Nyáry Péter elmélkedése
Ma temetjük Édesanyámat, aki 96 évet élt e földi világban.
Engem különösen is megérint, ahogy tanítványaitól búcsúzva Jézus olyan magától értetődő természetességgel beszél szeretetről és örömről, hogy azt érezhetjük: ez a legtermészetesebb dolog. Hogy ez egy természetes létmód, amiben a szeretet és az öröm dominál. Nem az hangzik el, hogy „akkor… ha”, „így vagy úgy”, „előbb…aztán…”. Teljes egyszerűségében mondja meg, milyen kapcsolatban van az Atyával és hogy ugyanezzel a szeretettel szeret minket is. Kijelentéseiben jelen van az önátadás és az egymáshoz való kapcsolódás, szinte egyenlőség jelet téve az Atyához fűző viszony és a barátság közé. Hogyha így vagyunk az egymás közötti kapcsolatokban, ez már megélése az Atya és a Fiú közötti viszonynak. Ezzel nem csak az Atya szeretetébe hív be, hanem a kis körben megélt szeretetkapcsolatokba is. Az, hogy hogyan vagyunk egymással és az Atyával, átfedésben van, a kicsi kör belesimul a nagyobba, a végtelenbe, hogy így legyen teljes – minden emberi veszteséggel együtt.
Gazdagon.