2025. április 14.
Nagyhétfő
Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment. Itt élt Lázár, akit Jézus feltámasztott a halálból. Vacsorát rendeztek Jézus tiszteletére Márta felszolgált, Lázár pedig ott ült Jézussal a vendégek között.
Mária pedig vett egy font illatos, drága nárdusz-olajat, megkente vele Jézus lábát, majd hajával megtörölte. A ház betelt a kenet illatával. Jézus tanítványai közül az egyik, aki elárulni készült őt, a karióti Júdás, megszólalt: „Miért nem adtuk el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem osztottuk szét a szegények között?” Ezt azonban nem azért mondta, mintha gondja lett volna a szegényekre, hanem mert tolvaj volt; ő kezelte a pénzt, és az adományokat ellopkodta.
Jézus azt mondta neki; „Hagyd békén őt, hiszen temetésem napjára teszi. Mert szegények mindig lesznek veletek, én azonban nem leszek mindig veletek.”
A zsidók közül sokan megtudták, hogy Jézus Betániában van, és odamentek nemcsak Jézus miatt, hanem hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halálból. Ekkor a főpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik, mivel miatta a zsidók közül sokan hittek Jézusban.
Jn 12, 1-11.
Figyelem a jelenet szereplőit, Máriát és Júdást. Mennyire másképp viselkednek.
Jézus ismeri ezt a két hozzáállást, a példabeszédeiben többször megmintázta őket.
Mária szeretet-áradása eszembe juttatja azt a példázat-béli embert, aki kincset talál, és minden vagyonát odaadja, hogy megvegye a kincset rejtő földet.
Júdás pedig emlékeztet a tékozló fiú bátyjára, aki folyamatosan ott van az Atya közelében, mégsem boldog, mégis elégedetlenkedik.
Mária felfogta, hogy ki van jelen, Júdás vélhetően nem.
Azon gondolkodom, hogy mi keresztények felfogjuk-e, hogy mekkora megtiszteltetésben van részünk: birtokában vagyunk a legfontosabbnak. Még leírni is csak megrendülten lehet:
nekünk megadatott, hogy megismerhetjük azt, Aki Van, és Jézussal lehetünk, sőt Ő akar velünk lenni. Lehet ennél fontosabb dolog az életben?
Somogyiné Petik Krisztina