Guba András SP elmélkedése
„Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer!”
A példabeszédben szereplő arányok a képtelenségig túlfeszítettek. Tízezer talentum akkora összeg, amit senki sem kezelt abban az időben. Ugyanilyen irreális az is, hogy ennyi adósságot a tulajdonosa csak úgy elenged. Az sem normális, hogy valaki, akivel ennyire nagylelkűek voltak, kimegy az utcára, és majdnem megfojt egy szerencsétlen embert, aki néhány garassal tartozik neki.
Jézus mindent eltúloz. Mert Isten megbocsátása és jósága elképesztő túlzás. Szinte hihetetlen, főleg az ingyenessége. Olyannyira hihetetlen, hogy azonnal kitalálunk ezerféle ellenszolgáltatást, érdemet, ami által mégis kiérdemelhetjük.
Legelőször talán épp ezt az igyekezetet kell megbocsátanunk. Nem másnak, hanem saját magunknak. Elengedni annak reményét, hogy kiérdemelhetjük Isten megbocsátását, mintha ez lenne a legnehezebb.
Ha mégis sikerül közel engedni magunkhoz Isten mindent felülmúló és ki nem érdemelhető jóságát, már nem lesz nehéz testvérünknek megbocsátani. Akár hetvenszer hétszer.