Advent 3. hete, szerda
december 18.
Jer 23,5-8 Zsolt 71 Mt 1,18-24
„Emmánuel.” (Mt 1,23)
Vida-Baráth Márta elmélkedése
Van egy Still Face elnevezésű kísérlet, amelyet először a 20. század második felében végeztek el. Résztvevői: az anya és kisgyermeke. Az anya egy ideig válaszkészen, bevonódva, elérhetően reagál gyermeke jelzéseire, majd pedig egy rövid kitekintés után rezzenéstelen arccal néz rá, s csak kb. egy perc múlva reagál újra a gyermek jelzéseire. A kicsi, amikor észreveszi a változást, hogy édesanyja nem reagál rá többé semmilyen módon, mindent megtesz, mindent aktivál eszköztárából, csak hogy újra helyreálljon a biztonságos kötődésen alapuló kapcsolódás; ezközeiből kifogyva pedig szívet tépően sírni kezd.
A kísérletet sokszor, sokféleképpen elvégezték nemcsak külföldön, hanem Magyarországon is; volt alkalmam beszélgetni egy édesanyával, aki elmesélte, mennyire nehéz volt számára nyugodt, rezzenéstelen arccal, minimális választ sem megengedve nézni a gyermekét; mennyire kibírhatatlan volt egyik pillanatról a másikra lezárni a biztonságos kapcsolódás jól működő útvonalait még ilyen rövid időre is.
Én elképzeltem Istent, ahogy beül a székbe, s elérhetően, válaszkészen, pozitívan bevonódva ott van gyermekével, biztonságot ad neki, átöleli, beszél hozzá, aztán…
- aztán kordbársony nadrágjába kapaszkodva próbál nem nyúlni felé, amikor a gyermek felé nyújtja kezét;
- aztán összeszorított arcizmokkal próbál nem visszamosolyogni, amikor a kicsi választ várva gőgicsél;
- aztán nyakizmait megmerevítve próbál nem arra nézni, ahová kisfia mutat kérlelő tekintettel – és így tovább.
Az én képzeletemben – kétség nem fér hozzá – Isten bizony nem bírja ki, hogy ne válaszoljon élő tekintettel, arckifejezéssel, játékos vagy vigasztaló kézmozdulattal, egy hangos szívdobbanással. Úgyhogy Istent a képzeletbeli szervezők kizárják ebből a kísérletből: a kísérlet szempontjából értékelhetetlen az ő egy perce, mert nem tud nem elérhető, nem válaszkész, nem bevonódó lenni; mert velünk lévő, velünk élő Isten.
Isten válasza a kísérletre: „Velünk az Isten” (Mt 1,23).