A kapcsolat terei
A vatikáni VI. Pál-teremben október 15-én délelőtt tartott szinódusi ülésszak a Szent Péter téri oszlopcsarnok alatt élő hajléktalan brazil költőre, José Carlos de Sousára való emlékezéssel kezdődött, aki augusztusban hunyt el, de akinek temetését ma Konrad Krajewski bíboros, a Szeretetszolgálat Dikasztérium prefektusa és Leonardo Steiner brazil bíboros celebrálta a vatikáni Santa Monica kápolnában.
A hírt Paolo Ruffini, a Kommunikációs Dikasztérium prefektusa és a szinódus információs bizottságának elnöke osztotta meg a keddi tájékoztatón.
Felidézte, hogy a hajléktalan férfit korábban Krajewski bíboros dikasztériumának munkatársai segítették, és arról volt ismert, hogy nem pénzt kért a turistáktól, hanem időnként füzeteket, amelyekbe verseit írhatta.
Bejelentette továbbá, hogy kedden este fél hétkor levetítik a Matteo Garrone által rendezett Io Capitano című filmet, amelynek néhány szereplője is jelen lesz. A vetítés a Kulturális és Oktatási Dikasztérium kezdeményezése.
A kapcsolatok terei mint a találkozás helyei
Sheila Pires, az információs bizottságának titkára kiemelte a Maria Ignazia Angelini bencés nővér és Hollerich bíboros által vezetett délelőtti ima és elmélkedés legfontosabb pontjait. Aláhúzta Angelini nővér elmélkedéséből azt a tanítást, miszerint az evangélium dinamizmusára reflektálva “az egyháznak konkrét kontextusban kell megtestesülnie.” Megjegyezte, hogy az emberi interakciók terei lehetőséget kínálnak az evangélium megélésére és hirdetésére.
Dinamikus látásmód
Hollerich bíboros jelentésében kiemelte az Instrumentum Laboris III. részének, a “Helyek” témájának szentelt fejezet fontosságát. Pires hozzátette, a beszélgetések középpontjában a missziós kontextusok, különösen a nagyvárosok álltak, egy dinamikus, nem statikus, a migrációt is figyelembe vevő látásmódon belül.
Az együtt járás területeiről és az egyház egységét formáló kötelékekről elmélkedve Hollerich bíboros arra kérte a küldötteket, hogy vegyék figyelembe a valós életbeli kontextusokat, óva intve az elvont univerzalizmustól. A bíboros azt is megjegyezte, hogy az egyház nem érthető meg anélkül, hogy ne gyökerezne egy helyen és egy kultúrában, kiemelve a helyek és kultúrák összekapcsolódását.
Előretekintés: Az út folytatása
Nirmala Alex Maria Nazareth nővér „egyedülálló élményként” jellemezte a szinódust, amely lehetőséget nyújt arra, hogy az egyház képviselőivel világszerte kapcsolatba kerüljenek. Inspirálónak nevezte Timothy Radcliffe domonkos szerzetes és Maria Ignazia Angelini nővér elmélkedéseit. A jövőre nézve Nirmala nővér hangsúlyozta, hogy hazatérve kapcsolatot kell teremteni a helyi egyházakkal. Reménykedve néz a jővőbe, megjegyezve, hogy miután elkezdtük ezt az utat, nem fordulhatunk vissza, csak előre mehetünk.
A helyben és kultúrában gyökerező egyház
Steiner bíboros, a brazíliai Manaus érseke is a mai felszólalók között volt. Külön kiemelte a szinódusból eredő új utakat, különösen azt, hogy ezek hogyan illusztrálják a szinodalitás gyakorlati jelentőségét.
A bíboros megjegyezte, hogy Brazíliában ez a folyamat már előrehaladott, sok nő és állandó diakónus aktívan vezet közösségeket az Amazonas vidékén. „Amit itt megélünk, az segít nekünk még jobban megérteni a szinodalitást a helyi egyházunkban” - mondta a brazil bíboros. Hangsúlyozta, hogy az interkulturalitás és a vallásköziség kulcsfontosságú egy olyan egyház számára, amelynek a környezetében kell gyökereznie.
A nők szerepe a brazil egyházban
Steiner bíboros megosztotta, hogy a hatalmas, kilencvenezer négyzetkilométeren elterülő Manaus-i érsekség területén a nők több mint száz éve meghatározó szerepet játszanak a paphiány okozta helyzetek megoldásában. Kiemelte, hogy sok nő vezet közösségeket, különféle pasztorális szolgálatokban tevékenykednek, továbbá mélyen részt vesznek a karitatív munkában és a börtönszolgálatban. A nők - hangsúlyozta - az egyház lényeges elemét képviselik, nélkülük az egyház nem lenne ugyanaz.
Ami a női diakónusok vitatott témáját illeti, Steiner bíboros elismerte, hogy a távoli közösségekben sok nő már most is de facto diakónusként működik.
Csodálatát fejezte ki munkájuk iránt és azt javasolta, hogy a női diakonátus újjáélesztése igazodhatna a történelmi előzményekhez. „Miért ne lehetne visszaállítani a felszentelt női diakonátust?” - tette fel a kérdést, megjegyezve, hogy ez a szerep kiegészíthetné a férfi diakónusokét. A kérdés, mondta, nem a nemről, hanem a hivatásról szól.
Környezeti válság Brazíliában
A szinódus résztvevői megvitatták a különösen az Amazonas vidékén tapasztalható környezeti válsághelyzetet is, ahol a hónapok óta tartó szárazság miatt a folyók hajózhatatlanná váltak és sok közösséget elszigeteltek.
Steiner bíboros szörnyűnek nevezte a helyzetet. A vízhiány az Amazonason túli régiókat is érinti. Szomorúságának adott hangot a ragadozó halászatnak és a higanyszennyezésnek a régió érzékeny ökoszisztémájára gyakorolt káros hatásai miatt. Bár a szinódus nem foglalkozik kifejezetten környezeti kérdésekkel, Steiner bíboros hangsúlyozta, hogy Ferenc pápa Querida Amazonia című szinódus utáni buzdítása keretet ad a környezetnek a szinódus szerves részeként való megértéséhez.
„A szinodalitás, amelyet most tapasztalunk, egyházi küldetésünk része, és ezt az utat a szinódus vége után is folytatnunk kell” - mondta.
Kérdés a papi cölibátusról
A papok cölibátusával kapcsolatos kérdésre válaszolva, amely az egyik legtöbbet tárgyalt téma volt 2019-ben a panamai rendkívüli szinóduson, a brazil érsek elismerte, hogy nehéz ezer közösségre mindössze 172 pappal dolgozni, és hogy el kell mélyíteni a közösség és a szolgálat közötti kapcsolatot.
Ugyanezen a ponton Roberto Repole bíboros, torinói érsek hozzátette, hogy már a szinódusi közgyűlésen a keleti egyházak házas püspökei jelenlétének köszönhetően, „a szolgálat formáinak gazdagsága van jelen.”
A globális egyház tükröződése
Repole bíboros arról is beszélt, hogy a szinódusi folyamat milyen jelentőséggel bír saját egyházmegyéje számára. A résztvevők lelki mélysége és a közöttük növekvő bajtársiasság erős benyomást tett rá. A torinói érsek hangsúlyozta, hogy a szinódus tükrözi az egyház egyetemes jellegét, amely különböző kultúrák hangjait foglalja magába az evangélium hirdetése közben. Újságírói kérdésekre válaszolva Ruffini kitért a fogyatékkal élők befogadására is, elismerve, hogy ez a téma felmerült és mindenki szívéhez közel áll. „Az én munkacsoportomban” - mondta - ”ez már szóba került és az elkövetkező napokban meglátjuk, hogy az általános gyűléseken is szóba kerül-e majd. Az biztos, hogy a téma mindenki szívéhez közel áll és tudunk többet tenni. Amikor a kicsikről, a kirekesztettekről beszélünk, akkor a fogyatékkal élőkről is beszélünk.”
Kép és szöveg forrása: Vatican News
A fordítást köszönjük Kalmár Petrának.