Szabóné Kármán Judit elmélkedése
„A szolgák és a poroszlók tüzet raktak és melegedtek, mert hideg volt. Péter is odaállt közéjük melegedni.”
Ma kezdetét veszi Jézus szenvedéstörténete. Júdás árulása, Jézus elhurcolása a Getszemáni- kertből, kihallgatása Annás és Kajafás főpapok, majd Pilátus előtt, megostorozása, töviskoronával megkoronázása, megfeszítése, kínhalála, eltemetése. Tragikusan gyorsan játszódott le az üdvtörténet egyik legnagyobb eseménye: egyetlen éjszaka, s azt követő nap még véget sem ért, s a világ Megváltója elhagyta földi életét, „minden elvégeztetett.”
Az evangélium részletesen beszámol a szenvedéstörténet látszólag mellékes történéseiről is, amik – mivel a Szentírásban olvassuk azokat – számunkra jelentéssel bírnak. Így említi meg az evangélista, hogy Péter nem tudott bejutni először Annás udvarába, ám egy tanítvány, aki a főpap köréhez tartozott, átvitte a kapun. Protekciója volt tehát Péternek, így bejutott az udvarba – majd itt tagadta meg Jézust háromszor, mielőtt a kakas megszólalt. Ami még különösen lényeges információ, hogy Péter nem egyedül, külön állva figyelte, hogy mi történik Jézussal, nem is a másik tanítványhoz csatlakozott, hanem a szolgák és a poroszlók által rakott tűzhöz kéredzkedett. Közéjük állt, hogy átmelegedjen a hűvös éjszakában. S miközben velük melegedett, letagadta, hogy Jézushoz tartozik. Kellemetlen volt számára, hogy felismerni vélték. Szeretett volna eltűnni a többiek között, nem kiríni közülük, eggyé válni a tömeggel. Melegedett velük, s eközben többször megtagadta a mesterét.
Az idegen tűz vonzó melege, a többség elvárása, könnyen hitünk, meggyőződésünk, elveink megtagadására késztethet.
A szent három napon szívünk, lelkünk, gondolataink ezeken az eseményeken időznek, hálát adunk Jézus kereszthaláláért, megváltásunkért. Mélyre ásunk a történtekben, hogy annál magasabbra tudjon szállni hálánk, dicsőítő énekünk majd a feltámadás ünneplésekor. S mindezek közben vizsgáljuk meg magunkat, milyen tüzeknél szoktunk melegedni, kikkel melegszünk egy tűz körül? Halljuk meg az apostoltárs Pál intelmét, amit a fiatal korinthusi gyülekezet tagjainak írt: „Ne tévelyegjetek. Jó erkölcsöt megrontanak rossz társaságok.” (1 Kor.15:33)