2Sám 7,1–5.8b–12.14a.16; Zsolt 88; Lk 1,67–79
Fehérváry Jákó OSB, rektor elmélkedése
Mi lesz ebből a gyerekből, mi lesz ebből a kalácsból,
mi lesz ebből a karácsonyból?
Kisült-e már? Ide véle!
Az étel-, csomagolópapír és befejezetlen házimunkahalmok, 12 órába besűrítendő egy hétnyi teendők hegyei-völgyei, lelkem elvégzetlen utolsó simításai között ma reggel megszólal egy hang és kedvesen megkérdezi tőlem:
„Hát te akarsz házat építeni nekem lakásul?”
Lehuppanok a kiegyenesítetlen halmok és betöltetlen völgyek között, és fotelomban csukott szemmel mondom neki:
„Hát persze, Uram! Mint mindig…”
Áldott az Úr, Izrael Istene, mert meglátogatta és megváltotta az ő népét: meglátogatja, megváltja, és szívesen vesz szállást felkészületlen otthonaiban, szétszálazatlan életeiben.
Köszönöm. Most már nyugodtan süröghetek!