2025. március 16.
Nagyböjt 2. vasárnapja
Abban az időben Jézus kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot, és fölment velük a hegyre imádkozni. Míg imádkozott, arca teljesen átváltozott, ruhája pedig hófehéren ragyogott. S íme két férfi beszélgetett vele: Mózes és Illés. Megdicsőülten jelentek meg, és haláláról beszélgettek, amelyet Jeruzsálemben kell majd elszenvednie. Pétert és társait elnyomta az álom. Amikor fölébredtek, látták dicsőségét és a mellette álló két férfit.
Azok már épp menni készültek. Péter akkor így szólt Jézushoz: „Mester, jó nekünk itt lennünk! Hadd csináljunk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.” Nem tudta ugyanis, hogy mit mondjon. Közben felhő támadt és beborította őket. A felhőben félelem szállta meg őket.
A felhőből szózat hallatszott: „Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok.” Miközben a szózat hangzott, Jézus ismét egyedül volt. Ők pedig hallgattak, és senkinek sem árultak el semmit abból, amit láttak.
Lk 9,28b-36
„Amikor fölébredtek, látták dicsőségét.” – ébredéseimre gondolok. Az első szavakra, amik eszembe jutnak, amikor megszólal az óra. Az első dologra, amit meglátok, amikor kinyitom szemeimet. Péter Jakab és János furcsa álmukból ébredve Jézus ragyogó dicsőségét látják. Azét a Jézusét, aki a Mózessel és Illéssel haláláról beszélget, nemsokkal azelőtt, hogy elindulna Jeruzsálem felé, „felemeltetésének” helyére. Halálra ítélt embersége különös ragyogásban, földöntúli, Isteni fényben tűnik fel, felragyog benne a feltámadás fénye. A közelgő kudarc sötétségét most beragyogja ez a fény. Ébredéseimre gondolok. Ki néz vissza rám a fürdőszoba tükréből? Halálra ítélt erőfeszítések, feladat-hegyek tükröződnek, vagy Isten dicsősége, ami nem más, mint az élő Ember. Add Uram, hogy felébredve dicsőséged lássam. Élő, halálra szánt és feltámadott emberséged dicsőségét. Ámen.
Fehérváry Örs Jákó OSB