2025. március 29.
3. nagyböjti hét szombat
Abban az időben az elbizakodottaknak, akik magukat igaznak tartották, másokat pedig megvetettek, Jézus ezt a példabeszédet mondta:
Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos.
A farizeus megállt, és így imádkozott magában: »Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, és tizedet adok mindenből, amim van.«
A vámos pedig távolabb állt meg, és a szemét sem merte az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: »Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek!«
Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, amaz viszont nem. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt felmagasztalják.
Lk 18,9-14
A keményszívűség, ami önmagunk állítását/megvédését és ezért magunknak a másik fölé helyezését inspirálja, szüntelen versenyben tart minket. Mit is jelent ez? Milyen folyamatos belső tevékenységet? Hasonlítgatások, megkérdőjelezések, ítélet, saját felsőbbrendűségünkben való hálás ringatózás, és szigorú, szívtelen elvi megkülönböztetések - már ami a másik emberre érvényes - hirdetése. Sokszor (akár csak a belső) hangszínünkből már érzékelhető, hogy amit éppen mondunk, kemény, kíméletlen, embertelen zöngéjű. Hogy nem jön jó helyről. Bíróvá tettük magunkat és ítéletet mondunk, holott "nem jött még el az ideje" az ítéletnek és nem is mi vagyunk jogosultak, felkészültek rá. Farizeusságunk ki sem derül, hiszen áhítatos, megszámolható alkalommal elmondott imában jelenik meg.
Egyszer jelen voltam egy igen jámbor, ismerős, öreg néni haldoklásánál. Telve feszültséggel, félelemmel, nyugtalansággal kérte, hogy vegyek elő papírt és írjam, amit diktál. Szívszorító volt: reggel 10 Miatyánk, Dicsőséggel, azután egy tized rózsafüzér, 3 Hiszekegy... Azt akarta rögzíteni, amit aznap már végrehajtott, hogy oldja a szorongását. Félt nagyon és ebben keresett támaszt. A számokban, az elvégzett imagyakorlatokban. Nyugtalankodott, hogy a teljesítménye elég-e... Egészen addig nem tudott megnyugodni, míg el nem jött egy közeli szerette, akivel kiengesztelődtek: megbékélésük valóban súlyos teher elengedését jelentette. Ezután fél órával békésen elhunyt.
„Uram, olyan vagyok, mint egy kavics…
Add, hogy olyan legyek, mint a kalács!”
Tornay Krisztina Petra nővér