A decentralizáció akkor „egészséges”, ha szilárd elvek vezérlik.
Ez a gondolat állt a szinódus munkájáról szóló október 18-i tájékoztató középpontjában.
A terület fogalmának újradefiniálása
Az elmúlt időszak meghallgatásainak középpontjában az Instrumentum laboris Helyek című fejezete állt.
Ruffini kiemelte, hogy számos hozzászólás hangsúlyozta a helyi egyházak fontosságát, megjegyezve, hogy „az egységet szolgálják”, egyediségük nem fenyegetés, hanem „különleges ajándék.” Példaként említette a keleti katolikus egyházakat, amelyek hagyományait meg kell védeni, mivel azok „kincset jelentenek az egyház számára”, és így „szerves és nélkülözhetetlen részei” annak.
Sokan rámutattak annak fontosságára, hogy nemcsak a „túlélést” kell biztosítani, hanem „a keleti katolikus egyházak újjáélesztését is, mind származási régióikban, mind a diaszpórában.”
Egyesek azzal érveltek, hogy „a történelem során az egységnek volt egy olyan felfogása, amely nem volt egészen helyes”, és hogy időnként a latin egyház „igazságtalanul viselkedett a keleti sui iuris egyházakkal szemben, teológiájukat másodlagosnak tekintve.” Ma azonban az egyik kihívás a terület fogalmának újradefiniálása, amely nem csupán fizikai teret jelent. A diaszpóra miatt „vannak keleti katolikusok, akik olyan területeken élnek, ahol a latin rítus van túlsúlyban.”
Decentralizáció
Azzal széles körben megvitatott kérdéssel kapcsolatban, hogy a húsvétot a testvéregyházakkal azonos napon ünnepeljék Ruffini megjegyezte, hogy megállapodás született arról, hogy ez jövőre megtörténjen. A közgyűlésen azonban felmerült a kérés, hogy az egész szinódus részéről érkezzen javaslat egy állandó közös időpontra.
A Rómától a perifériákig történő decentralizáció számos elmélkedés tárgya volt a szinódusi ülések során, ami felkeltette az újságírók kíváncsiságát is. Pires kifejtette, hogy elemezték az „egészséges decentralizáció” meghatározásának kritériumait. Az alulról szerveződő kisközösségeket is kiemelték, mint „a szinodális egyház kiváltságos tereit.” Megjegyezték, hogy e közösségek számára a digitális környezet nagy jelentőséggel bír, mivel segíthet a kapcsolat fenntartásában nemcsak virtuálisan, hanem területileg is.
Együtt haladni a laikusokkal
Pires beszámolója szerint számos kezdeményezés arra bátorított, hogy „ne féljünk a szinodalitástól, mert az nem gyengíti a különböző karizmákat és szolgálatokat, sem a helyek sajátosságait.”
Felhívás hangzott el a plébánia témája körüli további párbeszédre, ahol „az adminisztratív feladatok megfojtják a missziós lelkesedést, ezért kreatívan kell gondolkodnunk.” Különösen szükséges, hogy „meghalljuk a szenvedők kiáltásait, mivel a helyi egyház szinodalitása a szenvedés valóságában is megnyilvánul.”
Ahhoz, hogy a szekularizált társadalmakban a hit jó harcát megvívjuk, ahogyan Szent Pál tanácsolta, fontos, hogy „együtt járjunk a laikusokkal” - idézték fel: „az egyház egészséges decentralizációja növelheti a közös felelősség dimenzióját Isten népében, mindig az egység, a tanítóhivatalhoz való hűség, a Péter utódával való egyházi közösség, a helyi egyházak tisztelete, a szubszidiaritás és a szinodalitás keretein belül.”
Az evangéliumnak „minden kultúrában és minden helyen testet kell öltenie, a mozgalmak és az új egyházi valóságok közösségi dimenzióját erősítve.” Egy nagy tapsot kapott felszólalás - jegyezte meg Pires - kiemelte az egyház „egység a sokféleségben” hivatását, és úgy jellemezte azt, mint „élő organizmust, amelynek Krisztus a szíve, és amely eleven testként él népének létezése által.”
Nők és fiatalok befogadása
A női diakonátus témájában néhány hozzászóló hangsúlyozta, hogy „az egyház nem lehet csak férfiak ügye”, és hogy bár a nők kérik, hogy vegyenek részt a döntéshozatali folyamatokban, ez önmagában nem elég.
Amikor a fiatalok azt állítják, hogy „spirituálisak, de nem vallásosak”, akkor ez ösztönözze arra az egyházat, hogy „a digitális terekben is pásztorok legyenek”, ahol a fiatal férfiak és nők töltik idejüket.
A jövő hét meghatározó lesz a záródokumentum tervezetéről szóló egyeztetések szempontjából, amelyet, ahogyan Mario Grech bíboros reggel kijelentette, „az intenzív imádság légkörében kell megközelíteni.” „Ezért - tette hozzá Ruffini - a hétfői ülésszak 8:30-kor a Szentléleknek szentelt szentmisével kezdődik a Szent Péter-bazilikában.
Kihívások a Földközi-tenger térségében
A Földközi-tengertől Afrikán át Latin-Amerikáig a földrajzilag távoli régiókat hasonló kihívások és a megoldásuk iránti közös vágy köti össze. Ez volt a közös szál, amely összekötötte a felszólalásokat és az ezt követő újságírói kérdéseket.
Elsőként Jean-Marc Aveline marseille-i bíboros szólalt fel. Kiemelte az egyház mediterrán térségben való munkálkodásának koordinálásában betöltött szerepét, amelyet Ferenc pápa bízott rá. A hangsúly főként a különböző egyházi közösségek nehézségeinek meghallgatásán volt. „A Földközi-tenger nem csak egy tanulmányi téma - mondta Aveline - hanem egy olyan régió, ahol drámai forgatókönyvek játszódnak le: háborúk, szabadságjogok megsértése, korrupció, nem beszélve a migrációról”, amelyre külön támogató hálózatokat hoztak létre.
„Meg kell értenünk, hogyan járulhat hozzá az egyház az igazságosságra és a békére irányuló erőfeszítésekhez ebben a régióban” - hangsúlyozta Aveline, emlékeztetve egy esetleges, a Földközi-tengerrel foglalkozó szinódusra vonatkozó javaslatára.
Szenvedés és remény Latin-Amerikában
Ezután Luis José Rueda Aparicio bogotai bíboros beszélt a hazájában és egész Latin-Amerikában szerzett hitbeli tapasztalatokról, ahol elmondása szerint „szenvedés és remény is van.” A helyi egyház arra törekszik, hogy „a szegényekhez egyre közelebb álló lelkiséget” ápoljon, mivel a szegénységet nemcsak az Észak-Amerika felé irányuló migráció, hanem a kábítószer-kereskedelemmel kapcsolatos problémák is súlyosbítják.
Ebben a kihívásokkal teli környezetben „az egyháznak sikerült összefogni és megtalálni annak módját, hogy megközelítse a valóságot, igyekezve azt a hit és a remény szemével szemlélni.” Az eredmény a bíboros szerint „Isten országának konkrét jelenléte”, amelynek célja, hogy növekedjen és az egész kontinensen megvalósuljon az evangelizáció.
Küzdelmek Dél-Szudánban
Stephen Ameyu Martin Mulla bíboros, a dél-szudáni Juba érseke az országa előtt álló kihívásokkal foglalkozott. Megosztotta, hogy bár a dél-szudáni nép háborút vívott a szabadságért, de még mindig messze van a békétől, számos megoldatlan kérdés gyötri. A Dél-Szudánban aláírt békemegállapodások továbbra is csak részben valósulnak meg - ezt a témát egy küldöttség vetette fel a Ferenc pápával 2018-ban tartott történelmi találkozón.
Azóta azonban kevés változás történt, még a pápa afrikai országba tett látogatása után is. Ezért - mondta az érsek - úgy véli, hogy a szinódusi párbeszéd képes lehet kezelni az előttünk álló társadalmi és politikai kérdéseket. A másik csapás, amely a nemzetet sújtja, a globális felmelegedés. Mulla bíboros megemlítette Bentiu városát, amelyet a dél-szudáni heves esőzések miatt teljesen elöntött a víz. Az érsek szerint az egyre inkább összekapcsolódó világunkban senki sem mondhatja, hogy az ilyen problémákhoz semmi köze.
A szinódust övező lelkesedés
Végezetül Luis Marín De San Martín püspök, a szinódus főtitkárságának altitkára a világ előtt álló kihívásokról beszélt. Elmagyarázta, hogy a szinódus hogyan keresi válaszait ezekre a kérdésekre, egy olyan nyitott egyházat ápolva, amely világos nyelvezettel képes a mai kérdések kezelésére.
A püspök négy alappillért emelt ki, amelyeken az egyháznak meg kell állnia: krisztusközpontúnak, testvériesnek, befogadónak és dinamikusnak kell lennie. „Tévednek azok, akik hatalmi harcokat látnak a szinódusi közgyűlésen belül, ilyen nem létezik” - tette hozzá a püspök. „Bárcsak megoszthatnánk a lelkesedésünket egy válságokkal teli világban!” A szinódusi párbeszédek eközben több kettősség körül forogtak: szinodalitás és az idők jeleire való odafigyelés, egység és sokféleség, központ és periféria. Utolsó mondataiban kiemelte: “ne csüggedjünk a pesszimizmus miatt, amely néha megragad bennünket.”
Azonnali válaszok
A sajtótájékoztató során a szokásos módon teret adtak az újságírói kérdéseknek. Az „egység a sokféleségben” koncepciójának megvalósításával kapcsolatban Rueda Aparicio bíboros rámutatott, hogy ez a koncepció máris tükröződik az „új és innovatív szinodális stílusban”, ahol a női szinódusi tagok jelenléte az „újdonság és a haladás” leglátványosabb jele.
Az azonnali válaszokat követelőknek való megfelelés kérdésében Marín de San Martín püspök a szinódust magához a keresztény hithez hasonlította: „Ez Krisztus megtapasztalása. Ha nem éljük meg, soha nem fogjuk teljesen felfogni.” Hangsúlyozta, hogy a szinódusi folyamatnak nem szabad elvontnak maradnia, hanem a valóságban kell gyökereznie. Ebben az összefüggésben a plébániák, mint „elsődleges közösségek” továbbra is kulcsfontosságúak maradnak.
Záródokumentum
A tájékoztató résztvevőit a püspökök szerepével és tekintélyével kapcsolatos párbeszédről is kérdezték. „Ezt a témát elég alaposan körbejártuk” - ismerte el a kolumbiai bíboros XXIII. Szent János meggyőződését idézve, miszerint a hit letéteményese »mindig ugyanaz« marad, de »minden helyzethez hozzá kell igazítani«. Aveline bíboros ezután betekintést nyújtott a szinódus záródokumentumának kidolgozásába. Elmondta, hogy a dokumentum szintetizálásával foglalkozó bizottság azt kívánja biztosítani, hogy “a szavazásra javasolt szöveg ne térjen el túlságosan az elmúlt hetek munkája során kifejtett véleményektől.”
Kép és szöveg forrása: Vatican News
A fordítást köszönjük Kalmár Petrának.