Mt 1,16.18-21.24a vagy Lk 2,41-51a
Kék Emerencia elmélkedése
Józsefről nem sokat tudunk meg az evangéliumokból, csak Jézus születésének leírásánál és a tizenkét éves Jézus jeruzsálemi „eltűnésekor” találkozunk vele. Mégis, ez a kevés elég ahhoz, hogy az Istenben való hit, bizalom és ráhagyatkozás megélésében példakép legyen. József minden elmondható racionális érv ellenére elhiszi mindazt, amit az angyal álmában mond neki arról, hogy jegyese miért és kitől vár gyermeket. Talán ugyanúgy nem érti az angyal szavait, mint a gyermek Jézus szavait, amikor az az Atyja dolgaiban való tennivalójáról beszél a jeruzsálemi templomban – de elfogadja kiválasztottságát, az erre a nem egyszerű feladatra való meghívást, ráteszi az életét és teszi a kötelességét kérdés nélkül: elveszi feleségül a világ szemében megesett menyasszonyát és felneveli a megszült gyermeket. Kívülről úgy tűnhetett és bizonnyal vannak, akik ma is ezt látják bele, hogy ez a Dávid házából származó zsidó férfi nem más, mint egy sajnálatra méltó bolond, akit „megfogtak” egy gyerekkel – ez azonban csak a látszat. Számunkra, hívők számára a Jézussal történtek fényében nyilvánvaló: József olyan férfi, aki a maga csendességében és józanságában nem kezdi el túlgondolni a dolgokat, nem kezd el siránkozni azon, hogy mi van és hogy mi lesz, hanem beleáll abba a feladatba, amit Isten bízott rá és döntésének megfelelően teszi a dolgát. Ő is, amint Jézus is, nem tesz mást, mint az Atya dolgaiban „van”. Nem tudjuk, mi történt vele a későbbiekben, hogyan és mikor halt meg, hova temették, nem tudunk élete nagy kérdéseiről, esetleges lázadásairól, megingásairól, problémáiról, de ezeket nem is fontos ismernünk. Ami az üdvösségünk szempontjából lényeges, az József Istennek, és az Istenre mondott „igen”-je és az ebben való állhatatos kitartása. Csendes, de annál erősebb és kifejezőbb példa ő számunkra a Mária és Jézus melletti megmaradásban, az Atya dolgaiban létre. Mert csak így érdemes hívőnek lenni.