Tornay Krisztina M. Petra SSND elmélkedése
A SZEPLŐTELENÜL FOGANTATOTT SZŰZ MÁRIA ünnepén az ősevangéliumhoz viszi figyelmünket az egyház. A gonosz, a bűn, a halál – egyáltalán, az Isten-nélküliség sötétsége – olyan borzasztó sokk az emberpár számára, hogy nem is tudnak megbirkózni vele. Menekülés, bujkálás, vádak, mentegetőzés, szégyen… ebben a helyzetben hangzik el a Szó, az immár állandósult, az összes ivadékokra is örökre ránehezedő zavar, háború, ellenségeskedés, mardosás közepette. Elsőre nem is túl vigasztaló, hiszen az ivadékok, az Évától származó minden ember és a gonosz ivadékai közt kibékíthetetlen ellenségeskedés az elháríthatatlan következmény. Már talán ez is jó hír: hogy tudniillik nem a gonosz győz, hanem újra és újra szembekerül Éva gyermekeivel, akik ellene feszülnek. Évát becsapta, félrevezette, az ivadéknak a sarka – gyenge pontja – felé mardos, de azok felveszik vele a harcot. Sőt, széttiporják a fejét – ez végül is a győzelem megcsillanása. Évát szedte rá a gonosz és őt vigasztalja a végső győzelem reménye. S a történelem – egyben az üdvösség története is – asszonyok hosszú láncán át hagyományozza ezt a reményt, ott van minden új ember születése pillanatában, az élet győzelmének pillanataiban, a szeretet melegségének fényénél. Ezért bátran mondhatjuk, hogy az asszonyok, a nők a remény őrzői, akik „a legkétségbeejtőbb helyzetekben – tanúja ennek a múlt és a jelen történelem – egyedül képesek szembeszállni a bajokkal, élhetővé tenni az életet szélsőséges helyzetekben, makacsul bízni a jövőben”* Ez egyetemes, túlmutat a kereszténység világán, minden valaha élt és élő ember evangéliuma. S ennek a női küldetésnek a szépségét ünnepeljük a legszentebb nő, Isten Anyja, a Szeplőtelen Szűz Mária ünnepén.
* Hittani Kongregáció: Levél a Katolikus Egyház Püspökeihez a férfi és nő együttműködéséről az Egyházban és a világban