2025. március 28.
3. nagyböjti hét péntek
Abban az időben egy írástudó megkérdezte Jézustól: „Melyik az első a parancsok közül?” Jézus így válaszolt: „Ez az első: »Halld, Izrael! Az Úr a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!« A második hasonló ehhez: »Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!« Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.”
Az írástudó erre azt válaszolta: „Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő az Egyetlen, és hogy rajta kívül nincs más. És azt is, hogy őt teljes szívünkből teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, embertársunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő- vagy véres áldozatnál.”
Jézus az okos felelet hallatára megdicsérte: „Nem jársz messze Isten országától.” Ezután már több kérdést nem mertek neki föltenni.
Mk 12,28b-34
Újra és újra meglep bennünket, hogy Jézus összekapcsolja az Isten, a felebarát és önmagunk szeretetét. Nem két parancs ez, hanem inkább három. Egymás mércéjévé válnak. Meghökkentő kihívás: annyira szeretem Istent, amennyire a másikat, amennyire magamat.
Meglepő, hogy az írástudó és Jézus egyetértenek. Kölcsönös megértés születik, pedig gyanakvással indult a találkozás. A régi tömlő és az új bor egymásra talált. Úgy látszik erre is van esély. Jó ezt szem előtt tartanunk minden vallási, Istenre forduló beszélgetésünkben, vitánkban.
A beteljesített törvény melletti elköteleződés azonban nem elég az Isten Országába való megérkezéshez. Ami hátra van még Márk evangéliumából, az már csak Jézus szenvedése és halála. Nem a helyes parancs, nem is annak megtartása, hanem Isten Fiának értünk adott élete ad bebocsájtást Isten Országába.
Guba András SchP