Ugrás a tartalomra
Duna-parti iskola a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola szellemi műhelye
  • Szinódus
    • Kontinentális találkozó
    • Miért fontos?
    • Sapientia-nap 2022
    • Hallgatóink munkáiból
    • A megkülönböztetésről
    • Ferenc pápa és Vatikán
    • Egyházmegyék
    • A német folyamat
  • Megkülönböztetés
    • Eszköz és feladat
    • Alapok
    • 11 lépés
    • Ferenc pápa katekézise a megkülönböztetésről
    • Személyesen
    • Közösségben
    • A jezsuiták nyomában
  • Liturgia
    • Vágy a találkozásra
    • Sapientia-nap 2022/2
  • Közösség és szervezet
    • Sapientia-nap 2023/1.
  • Teremtésvédelem
    • Teremtettség, odafordulás és túllépés
  • Globális nevelési paktum
    • Útmutató
  • Keresztény gazdaság – KETEG
    • KETEG Események
    • Mi a KETEG?
    • Mit tanulunk a KETEG-en?
  • Keresztény férfi spiritualitás
    • A Szent László-legenda bölcsessége
    • Exodus – lelkigyakorlat férfiaknak
  • Keresztény női spiritualitás
    • A Szent László-legenda bölcsessége
    • A szavak jelentése - mit jelent ez?
    • Te, ilyen nincs is!
    • Alappillérek - az Elzárt Kert
    • Ember-képek, nő-képek - antropológiai megközelítésünk
    • Van-e: magyar keresztény női identitás?
    • A női személyiség kibontakozásának útja
    • Női minták, női archetípusok
    • Női bűnök, női erények
    • Keresztény ikonográfia - feltáruló tanítás
    • Nők egymásközt - a női közösség működése

Fő navigáció

  • Rólunk
  • Napló
  • Kapcsolat
  • Vasárnapi elmélkedések
  • Nagyböjti gondolatok

Keresés a honlapon

Keresztény női spiritualitás

  • A Szent László-legenda bölcsessége
  • A szavak jelentése - mit jelent ez?
  • Te, ilyen nincs is!
  • Alappillérek - az Elzárt Kert
  • Ember-képek, nő-képek - antropológiai megközelítésünk
  • Van-e: magyar keresztény női identitás?
  • A női személyiség kibontakozásának útja
  • Női minták, női archetípusok
  • Női bűnök, női erények
  • Keresztény ikonográfia - feltáruló tanítás
  • Nők egymásközt - a női közösség működése
Női spiritualitás

Az évek során a többnyire keresztény női csoportokban számos megosztás, beszélgetés alapján kirajzolódott előttem egy olyan bizonyosság, amely szerint a számunkra, nők számára Istenhez nyíló úton sok a közös tapasztalatunk. Ezért most megpróbálom összefoglalni, milyen az az Isten-kép, ami nekünk feltárul. 

Istenhez való kapcsolódásunk személyes, gazdag, eleven, természetes, közvetlen, érzelmi és gyakorlati, meditatív, folyamatos, integratív, mély, hullámzó. 

A mindennapi élet eseményeiben, helyzeteiben ugyanúgy intenzíven találkozunk Vele, mint a templomban, ahová egyedül, együtt is szívesen, spontán és rendszeresen is betérünk. Szükségünk van a szokásokra, ritmusra, ciklikusak vagyunk. 

Szükségünk van a közösségre, kapcsolódni tudunk és szeretünk. 

Szükségünk van az egyházra, a tanításra, az intézményre, mert rendszert igénylünk. Ez biztonságot jelent nekünk. 

Szükségünk van gyakorlati tettekre, kreatívak és kitartóak vagyunk a felismert igazságok életre váltásában. 

Van a szemléletünkben valamiféle integráltság, egységben látás, egyensúly. Otthon érezzük magunkat a teremtett világban és Isten világában, s a kettő nem válik külön számunkra. 

Megvannak a saját súlyos bűneink, a gyávaságunk, önfeladásunk, manipuláló hamisságunk, függésre való hajlamunk, irigységünk, önmagunkkal való elégedetlenségünk. Habár ezek valódi súlyát sokszor nem látják át kellően a papok, hiszen ők mint férfiak, másféle érzékenységgel és más területeken gyengébbek, mi tudjuk, hogy mulasztásaink, szeretetlenségünk, gonoszságunk mély összeköttetésben áll az elásott talentumokkal, dédelgetett félelmeinkkel, szorongásainkkal, amelyektől nem szívesen válunk meg, inkább erényt kovácsolunk belőle. Aggodalmas, túlóvó szeretetünk, óvatosságunk gyakran bezár, igen szűkös teret enged magunknak és szeretteinknek, a szabadság nagyvonalúságára sokszor csak vágyunk. Nehezebb számunkra a dolgok nevének megtalálása, kimondása (még önmagunk előtt is), a konfrontáció, a határhúzás. 

S ugyanakkor lételemünk az odaadás, élet-adás, a konkrét személyekért, másokért való lét, ennek sugárzása, ereje és öröme. Imádságunk személyes, bensőséges, intim, érzékeny, empatikus, misztikus. Szeretjük és értjük a (szakrális) képeket, a szépséget, ez közvetlenül lendít Isten felé. 

Olyan Istent tapasztalunk meg, aki maga is gondoskodóan szeret, akihez bármivel bármikor lehet fordulni, aki nem idegenkedik semmi emberitől és aki mindig a javunkat akarja, személyválogatás nélkül. 

Nem a teljesítmény alapján ítél meg, sőt, nem is ítél, hanem irgalommal gyógyít és segít. Várja és kívánja a velünk való intenzív személyes kapcsolatot és bátorít, röptet, erőt ad. 

A bajban, betegségben, tragédiában éppúgy jelen van, mint a szépségben, jóságban, örömben. 

Bátorrá tesz minket, szorongókat és erőssé, hogy szembe tudjunk szállni a gonosz minden formájával s védjük a gyengét, a kicsit, a rászorulót.

Morzsa

  1. Duna-parti Iskola
  2. Keresztény női spiritualitás
  3. Női bűnök, női erények

Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola

1052 Budapest, Piarista köz 1.
tel.: (+36 1) 486 4421
e-mail: dunapartiiskola@sapientia.hu

Lábléc gyors

  • Főiskolánkról
  • Események
  • Könyvtári esték

Lábléc

  • Képzéseink
  • Kiadványaink
  • Katalógusok
  • Adatbázisok
© 2020-2023 Sapientia