1Sám 1,24–28; 1Sám 2; Lk 1,46–56
Tőzsér Endre SP elmélkedése
Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat, és felmagasztalta az alázatosakat.
Mária a szabadító Istent magasztalja, aki megváltoztatja az igazságtalan társadalmi viszonyokat. A Magnificat azt üzeni nekünk, hogy Isten mellé kell állnunk az ő felszabadító művében: a megromlott emberi viszonyok csak a mi segítségünkkel szabadulhatnak fel, s válhatnak testvériesebbé. Joseph Ratzinger így fogalmaz: „Mária, Fia mellett, a szabadságnak, az ember és a világegyetem felszabadulásának legtökéletesebb képe. Őrá, az anyára és modellre kell az egyháznak tekintenie, hogy a maga teljességében megértse saját küldetésének értelmét. […] A szabadság és a felszabadítás teológiája mint Mária Magnificatjának hű visszhangja […] korunk követelményét jelenti” (Libertatis conscientia, 1986, 97–98). A felszabadítás tehát etikai követelménnyé válik számunkra. Pár nap múlva a legnagyobb Szabadítónak, Jézusnak a születését ünnepeljük. Feltehetjük a kérdést, milyen konkrét feladatot ró ránk a felszabadítás kihívása: felszabadítani a másikat abból az érzésből, hogy nem szerethető, nem értékes? a megfelelési kényszerből?…