Révay Edit OCV elmélkedése
„A mi Istenünk, akit tisztelünk, ki tud szabadítani minket az égő tüzes kemencéből és a te kezedből.”
Dániel próféta a babiloni fogság idején Isten tagadására felszólított három ifjú történetében arról ír, hogy a tüzes kemencében sértetlenül jártak-keltek a lángok között; magasztalták Istent, aki Úr minden fölött.
Rabságba vetve is, a lángok között is szabadok voltak. Isten nem hagyta őket magukra, erről maga a király vall: „Én azonban négy férfiút látok, és ezek kötelékeiktől megszabadulva, sértetlenül járnak-kelnek a lángokban. A negyedik éppen olyan, mint Isten angyala.”
Igen, maga Isten az, aki szabaddá tesz bennünket szélsőséges, látványos helyzetekben és mindennapjaink kisebb-nagyobb nehézségeiben is. A vágyott szabadsághoz az iránytű öröktől fogva ott rejlik Krisztusban.
János idézett szakaszából is világos: mindenki, aki élete középpontjából kitessékeli önmagát és helyére beengedi Istent, többé már nem rabja önmagának, az istenszeretők határtalan belső szabadságát élheti meg.