Róm 10,9–18; Zsolt 18A; Mt 4,18–22
Vízvárdy Rita SSS elmélkedése
Jézus megszólította őket:
„Gyertek, kövessetek, s én emberek halászává teszlek benneteket!”
Ez a történet feltár valami nagyon alapvetőt Isten és ember történetéből. Olyan valóság teljesedik, ami a teremtés óta zajlik: Isten hívja az embert, hogy kapcsolatba lépjen vele. És kezdettől fogva vannak, akik készek követni őt: vele tartani és részt vállalni az életéből, a küldetéséből. Általuk válik valósággá az előző versben meghirdetett mennyek országa. Jézus a halászokat, Pétert és Andrást, Jakabot és Jánost emberek halászának hívja. Ha követjük Krisztust, nem kell kicserélődnünk: ő épít adottságainkra, tapasztalatainkra, isteni távlatába állítja és beteljesíti azt, akik valójában vagyunk. De lesz olyan is, amit magunk mögött kell hagynunk, ami akadályozná a Krisztus-követést. Ez az út a búzamag útja, amely elhal, hogy bőséges termést hozzon. Jézus hívását és a tanítványok válaszát egyszerűség és bátorság jellemzi. Jézussal együtt haladó életemben hol fedezem fel ugyanezt?