Iz 11,1–10; Zsolt 71; Róm 15,4–9; Mt 3,1–12
Szabó Ráhel OP elmélkedése
Teremjétek a megtérés méltó gyümölcseit!
A karácsony sok ember számára a nagy vásárlások, tülekedések, idegeskedések ideje. Sok embernek mára ez maradt a karácsonyból. Sokuknak eszébe sem jut, hogy valójában mit ünneplünk, eszükbe sem jut Jézus, Isten, Mária, vagy a megváltás.
Egy kicsit olyan ez, mint amikor valakinek születésnapja van, és mindenki mindenkinek értékes, szép ajándékokat ad, csak az ünnepeltnek nem, csak őt hagyják figyelmen kívül. Ilyen lett a karácsony: szem elől tévesztjük a lényeget, az egyetlen szükségest: Krisztust, aki a megváltásunkért jött közénk.
A mi karácsonyunk ne olyan karácsony legyen, amiben épp az ünnepelt nem kap semmit. Kapjon Ő is (vagy csak Ő?) ajándékot. Minek örülne Jézus a leginkább? Talán a szívünknek. Hogyan adhatjuk oda neki a szívünket? A megtérés méltó gyümölcseként.
Hiszen az Isten végső soron a szívünkért jött el. Erre vágyik, ezt akarja megmenteni, megváltani, gyógyítani, és annyira vágyik erre, hogy vállalta, Benne, a második isteni személyben is emberi szív dobogjon. Az ő isteni szeretettől áthatott emberi szíve a mi szívünkre vágyik. Készítsük fel szívünket, hogy karácsonykor megtérésünk méltó gyümölcseként ajándékozhassuk oda Neki.