Archetípus definiciói
Jung írja a Föld és Lélek című tanulmányában: „… az archetípusok bizonyos mértékig a tudatos léleknek a mélyben rejtőző fundamentumai, vagy - egy másik hasonlattal - a gyökerei, amelyeket a lélek nemcsak a szűkebb értelemben vett földbe, hanem egyáltalán a világba mélyesztett bele. Az arche-típusok készenléti rendszerek, amelyek egyúttal képek is és emóciók is. Az agyszerkezettel öröklődnek, sőt ennek a pszichikai aspektusát képezik. Egyrészt a legmakacsabb ösztönös előítéleteket formálják, másrészt viszont az elgondolható leghatékonyabb segítségek az ösztönös alkalmazkodás számára. Ha szabad ezzel a kifejezéssel élnünk, ők tulajdonképpen a lélek chtonikus [földi, földből eredt és föld alatti] része, az a rész, amellyel a természethez van láncolva, vagy legalábbis amelyben a földdel és a világgal való kapcsolata a legkézzel¬foghatóbbnak tűnik. Ezekben az ősképekben lép fel talán a legvilágosabban az a hatás, amelyet a föld és törvényei gyakorolnak a lélekre.”
„ősi, mitologikus színezetű, az egész emberiség számára ugyanazzal a jelentéssel bíró, univerzális képzetek, melyek (…) a pszichés működést alapvetően meghatározzák a kollektív tudattalan régiójában”
- Mintázat, forma, „kristályszerkezet”
- Egyetemes ős-kép – a kollektív tudattalan tartalmai
- Erőteljes, szimbolikus jellegű a megjelenése
- Kollektív, személyesen aktualizálódva
- Gazdag, áradó erejű világ
- Kiemelten fontos az animus és anima – meghatározza és működteti az emberi kapcsolatokat