Kapu az Elzárt Kertbe (Hortus Conclusus)
Egy sövénnyel gondosan körbekerített, elzárt kertet látunk a képen, a kompozíció sűrített szimbolikát hordoz. Középen ül egy lány egyszarvúval az ölében, nagyobb, mint a többi szereplő, glóriás. Körötte glóriás nők, zenélő angyalok, a felette megnyílt égen az Atya kicsiny alakja egy csecsemőt indít útjára, mellette angyalok kórusa. A kertben kutyák, virágok, vadász, kertész, forrás, körben gyümölcsfák. Mindez egy ismert középkori legenda megjelenítése, és egyben értelmezése is: a lány Szűz Mária és kísérői a szent nők, asszonyok, s még mindeközben ez egy angyali üdvözlet kép is. Most ne fejtsük fel a kép rétegeit, tanítását: éppen kapóra jön, hogy nehezen érthető, összetett, mély, gazdag jelentésű. Figyeljünk azokra, akik kívülről be szeretnének jutni a kertbe: a kapu előtt térdelőkre, a kapu felé haladókra. Három nőalakot látunk, megfelelő kísérőkkel, kalauzokkal.
Bemenni csakis egyetlen kapun lehet a nőkkel teli kertbe, s tapasztalataim szerint vannak olyan kulcsok, amelyek nyitják ezt a kaput.
1. Hagyd kívül a fegyvereket!
A női spiritualitással, egyáltalán, a női identitással foglalkozva az első és legfontosabb, újra-meg újra visszatérő választásom: vajon az igazságot szeretném mélyebben megérteni vagy inkább igazságot szolgáltatni szeretnék? Ez két különböző cél.
Mihelyt csatának
tekinted az életet:
el is vesztetted
Fodor Ákos: Élet. (haiku)
Akár a nőiségről, akár a férfiúságról beszélünk és eközben ütköztetjük, pontosabban versenyeztetjük a kettőt, abban biztosak lehetünk, hogy az igazsághoz nem kerülünk közelebb.
A kettejük közti csata nem az igazság feltárulásáról szól, hanem a hatalomról, győzelemről, bosszúról, kényszerről.
Ezért a női vagy férfi spiritualitásról beszélve, gondolkozva kerüljük el a kettő agon-ját, versenyét, s ne értékeljük alá-fölé egyiket sem. Nagy könnyebbség az ítélet súlyát és felelősségét letenni, s átadni oda, ahova való. S felszabadulni a megértésre, megkülönböztetésre, beavatódásra.
2. Árnyékot vetünk
Fontosnak tartom, hogy tudatában legyek, és hogy éberré tegyem mindannyiunkat, amikor ilyen nagyon lényeges témához közelítünk, mint a férfi és női lét, hogy ezzel kapcsolatosan is mindegyikünknek megvannak a saját vakfoltjai. Árnyékok, amiket nem ismerünk fel magunkban. Mások körülöttünk sokszor látják-tudják, de mi nem tudunk róla. Ezért árnyék a neve, vagy tudatalatti s ezért kér most figyelmet. Mindig ott áll ugrásra készen a sarokban, s akkor is működik, ha nem szeretnénk. Félelmek, önigazolások, vágyak, érdekek, be nem vallott dolgaink, tabuk, árnyékos oldalunk. Mindegyikünknél így van ez, s nem mi teremtettük magunkat… . Szüntelen figyelmeztethet arra, hogy egyedül nem lehet haladni, korlátok, határok gátolnak minden egyes nőt, férfit. Szükségünk van hát egymásra, úgy is, hogy mi, együtt nők tudunk haladni, és hogy a férfiak is együtt tudnak férfiként abban haladni, hogy egyre inkább megértsék önmagukat.
És úgy is, hogy kölcsönösen is szükségünk van a másik oldalra.
3. Küldetésünk van
Küldetésem van. Nőként, férfiként, aki vagyok, egyedi, csak általam betölthető, megélhető és megérthető, megvalósítható küldetés. A szóban – küld-etés - az is benne rejlik, hogy van, Aki ezt a küldetést adta, adja. Én abban a hitben gondolkodom a női mivoltról, hogy nem adottság, hanem kapott-ság, Istentől kapott, megvalósítandó feladat. És ezért, a saját, nemileg meghatározott küldetésem minél világosabb megértése és teljesítése érdekében is meg kell minél jobban értenem, mit jelent nőnek lenni, nőként embernek lenni.
4. Az igazság keresése
Az igazságot egyikünk sem birtokolja. Szükségünk van egymásra az igazság feltárulásához. Ez folyamat: bár keresem az igazságot, de csak óvatosan, ámde elszántan tapogatózhatom felé. Ez a keresés alázatra tanít. És megvéd a kinyilatkoztatás gőgjétől, megnyit a párbeszédre, osztozásra.
5. Bátorság
Az élet valósága, a személy valósága sokkal árnyaltabb és gazdagabb, mint azok az általános kérdések, amikről itt gondolkozunk, s mégis, az egyediség túldimenzionálása korunkban inkább veszély, mint segítség. Annak veszélye, hogy ne is jussunk semmilyen általános igazságra, amíg a tökéletes el nem jön… Ez az elodázás, látszólagos igényesség a megállapítás bármiféle következményétől való félelem, „életfélelem” is lehet. S aki bármilyen csekély igazságra talált már életében, aki előtt kinyílt, feltárult valami a maga mélységben, tudja, hogy mögötte további mélységek-magasságok rejtőznek.