Szinódus

Főiskolánk rektorának nyitó beszédéből megtudhatjuk, hogy miért van szükségünk "felebarátunkra", és hogy miért fontos ez akkor, amikor a Sapientia keretein belül a szinodalitásról gondolkodunk.

 

 

 Részletek a beszédből:

"Azt, hogy miért fontos együtt járni, azt talán annak, aki közösségben él, nem kell magyarázni.

Számomra a szinódus meghirdetésében különösen is fontos volt az a mozzanat, amikor Ferenc pápa arra hívja az Egyházat, hogy ebben az együtt járásban legyünk prófétai jel a világ számára."

...

"Antal apáttól maradt fenn az apoftegma: »Felebarátunktól függ életünk és halálunk. Hiszen, ha testvérünket megnyerjük magunknak, Istent nyerjük meg. Ha pedig testvérünk iránt haraggal viselhetünk, Krisztus ellen vétkezünk.«

»Felebarátunktól függ életünk és halálunk.« - mondja Antal apát. Nincs ennél fontosabb. Ez fontosabb, mint az ideálok, bármilyen eszmény, bármilyen gyakorlat, bármilyen hagyomány. Ez a kereszténységnek egy olyan alapvetése, amitől szívesen eltérülünk néha - a szépséget keresve, a kerekséget, az irányt keresve, – és mégis minden porba hullásunk után, amikor összetörik a közösség, akkor vissza kell térjünk ide.
Ma, abban a világban, ahol azt lehet látni, hogy sok ember buborékokban él, néha mi is; ahol egy-egy eseménynek homlokegyenest ellenkező értelmezései léteznek egymás mellett a társadalomban – vegyük csak példának a most szomszédunkban zajló háborút, ahol érintkezésbe sem tudnak lépni egymással ezek a vélemények. Ahol bármi elhangozhat, ahol bárki megszólalhat, és ahol egymás megértését dolgozunk, ott ennek a világnak az élhetőbb hellyé tételén dolgozunk.

Amikor tehát a Sapientián elkezdünk erről gondolkodni, akkor egy olyan “létmódot” szeretnénk mi is tanulni – a szinódusi folyamat nem egy 2021-2023-így tartó egyházi esemény, ami majd egy szép dokumentummal lezárul, remélhetőleg nem, hanem egy tanulási folyamat, ahol az Egyház lényegéhez tartozó, új létezési módot próbálunk megtanulni, belsővé tenni. Ezért is áll bele a Sapientia ennek propagálásába, körüljárásába, megértésébe, és ezért hívtuk meg Önöket, hogy ezen a napon ezt szerzetesi szempontból nézzük meg."

Nathalie Becquart XMCJ, Püspöki Szinódus altitkára, Vatikán

 

Részletek az előadásból:

“Az első, amit megállapíthatunk, hogy a szinodális egyház egy hallgató, odafigyelő egyház. Ez a legfontosabb tulajdonsága.”

…

“Az egyház szinodalitása arról kell szóljon, hogy az Egyház él. Úgy gondoljunk rá, mint egy élő dologra.”

…

“Ez az első alkalom a kétezer év alatt, hogy az Egyház minden tagja részese a szinódusnak, és ez a legfontosabb esemény a II. Vatikáni Zsinat óta.”

…

“Miután kinyitjuk ezeket az ajtókat, nem tudjuk, hogy pontosan ki előtt, mi előtt nyitjuk ki.”

…

“A lényeg, hogy minél több embert megmozgassunk, hogy részt vegyenek ebben a folyamatban.”

…

“Ne feledjük, hogy a szinodalitás gyökere az, hogy a Szentlélek szól minden megkeresztelt és minden jóakaratú emberhez.”

…

“Nem azért kell szinodálisnak lennünk, vagy szinódusokat tartanunk, mert nekünk ez tetszik, hanem mert az utolsó két szinódus óta ez látszik a megfelelő útnak arra, hogy az Egyház betöltse a szerepét és terjessze az evangéliumot.”

…

“Fontos, hogy az Egyház víziója a Szentháromság misztériumában, a közösségében gyökerezik, és egyházként olyan közösségnek kellene lennünk, amely a Szentháromság tükörképe. Vissza kellene adnunk azt a gondolatot, hogy amikor egyházban élünk és egyházban gondolkodunk, az a megkereszteltek közösségét jelenti, minden rangbeli különbség nélkül.”

…

“Követni a parancsokat és együtt járni az úton emberi módon kell: barátságosan, közvetlenül, közösségben.”

…

“A szinodális döntés eredményénél a teljes felelősség nem egy emberre marad – legyen az pápa, püspök vagy pap – hiszen több ez, mint egyszerű tanácskozás: inkább úgy kell rá tekinteni, mint egy közös spirituális döntésre. Emiatt a végeredmény nem egy ember munkája, akit kívülről segítettek mások, hanem egy csoport, egy közösség együttes, közös munkájának eredménye.”

…

“A szinodális folyamat legnagyobb kihívása, hogy megértesse az emberekkel, hogy ne úgy tekintsenek a megkülönböztetésre, a vélemények, tapasztalatok megosztására, magára a szinodalitásra, mint mondjuk egy parlamenti vitára, hanem mint a felismerés lelki folyamatára. Tehát meg kell hallgatnunk egymást, hallgatnunk kell egymásra, és ugyanakkor a Szentlélekre.”

…

“Meg kell változtatnunk a hozzáállásunkat minden szinten, hogy ne uralkodni akarjunk, ne harc legyen a különböző csoportok között: papok és laikusok, öregek és fiatalok vagy férfiak és nők között például. Hosszú út lesz, mert nagyon sok helyen így gondolkozunk, és valahol ez az emberi természet része.”

…

“Addig nincs szinodalitás és nincs párbeszéd, amíg be nem látjuk, hogy nem csak egyedül nálunk lehet az igazság.”

…

“Az igazi kihívás egy új pünkösdöt élni, egy aggiornamento-t, új ébredést, új lendületet, ami egy kegyelmi esemény.
A szinodalitásnak és a szinódusnak sem az a célja, hogy dokumentumokat gyártson, … hanem az a cél, hogy álmokat váltson valóra, hogy jövőképet adjon, elősegítse a remény növekedését, fejlessze a hitet, bekötözze a sebeket, kapcsolatokat alakítson ki, felkeltse az egymástól való tanulás vágyát, és olyan ragyogó találékonyságot hozzon létre, amely megvilágosítja az elméket, felmelegíti a szíveket, és erőt ad a kezünkbe.”

A Szent István Televízió felvétele a teljes előadásról:

Marton Zsolt váci megyés püspök előadásában beszélt a szolgálatról, a párbeszéd és az együttműködés fontosságáról, és arról is, hogy egyházmegyéjében kicsit "elébe mentek a szinodalitásnak".  

 

Részlet az előadásból:

"Én mint püspök az egyházmegye első számú felelős vezetője vagyok, de számítok munkatársaim véleményére, fölszenteltségük, fölavatottságuk, megbízatásuk, küldetésük alapján. Ez jelenti a segédpüspököt, a papokat, a diákonusokat, a katekétákat, az akolitusokat, a lektorokat, és rajtuk keresztül minden világi Krisztus hívő testvéremet. Komolyan veszem a munkatársaim gondolatait, javaslatait, ellenvéleményeit is, és kész vagyok elveszíteni a saját gondolatomat, ha a Szentlélek ezt mutatja.

Ez az intenzív együttműködésben megvalósuló vezetés persze nem parlamenti demokrácia, ahol megszavazzák az Istenben való hitet vagy hitetlenséget, vagy az emberi nemeket, hanem imádságból fakadó közös gondolkodás és cselekvés a köztünk és általunk működő Szentlélekbe vetett hittel. " 

A Szent István Televízió felvétele a teljes előadásról:

Kalmár Petra, a Piarista Rend Magyar Tartománya szinódusi folyamatának projektkoordinátora a szinodalitás kapcsán beszél a tanításban eltöltött tapasztalatairól, neveltetéséről, a hétköznapi spiritualitásról, a tekintélyek sokszínűségéről, a másik meghallgatása során felszínre kerülő félelmeinkről és a megosztott küldetésről.

 

Részletek az előadásból:

"Én ezt tanultam, ebben nőttem fel, hogy a szakrális és a profán nem válnak el élesen egymástól. És idegennek is tűnt annak a gondolata, hogy a hétköznapin kívüli, kímélő terekre szűkítsük azt, ahol az Istennel akarunk találkozni. Minden pillanatban, helyzetben, az immanensben, időben és térben, ott volt számunkra Isten. Isten otthon van ebben a világban, amiben én is otthon vagyok. Én ebben a tapasztalatban nőttem fel. Ez egyfajta hétköznapi, materiális spiritualitás."

...

"Minden, ami van, az út az Istenhez. És én azt gondolom, hogy a laikus, aki a világban van, az rendelkezik a hétköznapi spiritualitás tapasztalatával. És az a reményem, hogy a szinodalitás lehetőséget ad arra, hogy ez a tapasztalat is tekintélyt kapjon.

Ha szinodalitás körüli vitákkal találkozom, akkor az egyik visszatérő kérdés, hogy kinek van tekintélye az Egyházban. Tekintélye van a püspöknek, tekintélye van az elöljárónak. Ők a hatalomban lévő, kormányzati vezetői felelősségben vannak. Tekintélye van a teológusnak, tekintélye van a tudósnak, és úgy gondolom, hogy van tekintélye a tapasztalatnak, a hétköznapi spiritualitás tapasztalatával rendelkező laikusnak.

Az előttünk álló egyik kihívás az, hogy megtaláljuk a módot arra, hogy hogyan fejlődünk egy sokszínűbb tekintély elfogadása felé. És hogy elhiggyük, hogy ezek a tekintélyek nem versenyeznek egymással. Spirituális párbeszédet javaslok. Laikusként van üzenetem. A megélt hittapasztalatom fontos. Szeretném megosztani. És szükségem van a másik hittapasztalatára. A megszentelt életet élőkére, a felszentelt személyek hittapasztalatára, a püspök és a pap, a hatalmi pozícióban lévő sajátos spiritualitására.

Bábáknak kell lennünk egymás számára. Segíteni a másikat abban, hogy megtalálja a neki adott tekintélyt, amiből majd meg tudja szólaltatni az Örömhírt."

…

"Azt szeretném, de azt nagyon, ha a laikusok elhinnék magukról, hogy van ereje a hétköznapi spiritualitásnak. És azt is nagyon szeretném, ha a szinódusi út alatt nem lenne köztünk összehasonlító beszéd, hogy “de a klérus így és a civilek meg a világiak meg így”. A felelősségvállalásból megfogalmazott párbeszédet javaslom."

A Szent István Televízió felvétele a teljes előadásról:

Hortobágyi Cirill, pannonhalmi főapát előadásában hallunk a megkülönböztetés fontosságáról, a szent benedeki hagyomány szinodális vonásairól és az egyházmegyében megvalósult szinodális folyamatról.  

 

Részletek az előadásból:

"A szinodális úttal vajon szerzetesi útra terelné, vagy a szerzetesi út felé szeretné elmozdítani az Egyházat Ferenc pápa?
Amikor 2013-ban egy interjúban megkérdezték tőle, hogy az ignáci lelkiségnek melyik eleme segíti őt legjobban szolgálata megélésében, habozás nélkül rávágta, hogy a megkülönböztetés. 
Azért is érdekes ez, mert nem csak a jezsuita lelkiség jellemzője a megkülönböztetés, hanem általános szerzetesi karizma.
Egy sivatagi atyától származó apoftegma: 

»Egyszer megkérdezték az egyik öreget: Mi a szerzetes munkája? Ő pedig így válaszolt: A megkülönböztetés.«

A lelkek megkülönböztetésében növekedni ma is minden szerzetes személyes fejlődésének az egyik legfontosabb gondolata."

...

 

"Grech bíboros 2021-ben egy interjúban 4 pontban foglalta össze, hogy miben jelent majd mást ez a püspöki szinódus, mint az eddig megszokottak. Ezek a pontok párhuzamba állíthatók Szent Benedek regulájának 3. fejezetével, amely a testvérek tanácskozásáról szól.

A bíboros szerint a szinódus:

1. Egyszeri esemény helyett két éves folyamat.
2. A folyamat a konzultáció és megkülönböztetés kölcsönösségében áll.
3. Megérett az idő az Isten népének szélesebb körű részvételére.
4. A konzultáció egy ősi elven alapul: ami mindenkit érint, azt mindenkinek meg kell vitatnia. "

...

"Korunkban egy monostor feladatainak betöltése és intézményeinek üzemeltetése megkívánja az egész közösségnek a felelősségvállalását. Ezért a tanácskozás egy monostorban folyamatos. Informálódás, szempontok egybevetése, mérlegelés, megkülönböztetés folyamata előzi meg a döntést."

...

"Felmerül a kérdés, hogy mire való a konzultációs megkülönböztetés kölcsönösségének folyamata  Szent Benedek regulájában? Mi a célja? Úgy gondolom, hogy nem az, ami a profán szervezetek gyakorlatában. Ott ugyanis a cél kettős: egyrészt a legjobb szakmai megoldást megtalálni - több szem többet lát, sok okos ember van együtt, összeadjuk és kitaláljuk a legjobb megoldást; a másik cél pedig, hogy a szereplők azonosuljanak a feladattal - ha valaki részt vesz a döntési folyamatban, akkor bevonódik, sajátjának tekinti, azonosul vele, és a megvalósításban is kiveszi a részét. Úgy gondolom, hogy Szent Benedek másra gondol: Isten akaratát megtalálni a cél, azt felismerni. Senki a monostorban ne kövesse saját szíve akaratát, ehhez kell a megkülönböztetés.

Amikor gondolkodunk együtt egy lelki témáról, akkor a megkülönböztetés tétje az, hogy a saját szív akaratáról van-e szó, vagy a Szentlélek hangjáról."

A Szent István Televízió felvétele a teljes előadásról:

Németh Emma SSS, a Szociális Testvérek Társasága kerületi elöljárója előadása betekintést enged abba a folyamatba, mellyel a rend közösségi döntéseit hozza. Kitér az alkalmazott módszerekre és azok korlátaira, megosztja ezzel kapcsolatos személyes tapasztalatait.

Az előadás második felében a női és férfi szerzetesi elöljárók konferenciáinak együttműködésébe, főbb közös projektjeibe kaphatunk bepillantást.

 

Részletek az előadásból:

"Együtt járás azon az úton, amit a Lélek mutat, életstílus, amiben a főszereplő a Szentlélek. Ha ezt a két aspektust emelem ki, akkor azt mondhatom, hogy igen, a szinodalitás a kezdetektől a szerzetesség sajátja. Nem más, mint a helyesen megélt, a Lélekre figyelő szerzetesi életforma."

...

“Az együtt járás feltétele a közösségi megkülönböztetés. Valóban a Lélek hangját hallottuk-e? Az a tapasztalatunk – nekem személyesen is, közösségileg is – hogy nagyon fontos egyéni imában kérni a Lélek vezetését; majd mindenkit, még a legfiatalabbat is megkérdezni. Ezek szükségesek, de nem elegendőek. 

…

“Nem maradhatunk az általánosságok szintjén. Azt kell megtalálnunk, hogy az adott helyzetben mit mond a Lélek, mi a prófétai. Ez pedig nem matematika, nem statisztika, de nem is egyszerűen demokrácia.”

…

“Ami nekem nagyon fontos tapasztalat volt ebben a folyamatban az, hogy semmilyen módszer nem abszolutizálható, hogy ne a módszerekben bízzunk, mert a Szentlélek a meglepetések istene.

Nyitottnak kell maradnunk a meglepetésre, a prófétai szó meghallására akkor is, ha az esetleg egymagában hangzik el. Akkor is, ha esetleg a legfiatalabbnak nyilatkoztatja ki az Úr.”

…

"Hogyha már eleve eldöntöttem valamit, akkor nem működik a közösségi megkülönböztetés. A Szentlélek hangjának meghallásához szükséges hozzáállás a feltétlen bizalom Isten szeretetében, kellő tájékozottság, hajlandóság arra, hogy ki-ki elmondja az igazságból a saját részét, az információkat, tapasztalatokat, ötleteket, érzéseket, véleményt, preferenciát. És az is nagyon fontos, hogy ne abszolutizáljuk a konszenzuskeresést: a prófétai elveszhet. Túlzott leegyszerűsítéshez, a lényeg elvesztéséhez is vezethet. Fontos a készség mások meghallgatására, a bátorság a vélemények szelíd ütköztetésére, a különböző vélemények kényelmetlenségének elfogadására, sőt még arra is, hogy a felismert célért vállaljuk a küzdelmet. Fontos a készség, hogy a körülményeken keresztül ismerjük fel Isten akaratát és a Lélek hangját.

Alapítónk, Schlachta Margit néhány mondata nekem nagyon fontos ebben a folyamatban. Az egyik, hogy »minden célért küzdeni kell«, a másik pedig, hogy ez a küzdelem csak akkor nem öncélú, ha nem minden áron akarom nem csak a rosszat elkerülni, amit az Úristen nem akar, hanem még azt a jót sem megvalósítani, amit nem általam akar, vagy nem most akar, vagy nem úgy."

…

"Ferenc pápa 2014-ben a Megszentelt Élet Évére írt levelében azt is kérte a szerzetesektől, hogy lépjenek ki saját intézményük falai közül, növekedjen a communió a különböző intézmények között, és indítsanak közös projekteket. Azt mondta a Szentatya: »Senki sem tudja a jövőt úgy építeni, hogy csak a saját erejére támaszkodik.«"

…

"A Szerzetesi Kongregáció a Gazdaság a karizma küldetésének szolgálatában című irányelvében arra figyelmeztet, hogy az apostoli művek, így az együttműködés során létrejött projektek nem azonosíthatók pusztán a küldetéssel. Ha pedig mégis, akkor az intézmény előtt nem áll nyitva a jövő. »A küldetésnek be kell illeszkednie Isten népének útjába. Aki pedig az Egyház küldetésén munkálkodik, annak ezt úgy kell tennie, hogy közben figyelmesen hallgat a Szentlélek hangjára. Ezen feltételek teljesülésével a karizmák és az azokat megélő intézmények számára helyreáll a jövőre való nyitottság képessége. Máskülönben fennáll a veszély, hogy a leginnovatívabb művek is csak középszerű megoldásokat tudnak kínálni, melyek kétségtelenül hatékonyak, de nem nyitottak a prófétai látásmódra, és végül kevésbé tükrözik az evangélium üzenetét.«"

A Szent István Televízió felvétele a teljes előadásról:

Deák Hedvig OP, az Árpád-házi Szent Margitról nevezett Domonkos Nővérek általános főnöknője előadásából megtudhatjuk, hogy a szinodalitás és a közösségi döntés rendjükben évszázadok óta hozzátartozik a közösségeik életét és lelkiségét meghatározó kormányzási formához, a káptalani rendszerhez.

 

 

Részletek az előadásból:

"Ha egy domonkos meghallja a szinodalitás kifejezést, akkor azonnal a prédikátorok rendjének a jellegzetes kormányzási formája, vagyis a káptalani rendszer jut az eszébe, amely a rend életének egészét meghatározza. Ez nem csak egy jogi eszköz, hanem a kormányzásnak egy olyan útja, amely kapcsolatban van a rend életmódjával, hagyományával, lelkiségével, sőt feltételez egyfajta emberképet. Célja pedig a rend prédikátor küldetésének, az evangélium hirdetésének a szolgálata. 

Amikor egy rend lelkiségével kíváncsiak vagyunk, akkor általában nem a konstitúcióknak a kormányzásról szóló részét szoktuk fellapozni, azonban a domonkosoknál ezt kell tennünk, merthogy a domonkos lelkiség a kormányzásban fejeződik ki."

…

"Ez a káptalani forma annyira jónak bizonyult, hogy a IV. Lateráni Zsinat, egyértelműen cisztercita mintára, kötelezővé tette 1215-ben az egész Egyház számára. Ez a 12. fejezete a zsinati határozatoknak, amely kötelezővé teszi minden rend, illetve minden egyháztartomány számára szinódusok, illetve káptalanok tartását. Ez befolyásolta a domonkos szervezést is."

…

"A rend kormányzásának mindhárom szintjén működik a káptalan: a konvent szintjén, a provincia szintjén és az egyetemes rend szintjén. Mindegyik korlátozza az elöljárók hatalmát."

…

"Egyedül a káptalan hozhatott törvényeket, elöljárók nem."

… 

"Három különböző összetételű testületen kell átmennie egy javaslatnak ahhoz, hogy az, úgymond, véglegességet nyerjen. Ez azért jó, mert hosszú megfontolást, türelmet igényel, és különböző szempontok érvényesülhetnek a döntésnél."

…

"A káptalan nem pusztán egy jogi forma, vagy politikai akció. A kifejezés maga is árulkodó, azt mondják, hogy egy káptalant “celebrálnak”, tehát nem csak megszervezik, megtartják, hanem celebrálják. Eleve összekapcsolták az úgynevezett “bűnbánati káptalannal” – minden káptalant így kezdtek: a vétkek nyilvános megvallásával, tehát létre hoztak egy olyan teret, ahol ki-ki a másik irgalmának alanyaként kezdte meg káptalani működését."

…

"Szent Ágoston regulájának – ugye Szent Domonkos ezt vette át a saját rendje számára – bevezetése szerint “azért gyűltetek egybe, hogy egyetértésben, un animes lakjatok a házban és egy szív, egy lélek legyen bennetek Istent keresve.” Ezt az egyetértést hivatott a káptalan előmozdítani.
A cél nem pusztán egy olyan döntés, amelyet a többség támogat, hanem eljutás egy olyan konszenzusra, amely mindenki személyes véleményén gyakran túl van.
Ez nem erőltetett egyformaságot, hanem hosszú és sok türelmet igénylő folyamatot jelent, melynek során tapasztalhatjuk, hogyan emel ki a hétköznapokból, hogyan emel ki saját magunk fölé az, hogy más nézőpontot ismerünk meg a másik meghallgatása során.
A saját igazságommal érkezem, és létrejön valami olyan, amire senki sem számított, ami meghaladja kinek-kinek a saját igazságát."

…

"A domonkos kormányzás referenciája nem a modern demokrácia, ahol gyakran a kisebbség hangja eltűnik a többséggel szemben, ahol lobbizás és egyéb nyomásgyakorló csoportok működnek, hanem az, ahogy az ApCsel 2. és 4. fejezete leírta az első hívek életét, akik együtt imádkoztak, mindenük közös volt, és közben hirdették az Úr feltámadását."

...

"Naivitás lenne azt gondolni, hogy magának a puszta módszernek az alkalmazása elégséges lenne. Inkább azt mondhatjuk, hogy ez a módszer egységben van egyfajta emberképpel és a teológiai vízióval. 

Olyan emberképen alapszik ez, ahol az erkölcs nem az Isten parancsairól és az annak való engedelmességről, tilalmakról és kötelezettségekről, illetve azok teljesítéséről szól -ez az újkori erkölcsi vízió határozta meg a szerzetesség önmagáról alkotott képét 500 évig – hanem egy olyan erkölcsi vízió, amelynek a középpontjában az ember boldogságra való meghívása áll: az erények mint az odajutás kulcsa, és az új törvény - mely a Lélek kegyelme –, ami nem papírra, hanem a szívünkbe van írva. "

A Szent István Televízió felvétele a teljes előadásról:

Berhidai Pius OFM, a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány tartományfőnöke előadásában megoszt néhány momentumot a ferencesek "úton levésének" több évszázados hagyományából, és bemutatja, hogy miként segíti a szinodális folyamat a rend együttgondolkodását, felkészülését a  ferences jubileumi időszakra.

 

Részletek az előadásból:

“…az egyik elvárás, hogy akikkel az Egyházban élek, együtt haladjak. Tehát nem arra kapok felszólítást, hogy együtt lássak, vagy hogy ugyanazt lássam, mint mások körülöttem, hanem hogy együtt haladjak. Megnyugtató és felszabadító számomra, hogy a négy kánoni evangéliumból három ugyan szinoptikus, a negyedik viszont nem. Azaz nem ugyanúgy látják és mutatják be Jézus Krisztus örömhírét, mégis mindegyik ugyanazt az örömhírt tárja fel, vagyis együtt haladnak, voltaképp szinodálisak.”

…

“…a tanítványok soha nem Jézustól függetlenül vannak úton, hanem mindig vele és/vagy érte, miatta. Ennek fényében az a szinodalitás a helyes, vagy az érthető számomra, amely krisztocentrikus. A többi hiteltelen. Ha van egyáltalán.”

…

“Rendi gyakorlatunknak számos olyan eleme van, amely azt hivatott szolgálni, hogy közösen járjunk az úton. A kérdés persze, amit időről időre meg kell kérdezni magunktól, hogy ezek a rendi gyakorlatok mennyire élők és éltetők?” 

…

“A rend központi vezetése nem csupán abban gondolkodik, hogy hozzunk össze valami látható eredményt, amit továbbítani tudunk a 2023-as Püspöki Szinódus irányába, hanem egy nagyobb összefüggésben. Azaz, hogy járjunk be szerzetesrendként egy olyan utat, amelynek célja kisebbtestvéri identitásunk megújítása, missziónk újragondolása, és a rendben felmerülő problémás kérdésekre való hívő reflexió.”

…

“A szinodális módszer, amennyiben módszer, egyáltalán nem hatékony. Nagyon nehéz eljutni A-ból B-be úgy, hogy mindenkit meg kell kérdezni róla. De ha ez nincs, akkor sokkal nagyobb a veszélye annak, hogy valaki leszáll a vonatról. Úgyhogy inkább próbálkozunk.” 

A Szent István Televízió felvétele a teljes előadásról:

Szakál Ádám SchP, a Piarista Rend Magyar Tartományának tartományfőnöke lelkesítő előadásában arról mesél, hogy a világegyházban végbement ifjúsági szinódus folyamata milyen hatással volt a Piarista Rend további munkájára, elsősorban arra, ahogy a fiatalokkal kommunikálnak.

 

 

Részletek az előadásból:

“A fiatalok nem csak tárgyai egy ilyen szinódusnak, beszélgetésnek, hanem résztvevői is.”

…

“Mit kérünk, és mit tudunk felajánlani mi, fiatalok? - ez egy nagyon fontos és jó megközelítés, mert egyszerre felelősséget is ad át a fiataloknak.”

…

“Az ifjúsági szinódus eredménye nagyon gyorsan elért oda, hogy azt a provinciai káptalanok is építsék be.”

…

“Nekünk magunknak kell annak a változásnak lennünk, amit el akarunk érni.”

…

“[a folyamat] közben mind a fiataloknak mind a felnőtt kísérőknek az önképe és az egyházképe is fejlődött.”

…

“…kapcsolatok épültek föl és félelmek le. Azaz nem annyira félelmetes már egy fiatal például nekem, aki részt vettem [az ifjúsági szinódusban], és jobban meg merem kérdezni akkor is, ha egyébként nagyon élesen fog fogalmazni.”

…

“Tapasztalati tanulásban volt részünk. Abban, hogy valóban létezik szinodalitás, valóban létezik olyan folyamat, amely eredményre vezet. És ez a folyamat valóban olyan, hogy van dokumentum eredménye is, de van átalakító eredménye is. Máshogy jövünk ki egy ilyen gyűlésből, máshogy emlékezünk rá. És éppen ezért van egy közös és hiteles tapasztalat erről, hogy mi tudunk így működni; egy közös tapasztalat arról, hogy idősebb és fiatalabb tud találkozni; hogy a rend meg tud szólítani fiatalokat.”

A Szent István televízió felvétele a teljes előadásról: