Február 12-én jelent meg Martin Werlen, egykori einsiedelni bencés apát új könyve, „A remény építési területei” címmel. A svájci katolikus hírportál, a kath.ch összefoglalóját közöljük.
Martin Werlen, az einsiedelni monostor egykori apátja, aki ma a vorarlbergi St. Gerold prépostja, újabb könyvet jelentetett meg. A sikeres szerző azzal a kérdéssel szembesíti az olvasókat, miként tudja ismét útra kelésre késztetni az egyház önmagát és másokat. Hatalmas válságokkal és kihívásokkal teli korunkban Werlen szerint az a fontos, hogy az egyháztól való tömeges elfordulás ellenére és a bénító hatású öntükrözés helyett teret adjunk „a Szentlélek kreativitásának”, s „közös útra” induljunk olyanokkal, akikkel korábban nem kötöttünk szövetséget.
A XXI. században egyenesen „katasztrofális mértéket” ölt az egyháztól való eltávolodás, hangsúlyozza Werlen. Míg korábban az embernek akkor kellett igazolnia magát, ha nem volt hajlandó együtt haladni az egyházzal, „ma akkor kell igazolnia magatartását, ha még az egyházhoz tartozik”. Sajnos maga az egyház sem vétlen abban, hogy sokan hátat fordítanak neki: Werlen főként a különböző táborok között folyó vitákat bírálja, amelyek felemésztik az ember energiáját. Élesen elkülönülnek egymástól azok, akik már feladták, „mert már nem számítanak rá, hogy megvalósulnak a sürgetően fontos reformok”, és azok, akik visszafelé fordulnak, s vissza szeretnének térni a véleményük szerint „dicső múltba”. E szakadék miatt az egyház önmaga akadályává válik, s már szinte senkit nem érdekel, mit tud mondani a teljes életről.
Ennek ellenére sokszor váratlanul olyan kérések és felhívások érkeznek az egyház képviselőihez, hogy emeljék fel a hangjukat. Könyvének megírására „ezek a meglepő alkalmak és a nyomukban járó tapasztalatok is indították” Werlent, aki szerint az egyház ma olyan, mint egy „építési terület”, ahol „egészen szokatlan közegekben is sor kerül az Istennel való találkozásra”. Kár, hogy az egyház szava, üzenete teljesen eltávolodik az emberek életétől, és az egyház „sokszor csak önmaga körül forog” – ennek következtében a nyilvánosság alig vesz tudomást arról „a sok-sok jó dologról, ami nap mint nap az egyházban történik”. Ezért minden kereszténynek feladata, hogy új módon élje át egyháztagságát, s tudatosítsa magában, hogy fontos feladata van olyan gyakorlati területeken, mint „az emberségesség, az igazságosság, a béke, az ökológia, a nemi egyenlőség és még oly sok minden egyéb”. Aki „ugyanis istentapasztalatra tesz szert, nem gubbaszt tovább tétlenül”, hangsúlyozza Martin Werlen.