2025. március 21.
2. nagyböjti hét péntek
Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek;
Hallgassatok meg egy másik példabeszédet! Volt egy gazdaember, aki szőlőt telepített, bekerítette sövénnyel, belül pedig taposó-gödröt ásott, és őrtornyot épített. Aztán rábízta a szőlőt a munkásokra, és elutazott. Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőmunkásokhoz, hogy a termést átvegyék. Ám a szőlőmunkások megragadták a szolgáit, s az egyiket összeverték, a másikat megölték, a harmadikat pedig megkövezték. Erre más szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is ugyanúgy bántak. Végül a fiát küldte el hozzájuk, mondván: »A fiamat csak megbecsülik!« Amikor azonban a szőlőmunkások meglátták a fiút, így szóltak egymáshoz: »Ez itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az öröksége!« Meg is ragadták őt, kidobták a szőlőből, és megölték. Amikor megjön a szőlőskert ura, ugyan mit tesz majd ezekkel a szőlőmunkásokkal?” Ezt válaszolták: „Gonoszul elbánik a gonoszokkal, a szőlőt pedig más munkásokra bízza, akik idejében átadják neki a termést.” Jézus így folytatta: „Nem olvastátok soha az írásokban: »A kő, melyet az építők elvetettek, mégis szegletkővé lett, az Úr tette azzá, és szemünkben csodálatos ez!« Ezért mondom nektek: Az Isten országát elveszik tőletek, és olyan népnek adják, amely majd megtermi annak gyümölcsét.” A főpapok és a farizeusok hallották a példabeszédet, és megértették, hogy Jézus róluk beszél. El akarták fogni, de féltek a néptől, mert mindenki prófétának tartotta.
Mt 21,33-43.45-46
A példabeszéd egészen nyílt, szinte didaktikus: a szőlő munkásai - a zsidó vezetők és tanítók - az elüldözött, meggyilkolt prófétákhoz hasonlóan Jézust, Isten Fiát is kivetik a szőlőből és megölik. Hűtlenül, csaló módon kezelik a rájuk bízott szőlőt, kisajátítják azt és embertelenül gonoszan bánnak a küldött szolgákkal, sőt, az örökössel is. Jézus pedig az utolsó ítéletre utal, amikor majd megjön a szőlő gazdája, és felidézi a jövendölést: a kő, melyet elvetettek az építők, szegletkővé lesz. Ami a legnehezebb a tanításban, hogy addig - míg vissza nem jön a szőlő Ura - nincs más vígasza a kivetettnek, megkínzottnak, minthogy majd ez az ígéret - majd - be fog következni. Itt és most azonban akit Isten küld, Isten szolgája nem győz, nem arat sikert és nem fogadják el, sőt egyre keményebben lépnek fel ellene. Semmi más reménye nincs a földön, mint az Ige, ami Isten csodatetteit ünnepli, mindennek ellenére. Feltűnő, hogy Jézus mindezt még világodabban is kifejezi: elvétetik a zsidóktól az üdvösség és más népnek adatik. Teszi mindezt a farizeusok jelenlétében, akik meg is értik, el is akarják hallgattatni. Jézus nem fél tőlük, holott látja és tudja, sőt hirdeti is, hogy pusztulására törnek és sikerrel is fognak járni.
Jézus bizalma, reménye, odaadása és végülis egyetlen vígasza is az Atya közelsége. És talán még az a kapcsolódás, közösség is, ami a többi kivetetthez fűzi. Annak a reménye, hogy nem győz véglegesen az embertelenség: sikere látványos ugyan, de látszólagos.
Tornay Krisztina Petra nővér