Regina Elsner: Az egyházak és a háború
A hagyományos minták megkérdőjeleződése
„A fronton nincsenek ateisták.” Petro Bokanov tábori lelkész e szavakkal érzékelteti, hogy milyen szerepet játszik a vallás az ukrajnai háborúban részt vevők életében. Mindegy, mennyire volt fontos korábban az egyes emberek és a társadalom számára – a háború olyan egzisztenciális kérdéseket vet fel, amelyekre sokszor a hagyományos vallási források alapján lehet választ találni. Ukrajna ortodox kultúrájú, éppúgy, mint a szomszédos Oroszország, amely megtámadta. Mindkét országban statisztikailag az ortodox egyházak alkotják a többségi vallási közösséget; a két ország lakosságának egyaránt nagyjából 60 százaléka tartja magát ortodoxnak.
Az egyházaknak azt a szerepét, hogy támaszt tudnak nyújtani az emberi élet kiszámíthatatlan jelenségeinek kezeléséhez, a jelenlegi háború körülményei között aláássa az a tapasztalat, hogy a front két oldalán olyan emberek néznek szembe egymással, akik hittestvérek. A két háborús ország egyházai egyaránt békeszerzőnek tartják magukat, azt állítják magukról, hogy lelkileg megerősítik a nehézségekkel küszködőket, s szavatolják az olyan értékeket, mint az emberi méltóság, az irgalom és a megbocsátás. Egyaránt ott állnak a harcban álló katonák mellett, akik olyan embereket tartanak ellenségüknek, akik hozzájuk hasonlóan ortodoxok, és akiket ugyanolyan imádságokkal bocsátják a háborúba, mint őket.
Oroszország Ukrajna ellen indított háborúját elfogadja és legitimálja a világ egyik legnagyobb keresztény egyházának számító orosz ortodox egyház, s ez a jelenség az egyházakról alkotott 21. századi összkép számos olyan alkotóelemét megingatta, amely korábban szilárdnak tűnt. Annak ellenére ugyanis, hogy a modern társadalmak keretei között jelentős mértékű szekularizálódás ment végbe, s egyes fundamentalista és erőszakra hajlamos mozgalmakban destruktív szerepet játszik a vallás, a keresztény egyházak változatlanul nagyfokú bizalmat élveznek a lakosság körében, különösen a társadalmi igazságosság kérdésével és az emberi méltóság védelmével kapcsolatban. Általánosan megfigyelhető volt az a remény, hogy egyházi vezetők (például Ferenc pápa vagy Kirill moszkvai patriarcha) hatást tudnak gyakorolni a folyamatokra, s mérsékelni tudják a háborús erőszakot – ez pedig arról tanúskodott, hogy sokan bíznak abban, az egyházak valóban képesek a béketeremtésre, vallási tekintélyük pedig politikai téren is érvényesülni tud. Az Oroszország által indított háború azonban mintha már alapvetően megkérdőjelezné ezeket az elképzeléseket.
A következőkben azt szeretném megvizsgálni, miként viszonyulnak az egyházak az Oroszország által indított háborúban, és miként kérdőjeleződnek meg olyan tényezők, amelyek korábban magától értetődők voltak. Ezzel kapcsolatban fontos megismernünk, hogy milyen volt a helyzetük az egyházaknak az orosz és az ukrán társadalomban 2022. február 24. előtt, mert így pontosabban meg tudjuk ítélni a háborúban játszott szerepüket. Végezetül az ortodox, a katolikus és a protestáns egyházak ökumenikus közösségének áttekintéséből kitűnik, nem csupán az ortodox egyházakat érintik azok a kérdések, hogy milyen jelentőségük van az egyházakban társadalmi változások (például háború) körülményei között.
(A teljes írás a Vigilia augusztusi számában olvasható.)