Iz 7,10–14; Zsolt 23; Lk 1,26–38
Dohány Edit elmélkedése
Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem,
mert szelíd vagyok és alázatos szívű,
s megtaláljátok lelketek nyugalmát.
Jézus magához hívja a megfáradt embert, ugyanakkor munkára, tanulásra ösztönöz. Az iga nem kegyetlen szerszám, ellenkezőleg: megkönnyíti a teher cipelését. Jézus tanítása nem plusz teher, hanem segít a nehézségekben: ha megtartjuk parancsait, könnyebb lesz az élet, ha az általa kijelölt úton járunk, eljutunk az Atyához. Nem elég csak az igyekezet, erre a személyiségünket is alkalmassá kell tenni. A „szelíd” ember kedves, az „alázatos szívű” meghajol egy magasabb jó előtt, tudja, hogy ő a világ közepe. Jézus elénk élte ezt, arra hív, hogy merjünk változtatni önmagunkon is. Ez gyakorlást igényel, készséggé kell válnia, hogy egy idő után már ne tudjunk másként élni. Így lel nyugalmat a lélek: tudjuk, hogy jó úton járunk, s ha néha el is botlunk vagy irányt vesztünk, újra rátalálhatunk az Atyához vezető útra. A feladat az adventben a mód és az idő megtalálása arra, hogy alázatosan, szelíden kivonva magunkat a rohanásból, tényleg meg tudjuk élni azt a nyugalmat, melyet csak Jézus tud adni.