Az elszakadt fonál
A női tudás hagyományozásának folyama a legtöbb európai, sőt, kelet-közép európai országban az utóbbi 100 éveben megszakadt. Azt tapasztaljuk, hogy már az előttünk járó női nemzedékek is – körülbelül az első világháborútól kezdve - irány és segítség nélkül vágtak neki az új korszakok kihívásainak. Lényegesen kevesebb biztonságot, eligazítást kaptak, mint elődeik, és ez az elveszettség mostanra csak még erősebbé vált.
Elveszett, kifutott a kezünkből a női bölcsesség hagyományozódásának szála, a lényeges a lényegtelennel, a fontos a mellékessel, az igaz a féligazsággal keveredik benne, eltűnt a hátunk mögül közösség eligazító ereje, támasza. Megérzéseink, belső iránytűnk, hitünk, belső erőnk megkérdőjeleződnek, nagyon sokszor maradunk egyedül. A sokkal nagyobb szabadság és a lehetőségek megnyílása nagy árat követelt és a női sorsok összesített boldogságmérője nem tűnik lényegesen magasabb állásúnak, mint a korábbi időkben.
Úgy tűnik azonban, hogy a legtöbb családban még elkapható a szál: szinte mindenütt vannak olyan nőrokonok, akik eligazítóak krízis helyzetben, akik megtanítanak lényeges női tudásokat, rávezetnek felismerésekre, segítenek elfogadni, megérteni saját életünket.
Most egy tételmondat következik:
A nő-vé válás, az érett(ebb) nővé alakulás beavatódási folyamat.
A női létbe nem egyszerűen bele „nő”(!) az ember lánya. Nem lesz feltétlenül érettebb, ha idősebb, ha párkapcsolatba bocsátkozik, vagy gyermeket szül, nevel, vagy öregszik. Nem válaszolja meg a női identitás kihívásait a fehérlovas herceg, sem a különböző technikák. A fejlődéshez szükséges reflexió, megértés, megkülönböztetés, felismerések belső munka eredményei, s nincs könnyű út ezekhez.
A zsidó közmondás azt tanácsolja, legyen Mestered és legyen barátod.
A nők számára a kibontakozáshoz mindennél fontosabb az igaz Mester(nő!), akár több is, aki megtanít nőként élni, szeretni, női okosságomat, tudásomat elérni és használni, belső biztonságomat megtalálni. Ők már bejárták azt az utat, amin ki-ki még eltéved, s tapasztalaton alapszik a tudásuk. Sokszor e mesterek a családon belül megvannak, de kereshetőek is. Sokaknak az a tapasztalatuk, hogy amikor megnyíltak arra, hogy tanulni, fejlődni szeretnének, megérteni és megismerni önmagukat, küldetésüket, megérkezett hozzájuk a Mester is. De nem előbb. És még egy fontos tudás: a Mester nem keres, nem szegődik hozzám. Én keresem és én kopogtatok… a tanítvány.
Ugyanígy segít az őszinte barátnő, s még fontosabb egy-egy női közösség bölcsességének ereje. Csak egymásnak tudunk segíteni, ki-ki önmagán nem tud. És így van ez jól…
„…legyél ráutalva másokra,
legyenek rád utalva mások.”
Lackfi János, #joejtpuszi 2019. augusztus 14.
A női személyiség
Az itt következő két definíciót olvassuk el úgy, hogy a személyiség kifejezést helyettesítsük be először a "nő személyisége", utána pedig a "férfi személyisége" kifejezéssel. Mind a kettőre egyaránt igaz, de a női változat talán egy kicsit meghökkentőbben hangzik.
A személyiség „határozott, ellenállásra képes és erővel megáldott lelki teljesség, a felnőtt ideálja.”
„A személyiség az egyes élőlény veleszületett egyediségének legmagasabb szintű megvalósulása. (…)
A személyiség az élet legfőbb bátorságának, az egyéni dolgok abszolút igenlésének és az egyetemes világhoz való sikeres alkalmazkodásnak a tette, amely a saját döntés lehető legnagyobb szabadságával párosul.”
C. G. Jung: A személyiség fejlődése. Scolar kiadó. 2008. 157. , 158.-159.
Az érett női személyiség
Clarissa Pinkola Estés remekül összefoglalja tulajdonságait.
Bátor, erős, találékony, kreatív, bölcs, állhatatos, hűséges, gyengéd, finom, szenvedni tudó.
Az élet lehelletét árasztja, mint a szél és a patakok, megelevenít és mozgat, táplál és elsirat.
Ismeri az életet, annak foganásától, születésén át növekedését és halálát és nem fél tőle.
Elemi erejű, félelem nélküli és az élethez kapcsolódik, ahol élet van, ott van ő és ahol ő ott van, ott élet fakad, növekszik, virul.
Amikor a benső nőt keresem, az életet keresem, ahol életet találok, ott van ő.