Tudnunk kell ítélkezés nélkül hallgatni
XIV. Leó pápa homíliája a pápák sírja közelében bemutatott misén a Szent Péter-bazilika altemplomában
Kezdem néhány angol szóval, aztán pedig olaszul is beszélek.
Az evangélium, melyet a jó pásztor vasárnapján hallottunk, azt mondja: „Juhaim hallgatnak szavamra. Ismerem őket, és ők követnek engem.”
A jó pásztorra gondolok, különösen ezen a vasárnapon, mely oly jelentős a húsvéti időben. Miközben az Egyház által rám bízott új küldetés kezdetét ünnepeljük, nincs jobb példakép, mint maga Jézus Krisztus, akinek életünket adjuk, és akire támaszkodunk. Jézus Krisztus, akit követünk. Ő a jó pásztor, ő ad nekünk életet: ő az út, az igazság és az élet. Ezért örömmel ünnepeljük ezt a napot, és hálásan köszönjük, hogy itt vagytok.
Ma anyák napja van. Azt hiszem, csak egy édesanya van itt: boldog anyák napját kívánok! Isten szeretetének egyik legcsodálatosabb kifejeződése az anyákból áradó szeretet, különösen gyermekeik és unokáik iránt.
Ez a vasárnap több okból is különleges: az elsők között említeném a hivatásokat. A bíborosok legutóbbi közös munkája során, az új pápa megválasztása előtt és után, sokat beszéltünk a hivatásokról az Egyházban, valamint annak fontosságáról, hogy mindannyian együtt keressük őket. Elsősorban azzal, hogy jó példát mutatunk életünkkel, aztán az örömmel, azzal, hogy megéljük az evangélium örömét, nem szegjük kedvét másoknak, hanem inkább igyekszünk bátorítani a fiatalokat, hogy hallják meg az Úr hangját, kövessék azt, és szolgáljanak az Egyházban. „Én vagyok a jó pásztor” – mondja nekünk.
Most szólok néhány szót olaszul is, mert küldetésünk már nem csak egy egyházmegyére vonatkozik, hanem az egész Egyházra kiterjed: fontos ez az egyetemes szellem. Ezt találjuk az olvasmányban is, melyet hallottunk (ApCsel 13,14.43–52). Pál és Barnabás Antiochiába mennek, először a zsidókhoz, de ők nem akarnak hallgatni az Úr szavára, ezért elkezdik hirdetni az evangéliumot az egész világnak, a pogányoknak. Elindulnak, mint tudjuk, erre a nagy küldetésre. Szent Pál Rómába jön, ahol végül beteljesíti küldetését. Ez egy újabb példa a jó pásztor tanúságtételére. De ebben a példaadásban egy egészen különleges felhívás rejlik mindannyiunk számára. Nagyon személyes módon is elmondtam, ez az evangélium hirdetése az egész világnak.
Bátorság! Ne féljetek! Jézus sokszor elmondja az evangéliumban: „Ne féljetek!” Bátornak kell lennünk tanúságtételünkben, a szavainkkal és főleg életünkkel adott tanúságtételünkben: az életünket kell adnunk, szolgálnunk kell, néha nagy áldozatokat kell hoznunk ahhoz, hogy ezt a küldetést teljesítsük.
Olvastam egy kis eszmefuttatást, mely nagyon elgondolkodtatott, mert az evangéliumban is megjelenik. Valaki felteszi a kérdést: „Amikor az életedre gondolsz, hogyan magyarázod azt, ameddig jutottál?” Az eszmefuttatásban adott a válasz bizonyos értelemben az enyém is, és ezt a hallgat ige fejezi ki. Milyen fontos a hallgatás! Jézus azt mondja: „Juhaim hallgatnak szavamra.” Fontosnak tartom, hogy mindannyian egyre jobban megtanuljunk hallgatni, hogy párbeszédet folytassunk. Először is az Úrral: mindig hallgassuk Isten szavát! Aztán hallgatni másokat, tudni hidakat építeni, tudni úgy hallgatni, hogy ne ítélkezzünk, ne zárjuk be az ajtókat abban a meggyőződésben, hogy mi már az egész igazságot ismerjük, és senki sem mondhat nekünk semmit. Nagyon fontos hallgatni az Úr hangját, hallgatni egymást, ebben a párbeszédben, és látni, hová hív bennünket az Úr.
Járjunk együtt az Egyházban, kérjük az Urat, adja meg nekünk ezt a kegyelmet, hogy tudjuk hallgatni az ő szavát és szolgálni az ő egész népét!
(Fordította: Tőzsér Endre)