

Ferenc pápa hazaköltözött az Atyai házba

már.
25.

25 éves a Sapientia - "Bölcsesség Széke"

jan.
24.

A Dei Verbum és a szinodalitás györekerei (03.01. konferenciához)

 "Már az Újszövetségben tetten érhetjük tehát az „apostoli hagyomány” folyamatát. Ennek jegyében a szinodalitásról szóló 2021-2024-es Szinódus csak egy újabb fejezet az egyház eleven, apostoli hagyományában, amely Jézus Krisztus evangéliumának hűséges aktualizálására törekszik a hívek huszonegyedik századi helyzetében. " 

Fejezi be cikkét  Ormond Rush

jan.
06.

Vízkereszt

dec.
24.

Ma kezdődik a 2025-ös Szentév

dec.
18.

Egy tárlatvezetés margójára: Istenre szomjazón

nov.
05.

Magyarul is olvasható a szinódus második ülésszakaszának záródokumentuma

Még több olvasnivaló

Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola

1052 Budapest, Piarista köz 1.
tel.: (+36 1) 486 4421
e-mail: dunapartiiskola@sapientia.hu

Lábléc gyors

  • Főiskolánkról
  • Események
  • Könyvtári esték

Lábléc

  • Képzéseink
  • Kiadványaink
  • Katalógusok
  • Adatbázisok
© 2020-2025 Sapientia