“A mi feladatunk a szinóduson az, hogy együtt éljünk a nehéz kérdésekkel!”
Ma elkezdünk gondolkodni azokról a folyamatokról, amelyeken keresztül az Egyház megváltozik, az utakról, amelyeket követnünk kell. A következő különös szöveg segíthet nekünk abban, hogy lássuk, hogyan történik ez: “Jézus azután elment onnét, és visszavonult Tirusz és Szidón vidékére. Íme egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kezdett kiáltozni: Könyörülj rajtam, uram, Dávid fia! Lányomat kegyetlenül gyötri egy gonosz lélek! Egy szót sem válaszolt neki. Erre odamentek hozzá tanítványai, és kérlelték: Bocsásd el, mert kiáltozik utánunk! Így felelt: Engem csak Izrael házának elveszett juhaihoz küldtek. Az asszony pedig odaért, leborult előtte, és ezt mondta: Uram, segíts rajtam! Erre így válaszolt: Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és a kutyáknak dobni. Az asszony ezt mondta: Így igaz, Uram! Persze a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról lehullanak. Ekkor így szólt hozzá Jézus: Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod! És még abban az órában meggyógyult a lánya.” (Mt 15,21-28)
Első pillantásra úgy tűnik, mintha Jézus goromba lenne, amikor kutyának nevezi az asszonyt. Csak az asszony személyes hite miatt tesz kivételt a lányával. „Engem csak Izrael házának elveszett juhaihoz küldtek ... no, rendben, és hozzád.”
Ez a találkozás az ötezer ember megvendégelése, amely a zsidókhoz szóló küldetést szimbolizálja, és a négyezer ember táplálása között történik, amely pedig a pogányokhoz szóló misszióra utal. Jézus azt mondta az asszonynak, hogy csak saját házanépe számára van elég kenyér, ám néhány sorral később láthatjuk, hogy több mint elég kenyér lesz mindenkinek: hét kosárnyi maradék. A mélyreható átmenet pillanatával állunk szemben.
Hogyan történt ez? A középpontban Jézus hallgatása áll: „Egy szót sem válaszolt neki”. Ez a hallgatás nem visszautasítás. Ez az a csend, amelyről Madre Maria Grazia olyan gyönyörűen beszélt a lelkigyakorlaton. Azt mondta, hogy „minden imádság és minden Istenért végzett munka gyökerénél Isten csendes légzése vibrál.” [1]
Ebben a csendben hallgatja Urunk az asszonyt és hallgatja Atyját. Az Egyház mélyebben belemerül az isteni szeretet misztériumába azáltal, hogy időt szán mély kérdésekre, amelyekre nincsenek gyors válaszaink. A jeruzsálemi zsinat kérdése: hogyan lehetnek a pogányokat az egyház tagjai? Vagy a niceai zsinaté: hogyan erősítsük meg abbéli hitünket, hogy Jézus valóban Isten és valóban ember volt? Kalkedónban pedig: hogyan lehetséges, hogy Isten valóban három és valóban egy?
A mi feladatunk a szinóduson az, hogy együtt éljünk a nehéz kérdésekkel. Ne akarjunk megszabadulni tőlük úgy, mint ahogyan a tanítványok meg akartak szabadulni az asszonytól. Melyek a mi kérdéseink? Az asszony eljön Jézushoz szenvedő lánya miatt. Bizonyára válaszolnunk kell az anyák és apák világ minden tájáról érkező kiáltásaira, kiknek lányait és fiait a háború és a szegénység által elragadja. Nem szabad becsuknunk a fülünket, mint ahogy a tanítványok tették.
Vannak olyan mély kérdések is, amelyek sok vita alapjául szolgálnak. Hogyan lehetnek egyenlőek és mégis különbözőek az Isten képére és hasonlatosságára teremtett férfiak és nők? Nem kerülhetjük ki a kérdést azzal, hogy tagadjuk az egyenlőséget vagy a különbözőséget. Hogyan lehet az egyház a megkereszteltek közössége, akik mindannyian egyenlők, és mégis Krisztus Teste, különböző szerepekkel és hierarchiával? Ezek mély kérdések.
Az isteni szeretet misztériumában úgy haladunk előre, hogy együtt élünk ezekkel a kérdésekkel, imádkozunk értük, meghallgatjuk egymást, éjjel-nappal elmélkedünk rajtuk. Ahogy a zsoltár mondja: “Ám akiket szeret, ő azokat elhalmozza, jóllehet alszanak.” (127,2) Hacsak össze nem dől az ágy!
Ebben a történetben az áttörést egy különös beszélgetés hozza meg: “Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és a kutyáknak dobni. Az asszony ezt mondta: Így igaz, Uram! Persze a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról lehullanak.” Ez sértőnek tűnik. Hogyan nevezhette Jézus ezt az asszonyt és a lányát kutyának? Máté ezt az esetet Márk evangéliumából vette át, ahol az asszony szír-föníciai származásúként szerepel. Ashkelonban felfedeztek egy 700 kutyatetemből álló temetőt. Kistestű kutyák voltak, amelyek természetes halált haltak. [2] Kis kutyaszobrokat is találtak. Úgy tűnik, hogy a kutyák voltak az emberek legjobb barátai, az otthonok megbecsült tagjai. Domonkosként megértem ezt, mivel minket az „Úr kutyáinak”, Domini canes-nak hívnak!
Tehát a mi Urunk rendkívül kreatív, és az asszony számára ismerős otthon képét alkalmazza, amelyben a kutyáknak szeretett helyük van. A zsidók számára a kutyák tisztátalan állatok voltak, amelyeket nem engedtek be a házba. Az ajtón kívül éltek, mint azok, akik Lázár sebeit nyalogatták. Jézus az asszony tapasztalatához nyúl. Átlépi népe kulturális korlátait. „Legyen úgy, amint kívánod.” Sziénai Szent Katalin ezt a szabadság nagy ígéretének tekinti. Azt írja: „Isten határtalan jósága itt tárja fel azt a kincset, amelyet lelkünknek adott, a saját szabad akaratunk kincsét.” [3]
Sokan szeretnék, ha ez a szinódus különféle kérdésekre azonnal igent vagy nemet mondana! De az egyház nem így halad előre az isteni Szeretet mély misztériumában. Nem szabad elmenekülni a nehéz kérdések elől, mint a tanítványok, akik azt mondták: Hallgattasd el! Időzzünk el ezeknél a kérdéseknél az imádság és a kölcsönös meghallgatás csendjében. Hallgatunk, de ahogy valaki mondta, nem azért, hogy válaszoljunk, hanem hogy tanuljunk. Kinyújtjuk a képzeletünket, hogy új módokon legyünk Isten házanépe, amelyben mindenki számára van hely. Máskülönben, ahogy Angliában mondják, csak a Titanicon rendezzük át a székeket.
A tanítványok ellenséges fogadtatása ellenére az asszony marad. Nem adja fel és nem megy el. Kérlek Benneteket, maradjatok, bármi is legyen az egyházzal kapcsolatos csalódottságotok oka! Folytassátok a kérdezést! Együtt fogjuk felfedezni az Úr akaratát!
[1] Meditation at lauds, October 1, 2024.
[2] Rebekah Liu. “A Dog under the Table at the Messianic Banquet: A study of Mark 7. 24 – 30”, Andrew’s University Seminary Studies, Vol. 48, No. 2, 2010, pp. 251-255.
[3] Le Lettere, 1.262, Quoted by Paul Murray OP, St Catherine of Siena: Mystic of Fire, Preacher of Freedom, Word on Fire Institute, Park Ridge, 2020, p. 30
Szöveg és kép forrása: Vatican News
Köszönjük a fordítást Kalmár Petrának