A szinódus nem parlamenti gyűlés, hanem a meghallgatás és a közösség megélésének helye
Az erőszak megállítására irányuló felhívás nyitotta meg a Püspöki Szinódus közgyűlésének második ülésszakát. A felmerülő témák között szerepelt a szinódusi munkacsoportok fontossága és a nők egyházban betöltött szerepe is. Grech bíboros megerősítette, hogy a közgyűlés minden tagja részt vesz a pápa békekezdeményezéseiben: a Santa Maria Maggiore-i rózsafüzér imádságban, valamint a böjtre szóló felhívásban.
Béke, megbocsátás, a nők szerepe és a munkacsoportok módszertana: ezek voltak a fő témák az október 3-i sajtótájékoztatón, melyet a nemrég elkezdődött szinódus eddigi munkájáról tartottak. A találkozóra a Szentszék sajtótermében került sor - a Via della Conciliazione felújított helyiségében - a közgyűlés titkárainak, Giacomo Costa jezsuita és msgr. Riccardo Battocchio jelenlétében. Jelen voltak továbbá a szinódus küldöttei, Maria de los Dolores Palencia Gómez nővér, a Congregación de las Hermanas de San José mexikói szerzetese és msgr. Daniel Ernest Flores, Brownsville (Texas) püspöke; valamint a Kommunikációs Dikasztérium prefektusa és az Assize Information Commission elnöke, Paolo Ruffini.
A sajtótájékoztatón bejelentették, hogy a meghívott 365 főből 356-an voltak jelen a VI. Pál teremben, ahol megválasztották az egyes csoportok szóvivőit. Ellkezdődött az Instrumentum laboris (IL) első fejezetének, az Alapok-nak a tárgyalása. Ruffini ezután felidézte, hogy a „lelkiség és az imádság” nagyon fontos helyet kap a közös munkában, és hogy „a világ helyzete jelen van a szinódus minden tagjának és résztvevőjének elméjében és szívében”, különösen azért, mert vannak köztük olyanok, akik háborús vidékről érkeztek. “Ma délelőtt, a találkozó megnyitóján a békéért imádkoztunk” – emlékezett vissza a prefektus, megismételve a pápa múlt vasárnapi Angelusán mondott szavait: „Mindent meg kell tenni az erőszak megállítása és a béke útjainak megnyitása érdekében.” A pápa által létrehozott tíz munkacsoporttal kapcsolatban hangsúlyozták: a szinódus főtitkárságának koordinálásával a szinódusi folyamaton belül működnek.
Costa atya megismételte azt, amit a pápa többször is mondott, nevezetesen, hogy "a szinódus nem parlamenti gyűlés, hanem a meghallgatás és a közösség megélésének helye." Hozzátette, hogy ez nem "retorikai utalás, hanem megélt tapasztalat". Nem véletlen, hogy a teremben érezhető légkör "nagyon örömteli, benne van a találkozás öröme, a vitába való elmélyülés képessége." Majd a munkacsoportokra összpontosítva arra buzdított, hogy tekintsünk rájuk a „szinodális élet laboratóriumaiként”, amelyek nyitottak minden hívő hozzájárulására, és amelyekbe 2025 júniusáig fogadják a hozzászólásokat. „Ezért nincsenek zárt megbízások - jegyezte meg -, hanem inkább nyitott csoportok, alkalmak, ahol megtanulunk együtt dolgozni, mint résztvevő egyház". A munkacsoportok a szinódus igazi útitársai azzal a feladattal, hogy "egy "mini" szinódusi folyamatot hajtsanak végre olyan témákkal kapcsolatban, melyek kapcsolódnak, de nem feltétlenül esnek egybe az IL-al."
A sajtó kérdésére a jezsuita elmagyarázta az első és a második szinódusi ülések módszereinek különbségét: 2023-ban a cél az volt, hogy meghallgassák a nézőpontok sokféleségét, az „egyház történeteit”, amelyeknek meg kellett jelenniük. 2024-ben a szinódusnak egy másik funkciója is van: az egész egyházhoz hasonlóan iránymutatást ajánl a Szentatyának az időközben megtett út gyümölcseként, hogy ne egyöntetüsítést, hanem harmóniát teremtsen. A mai módszer – tette hozzá Costa atya – ahelyett, hogy kérdéseket nyitna meg, egy mélyreható „lelki beszélgetés” alapján segít azonosítani néhány elemet, amelyet elemezni kell, mindig szabad tereket hagyva, hogy elkerüljük a bezáródást.
Monsignor Battocchio a megbocsátás fontosságára helyezte a hangsúlyt, ami a pápa által vezetett bűnbánati virrasztáson különös hangsúlyt kapott október 1-jén: “Ez az ünneplés – mondta – egy stílust és annak annak tudatosítását jelzi, hogy mit jelent egyháznak lenni, mert a bűnös testvér nem idegen, hanem valaki, akinek a terhét nekem kell hordoznom, hogy megvalósíthassam a megtérés útját, amelyben mindannyian részt veszünk". "Mi vagyunk az egyház annyiban, amennyiben elér minket Isten irgalmassága.” – jegyezte meg, majd ezt követően kitért a teológusok közgyűlésen betöltött szerepére. Monsignor Battocchio hangsúlyozta feladatukat, hogy figyelmesen, „teológiai intelligenciával” hallgatják meg, hogy mi lesz hangsúlyos a párbeszéd során. A teremben fontosságukat az is kiemeli, hogy a munkaasztalaik idén 2023-hoz képest központibb helyen helyezkednek el.
Palencia Gómez nővér „nagy szabadságról és nagy lelkesedésről” beszélt, kifejtve, hogyan engedi meg a szinódus a résztvevőinek, hogy együtt haladjanak, „figyelembe véve ennek a világnak a valóságát, amely szélsőséges, de amelyet Isten, a Miatyánk tekintetével kell szemlélni." Valójában csak így lesz „lehetséges a szinodalitás és a misszió konkrét tapasztalatában való növekedés.” Majd újságírói kérdésre a nők egyházban betöltött szerepével kapcsolatban kiemelte, milyen gyümölcsök vannak már jelen ezen a területen, különböző kontextusokban és kontinenseken. Különösen Latin-Amerikában szerzett tapasztalataiból következtethetett arra, hogy „a nők szerepét, ajándékaikat egyre inkább elismerik a szinodális egyházban”. Dolores nővér hangsúlyozta annak lehetőségét is, hogy „megnyíljunk az új tapasztalatok és új javaslatok előtt a női szerep felfedezésében.”
“Fokozatosan haladunk”, ismételte meg az apáca, “de ez egy olyan út, amely folyamatban van, mind a laikusok, mind a megszentelt életet élő nők számára. Az is rajtunk múlik – fejezte be –, hogy megszabaduljunk a „klerikalizmus” stílusától.” A sajtó kérdései a női diakonátust is érintették. Ezzel kapcsolatban a konferencia előadói felidézték, mit mondott tegnap a teremben Victor Manuel Fernández bíboros, a Hittani Dikasztérium prefektusa. Elhangzott, hogy még nem érett meg az idő e gyakorlatra, és jó, hogy a témát elmélyülten, egy közösen átélt egyházi mérlegelésben járják körül.
Ezután Monsignor Flores kapott szót, aki elmondta, hogy a 2023-as első szinódusi ülés óta sok minden beérett, mert „az egyház élete haladt előre, így nem vagyunk ugyanazon a ponton, mint tavaly. Akárcsak a fák, éjjel növünk, vagyis a növekedés csak később látszik.” Beszédében a csend fontosságára is kitért. Ezt a témát Maria Ignazia Angelini anya az október 1-jén tartott meditációjában elemezte: a csend nem üres dolog, hanem olyasféle teljesség, amiből az Ige kirajzolódik: „Ez a szinodális stílus alapvető része, mert lehetővé teszi számunkra a világ lelki megértését” – magyarázta msgr. Flores.
Elmélkedésében központi szerepet játszott a helyi nézőpontok megértése is, amelyek, mint mondta, „nem „az igazság ellenségei”, hanem lehetővé teszik az egyház számára azt a fegyelmezett és türelmes meghallgatást, amely segítségével átfogó képet kapjunk Krisztus arcáról. Hozzátette, a szinódus feladata, hogy „olyan koherens hangot találjon, amely kifejezi az egyház hangját, mai életét, tapasztalatait, ami alapvető a szinódusi munkában, és ami sokkal többet ér, mint az "én" - zárta a prelátus. “A szinódus ezt a „mi”-t keresi, amelyhez mindannyian tartozunk.”
Végezetül a pápa által október 6-ra és 7-re meghirdetett két békekezdeményezés került elő: a Santa Maria Maggiore-i rózsafüzér imádság, valamint a böjt- és imanap.
Kép és szöveg forrása: Vatican News
Köszönjük a fordítást Kalmár Petrának