Máté-Tóth András teológus, vallástudós, egyetemi tanár, a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Vallástudományi Tanszékének alapító professzora, az SZTE és a Sapientia Főiskola közös vallásismeret képzésének oktatója. Arra kértük, foglalja össze nagyjából kétezer karakterben, miért fontos a vallásokról való tudás.
A vallások ugyanúgy részei a társadalmi és a kulturális valóságnak, mint a tudományok, az egészség vagy a munka. A magyar oktatási rendszer részben a kommunista indoktrináció, részben a modernitás félreértése miatt nagyrészt elhanyagolta a vallásról való ismeretátadás feladatát.
Ez pedig nagy kiszolgáltatottságot jelent a jelen folyamatok közötti eligazodásban. Például számos kulturális és morális alapevet, melyek manapság egyre inkább meginogni látszanak, nem tudunk visszavezetni keletkezésük gyökereihez. Hogy miért tekintjük az embert szentnek és sérthetetlennek, hogy miért van értelme önzetlennek lenni és nem csak a saját javunkat keresni, hogy a nagyvonalúságunk miért terjedjen túl a családi, törzsi határokon, hogy a hibáink, vétkeink és bűneink elkövetése után hogyan lehetünk mégis a társadalom méltósággal bíró tagjai. A vallások ismerete hihetetlen tágas, mély és sokféle választ kínál ezekre a kérdésekre.
Különösen azok számára tűnhet fontosnak a vallások hagyományaiba és jelenébe való elmélyülés, akik felelősséggel viseltetnek másokért, és akik a környezetük alakításában felelősen és megalapozottan akarnak dönteni. A vallásismeret ugyanakkor egyfajta immunitást is biztosít. Sokan azt hitték és hirdették, hogy a világ, főképpen Európa, egyre vallástalanabb lesz. Ezzel szemben azt tapasztaljuk, hogy a társadalmi és politikai diskurzus túltelített vallási vonatkozásokkal. Aki nem ismeri a vallásokat, azt a politikai diskurzus félrevezeti. Aki nincs fölvértezve legalább a vallási műveltség alapjaival, azt könnyű elcsábítani álvallási technikák gyakorlására, amelyekért drágán megfizethetünk.
Végül a vallások ismerete az irodalom, a zene és a képzőművészetek alkotásainak értését és élvezetét nagyban segíti. Nemcsak a kifejezetten egyházi művekről van szó, hanem azokról a mélyen emberi motívumokról, amelyek a szépséget, a jóságot, egyben a bánatot és a kínt állítják elénk szemlélésre.
Mindez nem hit és nem meggyőzés, hanem műveltség, a színvonalas gondolkozás lehetősége és a kulturális sokféleség gazdagságának csodálata.