Tömördi Viktor OFM elmélkedése
„Erre otthagyta őt a sátán, és íme, angyalok jöttek és szolgáltak neki.”
A Szent Negyven nap öt vasárnapja bevezet bennünket keresztény hitünk alapjaiba: kezdődik a megkísértéssel, aztán a színeváltozás isteni élményét felragyogtatva, a lélek szomjúságán és a tisztánlátásra való vágyódáson keresztül, befejeződik a legnagyobb csodával, a test feltámadásával. Mindezt azért, hogy a nagypénteki keresztáldozatot és a feltámadás örökkévalóságát be tudjuk fogadni.
A húsvét titkának az alapja az ember megkísérthetősége. Mindezt Jézuson, a tökéletes emberen keresztül mutatja be az evangélium, amikor a pusztában a gonosz megkísérti. Isten és ember kapcsolata innen kezdődik, hiszen ettől fogva az emberi lélek vágyódik a lélek megtisztítására.
A háromszori megkísértés a teljes emberre vonatkozik. Először a gyomrán kezdi, folytatva a hatalomhoz való ragaszkodást, és befejezi azzal, hogy szeretne a maga kis világában „kisisten” lenni.
Ebben a hármas kísértő formában benne lehet egyetlen ember életútja, de benne lehet az emberek három szintre tagozódása is.
Az emberi élet alapja a test tápláléka – ezen a szinten minden ember megkísérthető. A következő szint azoké, akik hatalomhoz jutnak – a hatalomhoz való méltatlan ragaszkodás. Végül a legszűkebb csoport tagjai eljuthatnak oda, hogy a maguk társadalmában „kisistenként” mindent ők akarnak meghatározni.
Jézus mint ember, mindezekre nemet mondott.
De az ember egyszer a kísértésre igent mondott, ezért megváltása elengedhetetlen.
A nagypénteki keresztfa titka ez: az elesett és megkísértett ember megváltása. S a megváltott ember a bűnök terheitől megszabadul.