Advent 1. hete, péntek
December 6.
Iz 29,17-24 Zsolt 26 Mt 9,27-31
Tanító útján egyik alkalommal két vak követte Jézust. Egyre ezt kiáltozták: „Könyörülj rajtunk, Dávid fia!”
Amint hazaérkezett, bementek hozzá a vakok. Jézus megkérdezte tőlük: „Hiszitek-e, hogy tudok segíteni rajtatok?”
„Hisszük, Uram!” – felelték azok.
Akkor megérintette szemüket, és így szólt: „Legyen a hitetek szerint!” Erre megnyílt a szemük. Jézus pedig rájuk parancsolt: „Vigyázzatok, ezt senki meg ne tudja!”
Ám azok elmenvén, elhíresztelték a dolgot az egész vidéken.
Imrédy Sarolta elmélkedése
Ki a vak, és ki a látó? Vaknak mondott emberek látták, ki Jézus. Követték. Tudták kihez fordulhatnak, tudták kiben higgyenek. És mertek hangot adni a hitüknek. Hittek, és cselekedtek hitük szerint. Kétség nélkül.
Látóként miért vonja el annyi minden a figyelmünket Jézusról? Advent idején hangoztatjuk, hogy ez a várakozás, elcsendesedés ideje, és figyeljünk jobban az eljövendőre. Mégis a naptárunkat teletömjük programokkal, feladatainktól roskadozik az íróasztalunk, és még egyéb tennivalók hada vesz körül minket. Hol marad a várakozás? Összpontosítom-e figyelmemet arra, akiről szól az ünnep? Látom-e, hogy hova fordítsam figyelmemet? Ha tudom, kire fordítsam figyelmemet, akkor mi gátol meg abban, hogy eszerint cselekedjek?
A két vak által megélt hitet nem tudjuk átélni a rohanások közepette. Gondoljuk át, hol tudjunk csökkenteni azokat a dolgokat, melyek gátolják éles, tiszta látásunkat. A rorateban, az imában, a másokra fordított figyelemben benne legyünk teljesen, mindez ne csak a kipipálásról szóljon.
Törekedjünk arra a hitre, amit a vakoktól tanulhatunk, és kérjük őszinte, befogadó szívvel!