Tornay Krisztina elmélkedése
A törvény, a próféták tanítása, az évszázados, sőt, ma már évezredes szent hagyomány, kinyilatkoztatás és a megújulás, megelevenítés kérdésével szembesít Jézus tanítása. Ahogy ő tanított, ahogyan hároméves működése alatt élt, sokszor szembe menni látszott a mindennapi vallásos szokásokkal. A hozzá, illetve tanítványaihoz érkező meglepett kérdésekből látjuk, hogy nem fizetett templomadót, hogy a szombati előírásokat megszegte, hogy tanítványai nem böjtöltek, legalábbis nem mindenki számára láthatóan, hogy érintkezett a nyilvános bűnösökkel, nőkkel beszélgetett… Megzavarta a jámbor híveket, hiszen a vallás sok kisebb-nagyobb szokással együtt hagyományozódik. Igaz, a lényege a hit, de a formák sem mellékesek, hiszen éppen a hit tettekre váltását segítik, emlékeztetnek, vezetnek, s különösen a válságos időszakokban megtartanak. Amit Jézus azoknak felel, akik megkérdezik erről – vagyis kérdéssé és nem ítéletté vált bennük az, amit tapasztaltak nála -, hitet tesz a törvény és a próféták tanításának érvényes voltáról, de sejtet valami újat: a beteljesülést. Helyére kerülnek a hangsúlyok, új fényben kapnak értelmet a jövendölések, elválasztódik a fontos a lényegtelentől. S számunkra eleven ez a dilemma, hiszen épp egy korszakváltó időben élünk. Arra hív, hogy kérdezzünk, keressünk, s ne ítéljünk. S még arra is, hogy ne féljünk: Jézus vezet minket, megmutatja, hogyan teljesedik be minden. Talán nem a számunkra már megszokott, biztonságos módon. De Vele.