Tömördi Viktor OFM elmélkedése
„Most már tudjuk, hogy Ő a világ Üdvözítője.”
A Szent Negyven Nap első két vasárnapja bevezetett bennünket a megkísérthetőség és a megdicsőülés lelki és fizikai állapotába. Van bűnbeesés és van boldogság. A bűnbeesést a nagypénteki kereszthalál váltja meg, a boldogságot a mennyek országa hozza el. De e kettő között az ember vágyódik arra, hogy lelki és testi szomjúságát valami csillapítani tudja.
A kút hordozza a megoldást. A szamariai asszonnyal való találkozás ezt a kettős szomjúságot csillapítja. Az ember szomjúsága egyrészt véges, mert azt a kút vize kioltja. Másrészt végtelen, mert szomjúhozik a végtelen igazságra.
A találkozás és beszélgetés Jákob kútjánál mind a két szomjúságot csillapítani tudja. A vödörben lévő víz csillapítja a testi szomjúságot. Az asszonynak van vödre, Jézusnak vizet tud adni. De az asszony és a város emberei mind vágyódnak lelki szomjúságuk enyhítésére is, és ezt Jézus végtelen tudása tudja csillapítani. Végül az asszony és az általa odahívott tömeg a Jézussal való találkozáson keresztül ajándékba kapja azt a végtelen felfedezést, amelyet mindnyájan kimondanak: „Most már tudjuk, hogy Ő a világ Üdvözítője.”
A Szent Negyven Nap lelki időszaka megteremti számunkra is lelki szomjúságunk csillapítását, mert most már mi is tudjuk, hogy Jézus Krisztus a világ Üdvözítője. A hitbeli tudásunkat a beszélgetés Jákob kútjánál megerősítette!
Hitünk az asszony és az általa odahívott kereső emberek hitével együtt megerősítést nyert.
Hiszünk a megváltásban. Hiszünk a Megváltóban.