Engedd meg, hogy a másik legyen, hogy szabad legyen …
István király szentté avatásáról Hartvik püspök legendája őrzött meg tudósítást:
„Három napon át bajlódtak [István] szent testének kiemelésével, azt a helyéről elmozdítani semmi módon nem volt lehetséges. Az idő tájt ugyanis a bűnök odáig vezettek, hogy az említett László király és fivére, Salamon között súlyos nézeteltérés támadt, amely miatt Salamont elfogták és börtönbe zárták. Amint tehát a holttest kiemelésével hasztalan próbálkoztak, egy Karitas nevezetű asszonyszemély, aki a bökénysomlyói Szent Üdvözítő-templom melletti zárda lakója volt, s akinek életét az akkori közvélemény igen jelesnek tartotta, égi kinyilatkoztatásban részesülvén tudtára adta a királynak, hogy fáradozásuk hiábavaló; a szent király földi maradványait át nem szállíthatják addig, amíg Salamont a börtön rabságából ki nem eresztik, s a szabadság kegyelmét meg nem kapja. Kiengedték azért amazt a börtönből, és ismételten háromnapos böjtöt tartottak. Amikor a harmadik napon odaléptek, hogy a szent maradványokat elvigyék, a sír fölé helyezett hatalmas sziklát oly játszi könnyedséggel tudták eltávolítani onnét, mintha nem is lett volna súlya azelőtt. A harmadnapi vecsernye végeztével azután valamennyien várva várták az isteni irgalom jótéteményeit a szent férfiú érdemeiért, és Krisztus nyomban meg is látogatta népét: a szent hajlékot teljes terjedelmében elárasztották a mennyből küldött csodajelek."
Szent László király azt tervezte, hogy 1083. augusztus 15-én, István király halálának napján legyen államalapítónk szentté avatása. A fentiekből megértjük, hogy miért csúszott ez az ünnep augusztus 20-ra.
Megdöbbentő számomra, hogy mi volt Szent István királyi “működésének” utolsó mozzanata, mi koronázta meg hagyatékát?
Ezidőtájt súlyos nézeteltérés (hatalmi harc) támadt László uralkodó és Salamon megkoronázott király között. Ennek következtében László elhallgattatta, börtönbe vetette Salamont. Ne tudjon szólni, ne tudjon cselekedni, szervezkedni, tűnjön el! István viszont azt kérte, hogy Salamon legyen szabad. Engedtessék meg neki, hogy legyen, hogy hassson, hogy esetleg felfordulás okozzon.
Mintha István szerint ez volna nemzetének közösségalkotó kihívása.
Panaszkodunk magunkra, hogy a magyar mindig megosztott, ez átok rajtunk. Úgy látszik, Szent István mást sugall. Az életfeladat számunkra elsődlegesen nem a homogenitás megteremtése, hanem annak megengedése, hogy a másik legyen, hogy szabad legyen, hogy hathasson, akár még ránk is.
Guba András
kép forrása:
https://ma7.sk/tajaink/szent-istvan-kiraly-emlekei-a-felvideken-kepgaleria