Március 1-én kereken 150 országból imádkoznak nők a Közel-Kelet békéjéért. A nők imádságának világnapját szervező német biztosság elnöke, Ulrike Göken-Huismann nyilatkozott a kezdeményezésről a katholisch.de hírportálnak.
1989-ben is imádságok, gyertyák és közösségi rendezvények mozdították elő a kelet-német politikai rendszer bukását. Az egykori NDK-ban megkezdődő folyamatok az egyházak körében indultak el. Gondoljanak csak a lipcsei Miklós-templomban tartott reggeli imádságokra. Hiszünk az imádság erejében. Ezért ebben az évben mindenkit arra hívunk, hogy imádkozzon a békéért – nemcsak nőket, de férfiakat, gyerekeket és fiatalokat is.
Az imádság világnapja ökumenikus kezdeményezés, de nemcsak a lutheránus és református egyházzal működünk együtt, hanem az úgynevezett kisegyházakkal is. A német bizottságnak hét úgynevezett kisegyházhoz tartozó nők is tagjai: metodisták, mennoniták, az Üdvhadsereg tagjai, herrnhutiak, baptisták, ókatolikusok és ortodoxok. Számomra egészen váratlan gazdagodást hozott, hogy megtapasztalhattam, hogyan imádkozik például az Üdvhadsereg egyik női tagja. Sokáig együtt dolgoztam vele az elnökségben, és számára sokkal fontosabb volt az imádság, mint nekem. Én katolikus vagyok, de soha nem láttam, hogy például valaki először imádkozna, mielőtt bemutatkozik másoknak, vagyis azok, akik a bemutatkozó kört vezetik (az egyházuk képviseletében), először közösen imádkoznak, majd csak ezután kezdenek beszélni magukról.
Az persze már nagyon személyes kérdés, hogy én magam miként imádkozom. Ma reggel például egy zsoltárt imádkoztam. Magammal vittem az egész napomra. Megvannak a magam kis szertartásai, amelyeket reggelente szoktam végezni. Mindig elolvasok egy-egy verset a Bibliából. Olykor nehezebben értem, máskor jobban tetszik. A ma reggeli nagyon tetszett. Persze nem minden napom ugyanolyan. Néha nagy erővel imádkozom a családtagjaimért. Például amikor a lányunk Kanadában volt: a tizenegyedik osztályt Kanadában végezte, és nem volt könnyű, hogy nem volt velünk. Abban az időben nagyon sokat imádkoztam a lányomért.
Néha nehéznek ígérkező megbeszélések előtt is imádkozom. Ha vonaton ülök valamilyen tanácskozásra utazva, egy egész napos értekezletre vagy hasonlóra, nagy segítség, hogy azt mondhatom: „Istenem, legyél ma velünk az értekezleten, légy támaszunk.” Egyszerűen Isten kezébe helyezem a nyugtalanságomat, az aggályaimat, az idegességemet és az egész feszültséget. És akkor egészen más lesz minden.