Hernádyné Szemere Rita elmélkedése
„Az én Atyám szüntelenül munkálkodik, ugyanúgy munkálkodom én is.” Jn 5,17
Amikor ezt az igét, olvasom, azonnal megnyugszom, mély békesség tölt el.
Isten SZÜNTELEN, szünet nélkül, folyton folyvást munkálkodik:
gondoskodik rólam, törődik velem, kiárasztja rám kegyelmét!
Ő „vezérel szüntelen, s még a kietlen helyeken is felüdít! Erővel tölti el tagjaimat”.
Akkor is, ha alszom, akkor is, ha ébren álmodom,
akkor is, ha pihenek, és akkor is, ha dolgozom,
akár hiszek Benne, akár nem,
akár tudok róla, akár nem,
akár befogadom kegyelmét, akár nem.
Ő szüntelen munkálkodik!
Ő ott van életemben, itt van velünk.
Vigyáz rám, ránk, az egész világra!
Ha még oly hihetetlen is jelen korunkban.
Nem kell félnem, szoronganom,
nem kell aggódnom a jövőmért, a szeretteimért, a munkahelyemért, a világ sorsáért.
Csak Rá kell bíznom mindent.
Mert Ő jelen van és szüntelen munkálkodik!
S én hogyan tehetem hozzá a saját részemet?
Hogyan válaszoljak az Ő szüntelen szeretetére?
Elegendő, ha
szüntelen bízom Benne,
szüntelen keresem arcát,
szüntelen Rá tekintek,
szüntelen az Ő parancsain gondolkodom,
szüntelenül beismerem bűnös mivoltom,
szüntelenül reménykedek segítségében,
szüntelen hozzá emelem kezem az éjben,
szüntelen könyörgök,
szüntelen Hozzá kiáltok,
szüntelen imádkozom,
és soha bele nem fáradok,
szüntelen szolgálom Őt,
szüntelen örülök Őbenne,
szüntelen dicsérem Őt,
szívem szüntelen Neki zeng,
szüntelen gyönyörködöm az Ő szerelmében,
szüntelen hálát adok Neki!
SZÜNTELEN, szünet nélkül, folyton folyvást Őbenne élek!