Ha a közösséged növekedni akar
Mit tanulhatunk a szerzetesi közösségek tapasztalatából?
„A »projekt« szó a latin pro-iectus (pro-iacio), »előre vetült«, »előre lendült« szóból származik.
Az ember egyszerre egyéni és társas lény. E két dimenzió egymástól elválik ugyan, de egyik sem lehet teljes a másik nélkül. Juan Mari Ilarduia OFM két munkájában, melyek a Személyes projekt és a Közösségi projekt címet kapták, külön-külön dolgozza fel és fejti ki az emberi élet e két aspektusát. A keresztény embert és a keresztény közösséget más-más módszerek, szempontok segíthetik a megújulásban, abban, hogy túl tudjon lépni azon, aki, és ahol van, hogy élettel teli legyen, hogy Istennek tetsző legyen.
A ferences szerző e könyvek megírása előtt több évtizeden keresztül foglalkozott szerzetesek képzésével, a szerzetesi közösségek életével, belső dinamikájával. Saját rendi közegében megélt tapasztalatait is felhasználva alkotta meg “a projektek” rendszerét.
__________________
Közösségi projekt
A könyvben megfogalmazott ajánlásokra Magyarországon először a piaristák figyeltek fel, akik már több, mint tíz éve törekednek arra, hogy a közösségi projekt szemléletében szervezzék közösségeik életét.
Tapasztalataikról, arról, hogy mit jelent a közösségi projekt szerint élni a gyakorlatban Guba András, a budapesti Kalazantínum rendház házfőnöke mesél az itt található videóban.
Mikor lehet szükségünk a közösségi projektre?
Elöljáróként, vezetőként például akkor, ha fogynak a fiataljaink, ha zárkózottak, elégedetlenek vagy elérhetetlenek a társaink. Ha folyamatosan egymásnak feszülnek a csoportunkban lévő tagok/klikkek/generációk. Ha úgy érzékeljük, hogy közösségünk a szétesés, a megszűnés felé halad.
A közösség tagjaiként pedig például akkor, ha bár szívünk minden erejével köteleződtünk el valamely szerzetesrend vagy keresztény közösség mellett, most mégis azt érezzük, hogy nem vagyunk a helyünkön.
Mert nem látjuk világosan a célt. Vagy bár látjuk a célt, ki-ki a maga elképzelései szerint törekszik azt megvalósítani, és ez sok félreértést szül.
Vagy ha úgy érezzük, hogy bár folyamatosan társainkkal vagyunk, nem is lehetnénk magányosabbak. Ha nem számít, hogy mit gondolunk, mit érzünk, mire vagyunk elhivatottak. Vagy már annyi energiát fektetünk munkánkba, hogy az testünket és lelkünket is felemészti.
Vagyis akkor érdemes megismerkednünk a közösségi projekttel, ha úgy gondoljuk, hogy keresztény közösségünk dolgai mehetnének sokkal jobban is, és érezzük magunkban az erőt arra, hogy ezért tegyünk.
Miért fontos keresztényként a közösség?
“A mi Istenünk nem egyedülálló Isten, nem az önmagában elmélyült Egy szentsége: ő a kommunió misztériuma, személyek közötti kapcsolat, a közösségben és egységben való találkozása az Atyának, a Fiúval a Szentlélekben. Az, hogy Isten képmására vagyunk teremtve, azt jelenti, hogy kommunióra vagyunk teremtve, és a kommunióban megvalósuló élet felé előrehaladva jutunk el teljességünkre. Nem azért lépünk be egy szerzetesi közösségbe, hogy magasabb etikai-erkölcsi szintet érjünk el. A közösségben folytatott élet ugyanolyan szeretne lenni, mint amilyen a Közösség-Isten élete. Isten a vonatkoztatási pont és nem a norma. Ezért a mi életszentségünk abban áll, hogy közösséget teremtsünk…”
Azonban az, hogy rendünk tagjait nem saját szimpátiánk és szándékaink szerint válogatjuk, hanem Isten gyűjti egybe, már a hétköznapok szintjén komoly kihívásokat kódol a rendszerbe: nap mint nap szembesülnünk kell azzal, hogy mennyire különböző az ízlésünk, világlátásunk, érzékenységünk, milyen másak az adottságaink, ambícióink. A konfliktus elkerülhetetlen.
De vajon megengedheti magának egy szerzetesi közösség, hogy felvállalja a konfliktusait, el tudja hordozni az esetleg ebből fakadó feszültséget, békétlenséget, haragot? A szerző válasza egyértelműen igen. A konfliktust a keresztény közösségekben sem elkerülni kell, hanem úgy tekinteni rá, mint ami alkalmat adhat a tisztázásokra, a növekedésre. Az egyre mélyebb és egyre hatékonyabb kommunikációnak is egyik fontos előfeltétele, hogy tanuljuk a konfliktusainkat.
Vállalva sokféleségünket, vitás helyzeteinket kell közösséget alkotnunk és közösségben működnünk.
A közösség együttműködése szempontjából alapvető, hogy közösen tisztázzuk, milyen típusú közösségre vágyunk. A jól szabályozott stabil, biztos alapot adó működésen, vagy épp a tagok szabad önmegvalósításán legyen a hangsúly? Saját belső világunkon dolgozva haladjunk fontos értékeink megvalósítása felé, vagy éljünk a világi környezetbe beágyazottan, folyamatosan reflektálva annak kihívásaira?
Ha a közösség tagjai együttesen tervet készítenek, akkor a fenti kérdésekben közösen döntésre juthatnak. Egy terv már jó alap a cselekvéshez, a tagok teendőinek megszervezéséhez, de még nem biztosítja azt az alapot, melyen beindul az élet áramlása, a növekedés, mindaz, ami igazán élővé és élhetővé teszi a közösséget. Ez utóbbihoz ugyanis olyan közösségre van szükség, amelyben újra és újra közösen kutatják Isten tervét, vagyis amely projekt alapján él.
Ha projekt alapján élünk
Ha projekt alapján élünk, akkor ügyelünk arra, hogy ne állítsunk fel fontossági sorrendet a szerzetesi lét lényeges mozzanatai között: küldetés - közösség - személy, hanem mindegyikkel foglalkozzunk, hiszen mind egyaránt fontos, mindegyik Isten országának szolgálatában áll.
“A tanítvány csak akkor születik meg, amikor a kegyelem által elkezd felhagyni saját álmaival, hogy magáévá tegye Isten álmait. A közösség akkor születik meg, amikor az egymástól különböző testvérek Istenben találkoznak, és elhatározzák, hogy elfogadják és segítik egymást azért, hogy ténylegesen megvalósuljon köztük a testvéri kommunió-szintű találkozás. A küldetés pedig annak a ténynek a kifejeződése, hogy Isten álma nemcsak a személyig és a közösségig, hanem az egész világig ér…”
A közösségi projekt ezért támogatja a személyt abban, hogy megismerje önmagát, növekedni tudjon elkötelezettségében, teret ad számára ahhoz, hogy önmaga lehessen és szabadon kibontakoztathassa képességeit. A hiteles jelenlét, a kölcsönös elfogadás és a közös projekt, az Isten országának építéséért vállalt közös felelősség hozza létre azt az alapot, amely által jó lehet egy közösség.
A közösségi projekt lényege nem az, hogy készüljön egy jó program, vagy hogy a tagok között hatékonyan osszák szét a feladatokat. Sokkal inkább az, hogy a közösség tagjai azáltal, hogy folyamatosan megosztják egymással tapasztalataikat és újra és újra együtt terveznek, egyre mélyebb és sokszínűbb tapasztalatra tegyenek szert és képessé váljanak arra, hogy ténylegesen közösségben és ne pusztán saját erőfeszítéseikben éljék meg küldetésüket.
A szerző tapasztalata szerint a közösségi projekt csak azokban a közösségekben tud jól működni, amelyek nyitottak arra, hogy dinamikusan, a változás, úton levés folyamatain keresztül tekintsenek a személyre, annak hivatására, és ennek tükrében értelmezzenek olyan fontos elemeket, mint az engedelmesség, vagy a hatalom. A sikeres projekthez szükség lehet új készségek elsajátítására is – különösen a kommunikáció, az önkifejezés területén elengedhetetlen ez.
A kötet részletes leírást ad a projekt létrehozásának előfeltételeiről, az egyes fejezetek végén kérdésekkel segíti az olvasót, hogy megtalálja a kapcsolódási pontokat a felsorolt példák és saját közösségének realitása között, lépésenként vezet végig a projekt elkészítésének folyamatán, és segítséget nyújt a folyamat során előforduló elakadások, problémák megoldásához is.
Ha valaki most hall először a témáról, de végigolvassa a könyvet, gyakorlatilag minden fontos információ birtokában lesz.
Mit is jelent tehát a címadó közösségi projekt?
Valami, ami értelmet ad annak, hogy inkább közösségben éljünk és ne egyedül. Ami segít bennünket abban, hogy nap mint nap befogadjuk azokat a változásokat, újdonságokat, melyeket Isten készít nekünk. A projekt egy közösség tagjaként arra hív bennünket, hogy rendeljük alá magunkat egy olyan programnak, melynek kidolgozásában magunk is részt vettünk, amivel azonosulni tudunk, és amiért azért is vállaljuk a felelősséget, mert ebben a tervben ismertük fel azt, amit Isten itt és most tőlünk vár.
A közösségi projekt megmozdítja és beindítja mindazokat a kreatív energiákat, melyek egy rendi közösségben már eredendően is jelen vannak.
Ha pedig megismertük, a közösség életteliségét, fejlődését biztosíthatjuk általa.
Az idézetek az ismertetett műből származnak.
Guba András piarista házfőnök a Közösségi projekt gyakorlati tapasztalatairól:
