Mk 14,1-15,47 vagy röv.: Mk 15,1-39
Bakos Gergely OSB elmélkedése
Jézus Jeruzsálem közelébe ér. Tanítványaival az Olajfák hegyének lejtőjénél áll. Ott, ahol majd néhány nap múlva elkezdődnek megpróbáltatásai: tusakodása imájában a rá váró szenvedéssel, virrasztó magánya, szembesülése az árulóval és elfogatása…
Az őt éljenző tömeg és Jézus tanítványainak jó része még aligha sejt valamit a Jézusra váró szenvedésekből. Atyjuk, Dávid országának eljövetelét ünneplik a Mester személyében! Hiszen itt van Ő, az Istentől teljesen eltöltött vezető. Ő, aki személyében egyszerre ígéret és beteljesedés. Gyógyulás, fölszabadulás, együttérzés, igazságosság. Mindez sugárzik Jézusból.
Szelíden jön, hivalkodás nélkül. Tudatában van ugyan személyes hatásának, mégsem akar lázadást szítani: nem akar egy mégoly igazságos fölszabadítási mozgalom élére állni. Ő másképp száll szembe a Birodalom túlerejével.
Azt az országot hozza el, amit népe Dávid uralkodása óta szomjazott, kívánt, s amelyik azóta sem érkezett el. Azt az álmot valósítja meg, amit Isten álmodott az emberről: a szent, különleges népről, ahol mindenki testvér.
Salom ben Korin, XX. századi zsidó teológus írta: „A Messiás abban az országban fog megnyilatkozni, amit elhoz.ˮ Istennek ez az országa pedig már Jeruzsálem előtt, a szenvedés előtt fölragyogott Jézus szavaiban s tetteiben.
E ragyogás, e fény, az isteni szeretet fénye e napokban, a szenvedés és megdicsőülés húsvéti napjaiban lesz teljessé: Márk evangélista tanúsága szerint Jézus, a Szenvedő Emberfia mutatja meg, hogy kicsoda Isten Fia, s mint jelent Isten országa, köztünk működő hatalma.
A szenvedő Emberfiát, ezt az értünk szenvedő Isten Fiát, ezt az értünk kicsivé lett Végtelen Istent aligha érthetjük meg a Vele való közösség: a szív és a lélek, az érzület és sors közössége nélkül:
Szerető szívvel kell követnünk Őt e napokban – hogy követhessük Őt életünk mindennapjaiban!