Kalmár Petra elmélkedése
„Hogyan történhet meg ez…”
Több dolog miatt sem könnyű olvasnom ezt az evangéliumi szakaszt.
Egyrészt kikezdi bennem annak az Istennek a képét, aki óvatosan és finoman érkezik hozzám, párbeszédbe hív, életem felől kérdezget, különféle utakat sugall, több lehetőséget is felkínál. Én pedig majd hosszasan fontolgatok, aztán vagy cselekszem, vagy nem, és mindezt a saját tempómban. Ebben a találkozásban azonban semmi ilyesmi nincs. Isten nem kérdést tesz fel Máriának, hogy „mit szólnál hozzá, ha te lennél fiam anyja?” Kész terv érkezik, rövid és velős kijelentés formájában: Gyermeket fogansz. Fiút szülsz. Jézusnak fogod nevezni.
Másrészt Mária válasza is nehéz: „Íme, az Úr szolgálóleánya.” A görög eredetiben használt kifejezés rabszolgát jelent. Sem az emberi, sem az isteni kapcsolati rendszerben nem hangzik jól. Hát nem szabadságot hozol, Uram? Mondjam azt, hogy a rabod vagyok, senki máshoz nem tartozhatok?
És végül itt van ez is: „...történjék velem szavaid szerint.” Jézus maga is hasonló kijelentést tesz, amikor a Getszemáni kertben gyötrődik: „...ha lehetséges…de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te.” Uram, nem könnyű így imádkozni. Uram, nem könnyű a rabodnak lenni. Uram, nem könnyű Veled.