2025. március 24.
3. nagyböjti hét hétfő
A názáreti zsinagógában Jézus így beszélt a néphez: „Bizony mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Száreptában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Námán.” Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték Jézust a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott.
Lk 4,24–30
A szíriai Námán és a szidoni özvegyasszony nem a választott néphez tartoztak. Jézus emlékezteti a népet Istennek arra az oldalára, aki nem válogat, szeretete nem korlátozódik csupán egy népre. A zsinagógában lévők viszont másként gondolják. Számukra felháborító Istent ilyennek bemutatni. Ki kell rekeszteni, el kell hallgattatni azt, aki a jól megszokott istenképet provokálja. „De ő áthaladt közöttük.” Mennyi könnyedség van ebben a sorban! Nem azt írja az evangélista, hogy kiszabadította magát, vagy hogy sietve elrohant. Hallja és látja a reakciókat, és azzal, hogy áthalad, kiveszi az akadályból az erőt. Ahogyan majd húsvét után áthalad a sziklasíron és a zárt ajtókon is.
Kalmár Petra