Tornay Krisztina Petra elmélkedése
„Hogyan lehet az, hogy ti a vámosokkal meg a bűnösökkel együtt esztek és isztok?”
Az olvasmányoknak ma két fontos eleme van: a megtérés, a bűnnel való szakítás, az irgalom útjára térés, s a szombat és a közös lakoma önfeledt ünneplése. Összekapcsolódásuk már az Ószövetségben is meglepő: ugyanazt a jutalmat ígéri a próféta, ha gyönyörködünk a szombat áldott idejében és kiemeljük azt a hétköznapi teherviselés közönségességéből, és ha irgalmasok vagyunk, és irgalomért könyörgünk. Erőt, felüdülést, győzelmet, világosságot, örömöt kapcsol mindehhez, s az örökség élvezését, vagyis olyasmit, amire szívből és elemi módon vágyunk.
S ezt az elemi vágyat látjuk Lévi történetében is, amely arra indítja őt, hogy felálljon és elhagyjon mindent: konkrétan az asztalt, a pénzeket, papírokat, eszközöket, kollégákat… Jézus után megy és neki rendez ünnepi lakomát, együtt esznek, isznak, beszélgetnek, örülnek, nagy társasággal. Olyasmi ez, ami méltán botránkoztatja a becsületes, jó zsidókat, akik betartják a törvényt. S mégis: Jézus ezt a közös lakomázást, együttlétet gyógyítónak tartja, azok számára, akik sebesültek, betegek, lankadtak, bűnösök. Vagyis mindazoknak, akik ezt tudják magukról.
Milyen meglepő nekünk, „jó keresztényeknek”, ha Jézus éppen nem velünk tart, hanem beül a bűnösök és lenézettek közé és közösséget vállal velük. Meghívja Lévit és barátkozik az ő barátaival, kollégáival. Milyen öröm lehetett köztük és milyen savanyúság és keménység hangzik a számonkérő szavakból…