A bártfai Születés-oltár
1500 körül
Tornay Krisztina írása
Miközben ezt a szöveget írom, mélyen a hatása alatt állok a székelyudvarhelyi és a prágai tragédiáknak, amelyek most, a 2023-as karácsonyunkat megelőző napokban gyerekek, fiatalok tragikus halálát, megsebesülését, csonkulását okozták.
Közben elérkezett a karácsony ünnepnapja, a Jézus megtestesülésén való öröm ideje, amikor mindnyájan a betlehemi istállóban történő áldott jelenetekre figyelünk. Egymás mellett a két világ: a bensőségesség, gyengédség, szeretet és a külső sötétség fenyegetése.
Nézzünk most egy olyan középkori szakrális alkotásra, amely ismeri ezt a kettősséget és nem fél ábrázolni!
Az oltár középső részét faragott domborműves oltárszekrény és predella alkotja. A szekrényben Jézus születésének jelenetét látjuk, négy szent nő szobrával körbevéve, alatta a predellán pedig a vizitáció, a királyok imádása és az angyali üdvözlet jelenetei sorakoznak. Ezek szorosan összetartoznak: Isten megtestesülésének földi története, fontos pillanatai.
Az oltár szárnyain azonban egy másik, egy sokkal komorabb történet-sor bontakozik ki: balra fent Mária halála, lent a tizenkét éves Jézus megtalálása a templomban, jobbra fent a betlehemi gyermekgyilkosság és jobbra lent pedig az Egyiptomba való menekülés jelenete látható.
A középső faragott oltárrész gyermekien kicsiny mellékfigurái- az angyalkák, a háttér kicsinyke felnőttjei, köztük a pásztorok és a predella hasonlóan kicsiny figurái egy olyan gyermeki, szelíd színezetű, de arannyal teljes világot rajzolnak meg, amiben a kisgyermekes anyák élnek.
Ebben a világban minden apróságnak jelentősége van, a játékosság, kedvesség és figyelmes, aprólékos gondoskodás uralja. A mesék világa is ez és a rezdülések, apróságok világa. Bensőséges vidék: az egyetlen felnőtt méretű alak benne Mária, aki maga is hódol a kisgyermeke előtt.
Kedves a jászol mellett ábrázolt két állat is, a Szent Ferenc nyomán elterjedt karácsony éjszakai játékos jelenet ábrázolása: valóságos állatok lehelnek meleget az újszülöttre. Ezt a képet a bennünk élő gyermek nézegeti kedvvel és játékos örömmel, a részleteket megfigyelve és fantáziájával kiszínezve.
A középső oltárrész sok gyermeki figurája közt egyedül felnőttként ábrázolt térdelő Mária magánya azonban szembesítő erejű is. Simeon jóslatával felérően kemény beszéd, kemény kép-beszéd. Ő az egyedül, aki teljes súlyával hordozza a megszületett életre leselkedő minden veszély lehetőségét: akinek tőr járja át a szívét, aki megismeri, mi a szenvedés.
Az oltárszárnyakon kibontakozó világ, amely ezt az idillt körülveszi, félelmetes: a gyermek elvesztése, féltése, a Szentcsalád ismeretségi-rokoni körében zajló kegyetlen gyermekgyilkosságok, a menekülés-menekítés, az élet megóvása, s végül a halál, az anya halála jelennek meg a táblaképeken.
Az oltáron ez a két valóság együtt jelenik meg: Mária derűje, imára kulcsolódó kezei, áhítata és a Kisjézus ölelésre-elfogadásra nyíló karjai együtt mégis a reményt, a bizalmat, az Élet győzelmének szelíd erejébe vetett hitet erősíti bennünk.
Azt üzeni, hogy a gyengédségben, bensőségességben ábrázolt édesanya, Mária mindent elbíró, védelmező anya is, aki képes megvédeni és felnevelni a gyermekét, hogy „élete legyen és bőségben legyen”. És akihez bizalommal fordulhatunk azokban a sötét helyzetekben, amelyekben emberileg tehetetlenek vagyunk.
Az oltárról részletesebb elemzést itt olvashat
https://dunapartiiskola.sapientia.hu/kereszteny-noi-spiritualitas/kereszteny-ikonografia-feltarulo-tanitas