Beszéd a Regina caeli elimádkozása előtt (a mise végén)
Most, a szertartás végén szeretnélek köszönteni mindnyájatokat és köszönetet mondani mindnyájatoknak, rómaiak és a világ számos tájáról érkezett hívek, akik részt kívántatok venni ezen a szentmisén.
Külön is szeretném kifejezni köszönetemet a számos országból érkezett hivatalos küldöttségeknek, valamint az egyházak és egyházi közösségek, illetve más vallások képviselőinek.
Nagy szeretettel köszöntöm azt a több ezer zarándokot, akik a testvérületek jubileumára jöttek az összes földrészről. Kedves barátaim, köszönöm, hogy életben tartjátok a népi jámborság nagy örökségét!
A mise alatt erősen éreztem Ferenc pápa lelki jelenlétét, aki kísér bennünket a mennyből. A szentek közösségének eme összefüggésében szeretném megemlíteni, hogy tegnap a franciaországi Chambéryben boldoggá avatták Camille Costa de Beauregard áldozópapot, aki az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején élt, és buzgó lelkipásztori szeretetről tett tanúságot.
A hit és a közösségvállalás örömében nem feledkezhetünk meg a háborúkban szenvedő testvéreinkről sem. Gázában az életben maradt gyermekek, családok, öregek éheznek. Mianmarban újabb ellenségeskedések követelték ártatlan fiatalok életét. A meggyötört Ukrajna végre tárgyalásokat vár egy igazságos és tartós béke érdekében.
Ezért, amikor Máriára bízzuk Róma püspökének, az egyetemes Egyház pásztorának szolgálatát, „Péter bárkájából” a remény jeleként őrá tekintsünk, a tenger csillagára, a jó tanács anyjára! Könyörögve kérjük, hogy közbenjárására megkapjuk a béke ajándékát, a szenvedők gyámolítását, vigasztalását, és annak kegyelmét, hogy mindannyian a feltámadott Úr tanúi lehessünk.
(Fordította: Tőzsér Endre)
Forrás: https://www.magyarkurir.hu/xiv-leo/xiv-leo-papa-regina-caeli-elimadkozasakor